Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-01-03 / 1. szám

1932.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

7.

helyzet miatt abban sem, ha vallástanár többet prédikál a kelleténél. Talán van hatása annak. De bizonyára van egyetemes egyházunknak sok olyan lelkésze, akinek igehirdetése tiszta profe- tikum, akinek minden szava fascináló erejű, aki modorában nem nyers s stílusában sohasem bántó, hanem a Szent Lélek által sugalmazott igehirdetésében egyenesen Istenhez vezető utat váj ki a mai kataklizmában. Vannak ilyen értékeink s erről nem akar tudni a közegyház. Adassák nekik alkalom. De adassák alkalom és nyilvánosság azoknak a telkeknek is, akik tudnak beszélni emberekkel úgy ezekről a kérdésekről, hogy a hibák és az elszalasztott alkalmak jóvá- tehetők legyenek.

Tisztára gyakorlati kérdés az, hogy az ilyen számvetések elvégeztessenek s felosztassák a munka úgy, hogy a veszteségre álló egyházi mérleg aktiv legyen rövidesen.

Érdemes a vegyesházassági kérdés és a re- verzális ügy személyi-lelkipásztori oldalát is figyelemre méltatni. Milyen erők hatására vesztünk általában? Élelmesebb, mozgékonyabb, műveltebb, egyénileg vallásosabb lelkipásztorok beavatkozásával vesztettük el híveinket? Vaktában lehetne azt állítani, hogy az evangélikus egyház őrhelyén álló pásztora gyengébb ellenséggel szemben vesztett csatát. S miért nem szólal meg ilyenkor a jó pásztor ama természetes akarata: vissza fogom szerezni azt, aki minket elhagyott.

Az egyházi ki- és betérési jelentéseknél sohasem az a vigasztaló, hogy a tőlünk kitérők számát felülmúlják a hozzánk betérők száma. Ennek a ténynek van valami lankasztó és egyházunkat bomlasztó tunyaságra hajtó ereje. A főcél az elvesztettek visszaszerzése.

Újabban egyházunkban kísérletek történnek arra, hogy az anyakönyvvezetőségeknél jelentkező fiatal párra felfigyel már az egyház lelkésze. Igen helyes vállalkozás ez s egészen bizonyosan eredményes lesz az ilyen irányú kitartó munka, de kedvét ne veszítse senki se akkor, ha néha-néha így is lehangoló sikertelenségben lesz rész'ük. Ebben az esetben is adva vannak a lehetőségek és a bizonyos reménységek.

Mindeneken felül pedig az itt tárgyalt kérdésekben segítségünkre siet az idő is. Amennyire áldatlan a mi megítélésünk szerint a fentebb említett két kérdés, annyira általánosan elítélt az az erőszakosság is, amellyel ma gyakorolják és viszik a harcot. Épen a kíméletlen harcmodor és tüzes szellem taszítja el ettől az iránytól a leg-' derekabb lelkeket. Néhány héttel ezelőtt egy volt leány-növendékem kér fel az esketési szertartásra. A vőlegény római katholikus. Szerényen kérdezem, hogy a jövőre nézve van-e közöttük valami megegyezés, amire a róm. kath. vallásu mérnök vőlegény azt mondja: Természetesen re- verzálist adok, talán rövidesen át is térek, mert én jezsuita gimnáziumban nevelkedtem.

Az elmélet, az élet, az idők s a lelkiismeretes, minden vonatkozásban becsületes lelkészi

munka rendszabályok, megtorló intézkedések nélkül sokkal hathatósabban végezheti a mentő munkát, amint azt ma sokan hiszik. Csupán csak az a fontos, hogy ez a munka megkezdessék gyü- lekezetenkint. Az eredmény egészen bizonyosan kedvező lesz. Katechéta.

HÍREK.

Olvasóinkhoz., Lapunk e számához befizetési lapokat mellékeltünk. Kérjük szíveskedjenek az előfizetéseket beküldeni s a hátralékos tartozásokat kiegyenlíteni.

A Protestáns Arvaház igazgatójának ünneplése. Az embermentés magyar kultuszának egyik legismertebb alakja és erőssége, Brocskó Lajos, a Protestáns Országos Arvaház igazgatója, most töltötte be életének nyolcvanadik esztendejét. Ezideig kereken ötvenkét évig dolgozott az árvák érdekében. Igazgatása idején a Protestáns Arvaház magas pedagógiai színvonalon álló nevelőintézetté fejlődött. Valóságos specialistájává lett a koedukációs nevelési rendszernek, az árvaházban a szó legnemesebb értelmében vett családi életet tudott teremteni. Az árvaház léte és felvirágzása kapcsolódott évtizedeken keresztül Brocskó Lajos nevéhez, akit még

I. Ferenc József tüntetett ki a királyi tanácsosi címmel. Számos és bő anyagi forrást is nyitott az árvaháznak; működéséhez fűződnek a legnagyobb alapítványok. — Brocskó Lajos atyai keze alól közel kétezer magyar gyermek került ki derék, kötelességtudó honpolgárként. Az évforduló alkalmából a? árvaház volt növendékei, dr. Főző Sándor közigazgatási bíró, dr. Kiss János ügyvéd és dr. Maurer Ferenc főtisztviselő vezetésével melegen üdvözölték nevelóatyjukat.

Eljegyzés. D a u b n e r Erzsiké és R u z i c s k a László vallástanár, Budapest, jegyesek.

Gróf Keyserling a spanyol kulturciklusról. Az ibe riai vagy spanyol népfaj Európában és Délamerikában mélyreható átalakuláson megy keresztül. Ez az ősi kultúrájú nép egyáltalán nem érzi, hogy az angol-szász népfaj annyira megelőzte volna őket s felibük kerekedett volna, mint ahogyan ez a mostani gép-korszak hangoztatja. Hogyha a protestantizmus azt reméli, hogy a spanyol forradalom s az új spanyol alkotmány kedvez a protestáns missziónak, akkor mérlegelnünk kell a spanyoloknak azt a mentalitását, hogy t. i. az a protestantizmus, amely főleg angol-szász bélyeget visel, nem egykönnyen talál befogadást a spanyol népnél s a protes- testantizmusnak a modern civilizáció külső áldásainál többel kell jönnie, hogy eredményeket érhessen el. Gróf Keyserling alábbi szavai meggondolást érdemelnek: „Azt jóslom, hogy az ibériai korszak következik az északame rikai után, amelyben most vagyunk. Mindazt, ami az emberiség jövőjére legfontosabb, Spanyol-Amerikától kell várnunk, amely most érik és Spanyolországtól amely emelkedőben van. Ez a kulturciklus rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek szükségesek, hogy helyettesítsék vagy legyőzzék Eszakamerikának egvolda-