Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-01-24 / 4. szám
1932. EVANOELlKUSOK LAPJA 31. —Rválaszolt. Halász János pedig az Édesanyáról emlékezett meg, ki innen távol imádkozik fiáért. A kapolcsiak papjára, ki a törvény szerint a megyegyűlés tagja is Zalában, nagy feladat vár a népes és több filiás gyülekezetben, Isten adjon néki erőt és lelkesedést a munka elvégzésére. Ausztria. Ausztriában a protestánsok száma 17 év alatt 175.000-ről 230.000-re emelkedett. Jelenleg 95 gyülekezet van; 1914-ben 65 volt. A bécsi protestáns theo- lógiai fakultásnak 150 hallgatója van, háromszor annyi, mint 1914-ben. Az alliansz-imahét az ország minden részében élénk érdeklődés mellett zajlott le. A magyarországi bizottság főtitkára (dr. vitéz Csia Sándor Budapest, VI., Andrássy- út 88.) azonban arra kéri az egyházakat és egyesületeket, hogy küldjenek tudósításokat is az imaheti összejövetelekről, hogy az összesített jelentés a londoni központba mielőbb beküldhető legyen. A perselypénzt a bizottság pénztárosához (dr. Somogyi Imre VIII., Kistemplom-utca 12.) kell beküldeni. Az egyetemes egyház 1930. évi zárószámadása. Az egyetemes egyház 1930. évi zárószámadása a közigazgatási számlán 66.095.75 P bevételt. 87.571.30 P kiadást mutat, tehát 21.475.55 P túlkiadással zárult. — A bevételi tételek a következők: 1848: XX. t.-c. alapján államsegély 40.614.— P Theol. célokra szolgáló államsegély 4.900.— ., Portóállamsegély 3.431.— „ Téritmények 3.120.— „ Kamatjöv. és szemináriumi alap %-a 3.276.90 „ Székház bérjövedelméből 6.956.81 „ Vegyesekből 490.28 „ Külföldi segélyekből 3.306.76 „ A kiadások közt az 1929. évi túlkiadás 1.221.93 P-vel szerepel. — Az egyetemes egyház saját tőkéje 371.857.56 P; összes vagyona 722.719.67 P. Az egyetemes egyház 1932. évi költségvetése. Az egyetemes egyház 1932. évi költségvetése a bevételt 536.899.68 P-vel, a kiadást 530.565.68 P-vel irányozta elő. Tekintettel arra, hogy az 1929, és 1930. évben 21.475.55 P túlkiadás volt, az 1932. évi költségvetés végeredményben 15.141.55 P túlkiadást, illetve költségvetési hiányt mutat, amely az 1933. évben lesz fedezendő. — Örvendetes, hogy az 1930. évi zárószámadásban szereplő 21.475.55 P túlkiadást az 1932. évi költségvetés már 15.141.55 P-re tudta csökkenteni, vagyis a deficit kereken 30%-al apadt. Sajnos ezt csak igen erős redukciókkal lehetett elérni; nevezetesen a tanintézetek és diákok segélyezése az 1932. évi költségvetésben 4.980 P (az 1931. éviben 9.080 P); missziói vonatkozású ügyekre 1.700 P (1931-ben 5.700 P)j irodalom és egyházi sajtó támogatására 1.600 P (1931-ben 3.140 P) összeggel szerepel. A kerületek segélye 82.500 P helyett 66.000 P-vel van előirányozva, — Az 1933. évi költségelőirányzat összeállításánál megfontolandó lenne (amit már az 1932. évinél is meg lehetett volna tenni), hogy a 21 ezer pengős, illetve most már 15 ezer pengős deficitet nem volna-e célszerű olyan tartozássá konvertálni, amely hosz- szabb idő alatt, mondjuk tiz éven belül, volna fokozatosan az egyes kiadási tételek terhére megtérítendő, mert most a helyset az, hogy épen a legsúlyosabb időb*n akarja a költségvetés aránylag kedvezőbb esztendőkben keletkezett hiányt gyors ütemben behozni s ez a hirtelen zökkenés jelenleg kétszeres súllyal nehezedik azokra, akiken az operációt végrehajtják. Gondolok itt elsősorban a lelkészsegélyezési alapra (házon kívül tanított lelkészgyermekek utáni segély), amelyet evidenter felemelni kellett volna, s e helyett a volt 2000 P-t az 1932. évi költségvetés 1500 P-re szállítja le. S reámutatok az irodalom és egyházi sajtó támogatására, amelynek keretén belül a Protestáns Irodalmi Társaság segélye 500 P-ről csupán 400 P-re szállíttatott le, tehát a redukció 20%, ellenben az egész tétel 3140 P-ről 1000 P-re redukáltatott, vagyis az egész redukció 49%-os; nem látszik indokoltnak, hogy a tisztára evangélikus irodalom és egyházi sajtó az egyetemes egyház költség- vetésében sokkalta mostohább elbánásban részesüljön, mint a reformátusokkal közös Protestáns Irodalmi Társulat. Ezzel nem akarjuk bántani a Protestáns Irodalmi Társulatot, de annyit elvárhatna az egyetemes egyháztól az evangélikus irodalom és sajtó javára; így, ahogyan történt, elbánásban részesüljön a közös protestáns enemű munkával. Nem érhetjük be azzal, hogy az egyetemes egyház irodalmi és sajtó bizottságot létesített, hanem kérjük azt is, hogy az anyagi támogatás méltányos arányban történjék. Ha a redukcióban részrehajlás érvényesül, az sokkal érthetőbb és természetesebb lett volna a tisztán evangélikus irodalim és sajtó javára; így, ahogyan történt, különös és megmagyarázhatatlan. Szombathely. A szombathelyi reformátusok 1928. január 1-én kiváltak az ottani protestáns (evang. és ref.) gyülekezetből, önálló egyházközséget alakítottak s megindult az osztozkodás a vagyon körül. Békés tárgyalásokkal nem sikerült dűlőre jutni. Pörre került a sor s a szombathelyi törvényszék most hozta meg az elsőfokú ítéletet. Az ítélet az evangélikus egyházközséget 40.000 pengő érték kiszolgáltatására kötelezte. Közös lónak túrós a háta. Ezek a közös gyülekezetek és intézmények többnyire a testvéri szeretet jegyében, szabatos szerződések nélkül létesülnek s a vége rendszerint veszekedés, pörösködés, szétvállás. Clara pacta, bonae amicitiael „Az egyházak és a világgazdasági válság“ című cikkünk a Gyakorlati keresztyénség Oikumenikus Tanácsának f. hó 2-án megjelent 5. számú Közlönyében jelent meg, amely a Nemzetközi Társadalomtudományi Intézet (Genf) kiadványa. Olvasóinknak figyelmébe ajánljuk a Tanács felhivását. Következő számunkban közöljük az Oikumenikus Tanács ifjúsági bizottságának a munkanélküliségről hozott határozatát. A szerkesztőség e helyen mond köszönetét D. Geduly Henrik püspök úr Öméltóságának a Közlöny megküldéséért, aki ezáltal alkalmat és indítást adott korunk nagy problémáinak legilletékesebb forrásból való ismertetésére. Nagyon üdvös lenne, ha a Luther Szövetségek és ifjúsági egyesületek összejövetelükön felolvasnák és megbeszélnék úgy ezt, mint a jövő számban megjelenő cikket. A kérdések így megfelelő megvilágításban kerülnének egyházunk tagjai elé, akik egyúttal tudomást vennének arról is, hogy az evan- géliomi egyházak behatóan foglalkoznak a gyakorlati életnek ezekkel a fontos problémáival.
