Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-12-04 / 40. szám
XVIII. évfolyam. 1932. dacember 4. 40. azim. Szarfctszttséi és klaiihlvatal: LÉSÉIT (Mosok ■.) Alalia: I LUTHER-SZOfETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. Ilaaltatta: OR. R1FFIY SÉIDOR pisáik. SurkMitMrt Idtlii NÉMETH KÁROLT Mperu. Maaioloalk kalaakéat opvszar. vasáraap. Előfizetés! ár: Eaétz Évre IP. 41 üli.,félévre 3 t 29 Ilii.. Aeiviéévrt t P. 69 fill., Egy síéi 16 fill MfPatési árak ■•■•ivozés szariaL Az apostol írnoka. „Köszöntelek titeket az Urban én, Tertius, ki e levelet írtam." Rom. 16, 22. Pál apostol rendszerint úgy diktálta a leveleit. Bengel, az Újszövetség kiváló magyarázója éppen a fent idézett vershez jegyzi meg az apostolokról, hogy az apostolok milyen könnyen és készséggel öntötték iormába könyveiket „sinc commentandi molestia“, nem kellett nekik baj- lódniok a kommentálással, magyarázatokkal. A rómabeliekhez írott levél bizony több munkát adott a magyarázóknak, mint az apostolnak. És Bengel szavaiból talán valamelyes kis panasz és fáradság is kiérezhető, ö neki még a Tertiusé- nál is több dolgot adott a római levél. Tertius írta, amit Pál diktált. Bengel nem gyorsíró volt, de a „commentandi molestia", a magyarázat hosszadalmassága és terhe itt-ott kifárasztotta. Nem Bengelről akarok azonban írni, hanem az apostol Írnokáról, Tertiusról. Honnan vette magának Tertius azt a bátorságot, hogy az apostol levelét diktálás után írva, belefonta az apostoli szövegbe a saját mondatát is? „Én Tertius.“ Bengel azt mondja: az apostol engedélyével vagy biztatására. Ha az apostol engedélyével, akkor Tertius kérte az engedélyt. Ha az apostol biztatására, akkor az apostol tudta, hogy Tertius kívánta belevenni a levélbe a maga üdvözletét. Mindkét esetben szép megvilágításban áll előttünk a viszony az apostol és írnoka közt. Ezt a Tertiust szinte irigyelhetjük, úgy is mint az apostol írnokát, úgy is mint az apostol bizalmasát. Pedig azt hiszem, nem volt könnyű dolga az apostol mellett. A rómabeliekhez írt levél lediktálása talán nem is volt olyan folyamatos, mint Bengel gondolja. Ha végig olvassuk, észrevesszük, hogy milyen sokféle gondolat, érzés, terv, ügy foglalkoztatja az apostolt. Az evangéliom nagy, világot átfogó ügye mellett apró kis ügyek is. Bizony az apostolnak mélyen és sokat kellett gondolkodni, mire formába öntötte azt a nagy gazdagságot, amely leveléből elibénk tárul, s amely a magyarázóknak annyi „molesztálást“ nyújt. Ámde micsoda páratlan élmény lehetett Tertius életében az, hogy az apostolt munkában láthatta! A világirodalomnak egyik legsúlyosabb és legértékesebb könyve mimódon alakul ki az apostol agyában, lelkében, szívében! Hogyan tolulnak szavakba öntve ajakára azok az eszmék, intelmek, meglátások és tervek, amelyek évszázadok óta foglalkoztatják a keresztyénség legkiválóbb elméit, amelyeken milliónyi keresztyén épül, buzdul, tanul hinni, szeretni és remélni! Ki volt ez a Tertius? Azt tudjuk, hogy az apostol íródeákja volt. De azt is kiérezzük, hogy nem csupán írnok, hivatalnok, tisztviselő volt, aki gépiesen elvégzi a dolgát. Semmiképen nem nevezném őt az apostoli iroda főnökének, vagy alkalmazottjának. Én egy nagy szociális probléma megoldását látom abból, ami Tertius üdvözletében szól hozzánk. Ez az Íródeák az apostol munkatársa volt, aki együtt érzett, együtt lángolt, együtt lelkesedett és együtt aggódott az apostollal. Az apostolnak nemcsak írnoka, de hallgatósága és részben megihletője. Ha az apostol diktálás közben ránézett Tertiusra, észrevehette, hogy annak az íródeáknak a szíve-lelke vele dolgozik. Az apostol ügye az övé is; munkája az övé is. „Az Urban én Tertius!“ Ez azt teszi: én Tertius, az Urban test vértek vagyok, s testvére vagyok az apostolnak is, akinek a gyorsírója vagyok. Ha ilyenek volnának mindenütt a keresz- tyénségben azok, akik a kisebb horderejű munkákat végzik! Mi sokat várunk a vezetőktől, vezéreinktől. Tertius tanítson meg bennünket arra, hogy az egyszerű munkásokon is milyen sok fordul meg. Az íródeák közönye, piszmogása, kel- letlensége a vezérek lendületének is szárnyát szegheti, a vezetők lángolását is lehűtheti. Ki volna a megmondhatója annak, hogy mennyi terv nem látott napvilágot azért, mert a közvetlen környezet, az íródeák, az egyházfi, a kurátor, a titkár, az irodavezető nem volt Tertius az Urban, hanem különc volt és hideg zuhany volt. Amikor az apostol azt írta, hogy Isten kegyelme által az, ami, talán gondolt arra is, hogy az Isten kegyelme adott neki olyan Írnokot, amilyen volt Tertius! Bibliás bélyeg. Persze nem Magyarországban. Hanem Olaszországban, a fasizmus 10 éves fordulójára jelent meg a 30 centesimos bélyeg a Bibliával, „Evangelium“ felírással, a háttérben kereszt és lennt ez a szói credere (hinni).
