Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-12-11 / 41. szám

288. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932.

kötöttségéről („Erdverbundenheit") mond, egyúttal német sajátosság. A német ember szereti és megbecsüli a teremt- ményi dolgokat, amelyekkel testvéri kapcsolatban tudja magát. (Goethe Faust-ja is a csendes cserjében, ligetben, levegőben és vízben ismeri fel a maga „testvéreit"). A nagy egész egyik tagjának tudja magát, mely nem az ö uralma alatt áll, amelyet ama helynek is tisztel, ahol az istenség lakozik, amélynek ösgermán szóval „sors — Wurd" a neve és teljes odaadással tölti el a német szívet, Oddin határozza el a hős halálát és az Edda is így énekel: „Senki nem kerüli a sorsát." Minden eleve van elhatározva. S még ma is halljuk mindenfelé: „Ennek így kellett vagy nem kellett lennie.

Egyeznek-e ezek a germán vonások Luther jellemével? Preuss szerint valamennyi. A bizalom, a hit képezi az ő vallásosságának, theológiájának és egész valójának és cselekvőségének élő kiindulópontját. Ez az egyetlen alap, amelyért hatalmas küzdelmét megkezdette és végig folytatta. S a hit a hűség mása. Istenhez való viszonya hűség és hűségért, S ez a hűség nála is — mint p. o. Wormsban — lelkiismeretességnek s a valóság iránti éizéknek nyilvánult többi között a bűn komoly felfogásában, ami aztán a protestantizmusban is a tudományosság alapját képezte s a mindennapi életben igazságossággá nemesült, S a másik oldalon a valóság iránti érzéke igazi német konzervativizmusra vezetett, amellyel a puritán-radikális kálvinisták nagy bámulatára mindent megtartott, ami nem érinti az evangélium vigaszát, mint p. o. az egyházi templomi képeket és több középkori istentiszteleti szertartást és szokást. Luther ebben is igazi német karakter, hogy reformművében „nem vulkán, hanem neptun úton halad". Nem élt át hirtelen megtérést, mint Kálvin és más román, hanem folytonos írás-olvasás, szóval hosszú munka után jutott el hozzá. így hát nem is forradalmár, hanem reformátor, és műve sem revolució, hanem reformáció. Igaz, hogy küzdelme viharos volt, de küzdelem az a szabadságért és mihelyt azt elérte, azonnal békére hajlandó. Petőfihez hasonlóan, a bármely áron is elért szabadság mindene. Azt mondja, hogy „reá nézve elviselhetőbb volna a fej vesztés, mint az örökös szolgaság". De Luther, a hithős, gyermek is egyszersmind. „Istenem — úgymond — a világiakban gyermekes vagyok," Nincs érzéke az idegenszavú intrikák és praktikák iránt, a pénzes praktikák iránt sem. A megengedettnek és lehetségesnek határáig jószívű adakozó. S mint gyermek, testvéries viszonyban tudja magát a teremtményi dolgokkal, amint azt művei, levelei és asztali beszédei igazolják. Mélységes német kedély nyilvánul övéihez való szeretetteljes viszonyában, ő az első nagy német férfi, akit ülve látunk gyermekei között. S mindez azért van, mert minden teremtményben Isten művét látja. Az ima- nens istennek tisztelete. Luther erős német vonása. Ezzel szinte az ősgermán sors gondolatáig jutott el. Példa rá „De servo arbitrio" — a kötött akaratról szóló műve. Találóan mondja Walter, a rostocki Luther-tudós, hogy „érzéseiben sokkal közelebb tudja magát az ősgermán sorshoz, mint a misztikus vallásos fennhéjázáshoz" a középkorban.

A német jellemvonásoknak ez a summája, amint az Luther jellemében található, Preuss szerint az északi németségből ered, amelyet sokkal inkább fejez ki a kedves és népies Donar-Thor, mint Wodan ősgermán istenalakja. Hű és megbízható, igazi német paraszt, ki, ha bosszantják, zörög és dörög, jól eszik és iszik, erős testalkatú, nyílt és becsületes, a család és háznépének barátja, a zivatarban pusztító, de általa egyúttal üdítő — mindez, mondja Schlender, Donarban, de egyúttal Lutherben is megtalálható.

S hogyan ítélte meg Luther a vele oly bensőleg

összekötött „német nemzetet"?

[Folytatjuk.)

Bibliaolvasás.

(Dec. 12—18.)

A keresztyén ember öröme. — Dec. 12. Örül a megszabadításának. 40. Zsoltár 1—6. 17. 18. — Dec. 13. Örül a megtérő bűnösöknek. Luk. 15,

11— 24. — Dec. 14. Örül, hogy szolgálhat az Ürnak. 100, Zsoltár. — Dec. 15, Örül, hogy szenvedhet Krisztusért. Csel. 5, 40—42.; 1. Péter 4,

12— 14. — Dec. 16. örül az ünnepeknek. 2. Krón. 30, 21—27, — Dec. 17. Örül Krisztus dicsőséges eljövetelének. Ján. 16, 16—23. — Dec. 18. örül a mennybéli örök üdvösségnek. 1. Péter, 1, 3—

12. — Dec. 18. Advent 4. vasárnapja. Epistola: Fii. 4, 4—7.: Örüljetek az Ürban! Evangéliom: Ján. 1, 19—28.: Keresztelő János bizonyságtétele önmagáról. — Imádság: Urunk Istenünk, jöjj segítségünkre hatalmas erőddel! Hogy bár bűneink és gonoszságunk feltartóztatnak és hátráltatnak futásunkban, a te kegyelmed és irgalmad megszabadítson és röpítsen bennünket a kiszabott pályán. A mi Urunk Jézus Krisztusért. Ámen. — Történelmi emlékeztető: Dec. 13. Gellert Keresztély énekköltő mh. 1769. — Dec. 14. Washington György mh. 1799. — Dec. 16. A meggyesi országgyűlés kitiltotta a jezsuitákat Erdélyből 1588. Linzi vallásbéke 1645.

HÍREK.

Akadémiai istentiszteletek. Az egyetemes egyház a Budapesten élő egyetemi tanárok és egyetemi polgárság részére minden hó első vasárnapján akadémiai istentiszteletet tart az egyetemes székház istentiszteleti helyiségében (VIII., Üllői-ut 24., udvari épület II.). Az e tanévi első, Úrvacsora osztással egybekötött istentiszteletet D. D. Raffay Sándor püspök végezte, a másodikat Kemény Lajos esperes, a legutóbbit pedig D. Geduly Henrik püspök. Az istentisztelet keretében Geduly püspök kegyelettel emlékezett meg néhai Vi- dovszky Kálmánról, a Luther Otthon jeles igazgatójáról, aki az akadémiai istentiszteletek kezdeményezője és megszervezője volt, abból az alkalomból, hogy az istentisztelet végeztével ment végbe a portraitjának leleplezésével kapcsolatos emlékünnep a Luther Otthonban.

D. Kapi Béla dunántúli püspök Zalaegerszegen és Lentiben. Dr. Kapi Béla dunántúli ev. püspök november 20-án szentelte fel a lenti-i evangélikusok templo-