Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-12-25 / 43. szám

306. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Egy mély igazság rejtőzik e kérdés háta mögött. Az, hogy ha mi evangélikusok ilyen részletkérdésben nem tu­dunk egységre jutni, hogy tudnánk egyesülni nagy kérdé­sekben? Csak aki kevesen hű, lehet nagy dologban is hű. Csak ha ilyen kérdésben teremtünk egységet — teremt­hetjük meg a nagyobb kérdések egységét. Ezért fontos, hogy amiképen egy a mi Erős várunk, úgy mi is egy szívvel, egy szájjal, egy szöveggel és egyféle dallam sze­rint zengjük ég felé örökszép és örökérvényű énekünket: Erős vár a mi Istenünk. Borgulya Endre, ev. tanító. Részleteit: Oravalla A paraszlpréféta c. életrajzi regényéből. Ruotsalainen Pál az ébredésről: „Mindig félek azok­tól az ébredésektől, amelyek nagy zajjal indulnak meg, mint valami vízesés s ahol még az imént hókéreg takart mindent, oda menten tavaszi árvizet zúdítanak. Az ilye­nek hamar elmúlnak, — hasonlók a hamar támadó, ha­mar elülő fergeteghez vagy hullámtorlathoz, — elgyen­gülnek, erejüket vesztik, időnap előtt meglankadnak s végre kimúlnak, néha nagy hirtelen s csak a kéreg marad meg belőlük, amelynek nincsen semmi magja. Bizony így történik ez! Ellenben vannak olyanok, akiknek a hideg­sége csak lassan enged föl. Csöndes panasszal, a lélek vá­gyakozásával kezdik, nap-nap mellett az Úr elé viszik a maguk hitványságát és nyomorult voltát. Ezek azután megállnak, akárhova állítod őket, akár zordon árnyékba, akár napsütésbe.“ * R. Pál imája: „Uram te tudod, te látod, milyen nagy a mi nyomorúságunk, milyen nehéz keresztet hordozunk mi, a te gyönge, nyomorult szolgáid, milyen gyakorta vétkezünk ennek a tehernek súlya alatt. Ó, bocsásd meg a mi vétkeinket és felejts el mindent a Krisztusért s adj nekünk bölcsességet, hogy az élet útján járhassunk! Itt, ezen a helyen közelítünk újra hozzád, aki szomorúság és megpróbáltatás által közelítesz hozzánk, aki keresel ben­nünket, hogy az életet kínáld nekünk. Nagyok a mi bű­neink, sokat vétkeztünk te ellened, te szent és igaz, ha­sonlóképen egymás ellen is, de a te kezedben ott a vigasz­talás és a békesség és az új reménység. Add újra meg­tapasztalnunk a te kegyelmedet és a te közellétednek örömét, add meg a Krisztusért!" * R, Pál Malmberg lelkészhez: „A te munkád a teljes igazságot szolgálja teljes szívvel. S ez így is van rendjén az olyan embernél, aki igaz papja akar lenni az Úrnak. Csak az a baj, hogy még a magad erejében bizakodói, az akadémiáról hozott tudományodban, a magad bölcse- ségében. Csak mások számára van mondanivalód, nem a magad számára; jó a tanítás és a tanács, amit nekik adsz, de te magad még nagyon magasan állsz fölöttük s való­sággá eltorlaszolod az útat az Úr Lelke előtt a magad ényes talentumaival. Mert jó a tanítás, a tudomány, a szép ta entumok, de hi&ha minden, ha nem lakozik a pap­1932 ban az Úrnak Lelke s a fényes talentumok alatt nem rej­tőzik töredelmes szív." •k R. Pál a fölébredtekről: „Sajátságos valami ennek a fölébredt népnek a gondozása. Ne botránkozzál meg benne, ne futamodjál meg pásztorolása elől, ne tartsd magadat jobbnak nálánál, noha nap-nap mellett láthatod az egyesek hibáit s a hírhordók is beszélnek neked felő­lük. Mert nagy nép ez s akad közötte mindenféle fajta ember, tisztességes is meg gyalázatos is. Csak ne válogass közöttük! Ne keresd ki magadnak a derék, jóravaló em­bereket, akármennyire megvan is benned a hajlandóság erre! Legyen gondod a gyarlókra, hordozd, ápold őket, tedd számukra kellemessé és kívánatossá a nyájjal való járást!“ Bibliaolvasás. (1932. dec. 26—1933. jan. 1.) Gazdag élet. — Dec. 26. Eredményekben. 2. Tím. 2, 3—21. — Dec. 27. Hivő imádkozás­ban. Máté 21, 18—22; 17, 14—21. — Dec. 28. Áldozatos szeretetben. 1. Kor. 13, 1—13. — Dec. 29. Istent dicsőitő cselekedetekben. Róm. 12, 1—2; 2. Kor. 5, 10—15. — Dec, 30. Áldott kiha­tásokban, Dániel 6, 2—4; 1. Mózes 41, 55—57; 47, 13—26. — Dec. 31. A hittestvéri szeretet munkáiban. 1. János 3, 11—18. — Jan. 1. A csa­lád boldogításában. 1. Mózes 45, 1—15; 47, 11— 12. — Január 1. Újév. Epistola: Gal. 3, 23—29.: A törvény és a hit áldása. Evangéliom: Luk. 2, 21.: Jézus neve. — Imádság: Mindenható Isten! Egyszülött Fiad engedelmes volt törvényednek, hogy azzal is bebizonyítsa teljes hűségét és oda­adását. Szentlelked tisztítson meg bennünket minden bűntől, hogy szívünkből és minden ta­gunkból eltávozzék a bűnös kívánság és minden­ben engedelmeskedjünk szent és üdvösséges aka­ratodnak. Egyszülött Fiadért, a Jézus Krisztu­sért. Ámen. — Történelmi emlékeztető: Dec. 29. Bocskay István meghalt 1606. — Dec. 31. Wiklif János meghalt 1384; Nikolsburgi békekötés 1621. — Jan. 1. Zwingli Ulrik szül. 1484; Sze- berényi János szül. 1780. A Protestáns Árvaház december 18-ikán kará­csonyfa ünnepélyt tartott. Az ünnepi beszédet Szántó Róbert kelenföldi lelkész mondta. Az árvák nevében Szilassy Andor mondott köszönetét. Az énekkart Ni- kelszky Zoltánnak Peschkó Zoltán által összhangosított szerzeményeit énekelte Somogyi Mihály tanító vezeté­sével.

Next

/
Thumbnails
Contents