Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-01-31 / 5. szám

38.

evangélikusok lapja

1932.

írásra, számadásra, hitének alapelemeire: s mindezek a tárgyak olyan csodálatosan voltak egymásba illesztve, hogy mindegyik egyforma mélyen vésődött bele hallgatóinak fogékony leikébe. Tanításközben sokszor igénybe vette azokat a színes képtekercseket, amik a vasárnapi iskolákban használatosak: úgy ő maga, mint a tanítványai különösen kedvelték a Jó Pásztor képét, aki az ölében tartja a megmentett bárányt.

,,Ember“, mondta nekik, vonalzóval rámutatva Krisztus alakjára; „ember“, felelte rá kórusban a szorgalmas tanulósereg. „Pásztor“, mondta tovább, azután a „bárány“ és így tovább egyiket a másik után, míg végül, amikor rákaptak az idegen új hangok jelentésére az ábrázolás segítségével, a lelkűket megragadta a példázat s szívükbe fészkelte magát annak a Pásztornak a története, aki most is keresi más akolból való juhait; ezeket ott, az adjutáns osztályában mindjárt meg is szemlélték. Aki egy-egy ilyen tanításon jelen lehetett, sohasem felejti el, amit ott tapasztalt s néhány még élő baj társnak, aki ebben a kiváltságban részesült, könny szivárog szemébe, ha visszaidézik a „kistanító“ határtalan türelmét, amely minden nehézséget legyőzött.

A termet kínai jelvények borították s ha ember oda, vagy az adjutáns emeleti szobájába belépett, amely szintén egy szelvénye volt az általa soha nem látott Kínának, minthacsak egy másik világba jutott volna. Tanítványaira azonban legnagyobb hatást az Üdvhadsereg lobogója gyakorolt, amelynek jelentését gondosan megmagyarázta nekik. Nekik a lobogó olyan volt. mint saját kínai írásjeleik: később bármikor ha látták, eszükbe juttatta tanítójuk személyiségét és lelkét. Egy kis csapat kínai keresztyén, hatezer kilométernyire Londontól, ennek a ténynek az életét köszönheti.

Az egyik megtörtnek, mikor szülőhazájába útrakelt, az adjutáns a hadilobogót adta emlékül. Kinevették, mikor hazaért a falujába valahol Kína belsejében; kinevették a zászlaját és furcsa új vallását. De ez türelmes volt, ahogyan a „kis- tanító“ is türelmet tanúsított ő iránta, s idő múltán követői akadtak. Azután jött a vihar. Polgár- háború dühöngött: mészárlás és fosztogatás járta Kínában. Hírül hozták, hogy egy lázadó sereg a falunak tart. Kínzás és halál volt az osztályrésze a bennszülött keresztyéneknek mindenütt, ahol a lázadók útja vezetett s félelem fogta el a kicsiny gyülekezetét. Málladozó hittel keresték fel vezetőjüket. „Elérkezett az ideje“, szóltak hozzá, „hogy megmutasd, igaz volt-e. amire tanítottál. Ez az Isten vagy megment bennünket, vagy hazugság. Mondd, megbízhatunk-e most Benne.“

A lelke mélyén kételkedett, Kevésbbé nyomós Ínségben gyakorta közelébe jött Isten, de most úgy látszott végtelen távolságban van. Bizony ez próba. Ha az imádság mozgásba hozhatná Isten kezét, ahogyan a „kístanító“ mondta.

„Kistanító!“ Vájjon mit csinálna ő ebben a

helyzetben? Ezt el tudta képzelni. Beszélgetne Istennel, a nála megszokott bensőséggel; a kételkedést el hallgattatná a saját rendületlen bizalmával; azután, a próba döntő pillanatában, kiválasztaná magának a legveszedelmesebb posztot, hogy ha úgy fordul a dolog, nagy Fejedelméhez hasonlóan életét adja barátaiért. A „kistanító“ zászlaja ott lógott a falon; rápillantott, levette és imádkozott. Kérdezőinek azt válaszolta, hogy Isten minden bizonnyal megvédelmezi őket. Azután a zászlóval a kezében kiment a haramiák elé — egyedül.

Utána már maga sem volt tisztában vele, hogy. tulajdonképen mi volt a szándéka. De ez egészen mellékes is, mert ami tényleg történt, arra egyáltalán nem számíthatott. A lázadók vezére megismerte a zászló színeit, ő is lakott Londonban; ismerte és tisztelte a „kistanítót“. Kiváncsi kérdés, izgatott felelet és a két ember rájött a közös kapocsra, a halál keze megmerevedett. A fosztogató banda odébbállt, abban a faluban senkinek még a hajaszála sem görbült meg.

(Folytatjuk.)

HÍREK.

ötvenéves lelkészi jubileum. Varga Gyula, a kemenesaljai egyházmegye tb. esperese, az egyházkerületi számvevőszék egyházi elnöke Isten kegyelméből Advent 3-ik vasárnapján megérhette vönöcki lelkipásztorkodásának ötvenedik évfordulóját.

A békéscsabai evangélikus „Bethania“ diakonissza- képző intézetben f. év március 1-én újabb felvétel lesz a diakonissza élethivatásra készülők számára. A felvételi feltételek a következők: Felvételre jelentkezhetik olyan kifogástalan előéletű ev. leány, aki 18-ik életévét már betöltötte, viszont a 35-ik életévét még nem érte el. A felvételhez a következő iratok szükségesek: 1. Kereszt- levél. 2. Erkölcsi bizonyítvány az illetékes lelkészi hivataltól, 3. utolsó iskolai bizonyítvány, 4. szülői beleegyezés, 5. illetőségi bizonyítvány. Az iratok Dr. Szeberényi Gusztáv igazgatólelkész Békéscsaba, címre küldendők. A kiképzés Békéscsabán 6 hónapig, a továbbképzés Breslaüban, Németországban 4 évig tart. A németországi úti költséget az intézet fizeti. A kiképzés ingyenes. Bővebb felvilágosítást az intézet vezető lelkésze ad.

Új református püspök. A tiszáninneni református egyházkerület Farkas István miskolci esperest választotta püspöknek.

Igazgatói címadományozás. A soproni evang. egyházközség presbitériuma Graf Samunak, a népiskola igazgatójának előléptetésére a 22 tagból álló tanítótestület 2 értékes, sok érdemet szerzett tagjanak Kiss Józsefnek és Neubauer Jánosnak az igazgatói címet adományozta. Kiss József már 33 éve tanító és 27, év óta áll a soproni evang. gyülekezet szolgálatában, A lelkiismeretes munkateljesítés mintaképe. Mestere a metodikának, de mégis elsősorban nevelő és így tanítványai meleg szere-