Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-11-20 / 38. szám

264.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1932

darab, de a nagy egésznek egy élő, szerves darabja; csak arasznyi, de azon az araszon megnyílt a szentélybe vivő út.

A szentély perspektívája nélkül erőt vehetne rajtunk a csüggedés. Milyen kicsiny pont vagyok én, milyen kis csepp, atom az én egész környezetem a nagy mindenségben. De hogyha tudom, hiszem, hogy ez a hely a mennyország kapuja, s innen egyenes utat nyitott nekem és az enyéimnek a Jézus Krisztus, akkor a kicsiny nem válik kicsinyessé és a legszűkebb csatornán keresztül is az örök élet vizei zuhognak. A szentély perspektívájának az az óriási gyakorlati haszna van, hogy benne élve tudjuk a mindennapi élet dolgait is legjobban elvégezni, mert van eledelünk, amelyről azok, akiknek nincs bizodalmuk a szentélybe való bemenetelre, nem tudnak.

Egyháztársadalmunk szervei.

(Befejező közlemény.)

S ha most sorbavesszük azokat az egyesületeket, amelyek a íent említett célt: az Ige fegyverének hathatósabb elfogadtatását és a gyakorlati keresztyén élet kimélyítését elősegíthetik, előre kell bocsátanom, hogy azokkal az egyesületekkel, amelyek egyetemlegesen szerveztettek és központosíttattak, (mint az Orsz. Luther-Szö- vetség) e helyen nem kívánok foglalkozni. Kízá- lag azokra az egyháztársadalmi és belmissziói egyesületekre gondolok, amelyek minden gyülekezetben önállóan is megalakulhatnak és működhetnek.

Megjegyzendő még az, hogy az egyháztársadalmi egyesületek kialakításának és az egyesületi életnek általában csak akkor van értelme, ha nem tévesztjük szem elől a tulajdonképeni célt: a hitélet mélyítését, az Isten és egyházszeretet nevelését, amelynek egyedüli eszköze a Szentírás. Tehát az igehirdetést az egyesületi élet kereteiben sem mellőzhetjük, annál kevésbbé, mivel az egyesületek bíbliaóráin adódik a legjobb alkalom arra, hogy a nem és kor szerint különválasztott és csoportosított hívekhez közvetlenül és saját különös érdekeik figyelembevételével juttassuk el az Igét. Ezek szerint leghelyesebb, ha minden egysületben az egyébirányu munkaprogramrnot is megelőzve a külön heti bíbliaórák tartását tartjuk szem előtt, mivel azonban ez a követelmény a helyi viszonyokhoz (taglétszám, lelkész, illetve lelkészek elfoglaltsága) képest nem érvényesíthető minden gyülekezetben, legalább arra törekedjünk, hogy az egymáshoz közelálló (nő és leány-, ifjúsági és konfirmált-) egyesületeket összevonva részesít- • sük az egyesületekben tömörült híveket az Ige tanításában és áldásaiban. Ha még ez sem lehetséges, a gyülekezeti bibliaórát használjuk fel jól arra, hogy mindenki: felnőtt és fiatal, férfi és nő egyaránt megkapja azt, amit vár, sőt még ennél is többet, a Szentírásban különösképen az ő számára felhalmozott kincseket. S ha még megjegyezzük azt, hogy a bibliaórák vezetője, a bibliamagyarázó, egyetlen lehetősége esetében is, a lelkész legyen és hallgatóinak csak az egyes kérdések megvitatásában és legfeljebb az útmutatásai alapján készített imádság elmondásában, vagy felolvasásában engedjen aktiv szerepet, ezek után áttérhetünk azoknak az egyesületi alakzatoknak felsorolására, amelyeknek megléte jól leszűrt tapasztalatok szerint feltétlenül szükséges, mert helyes vezetés mellett áldott termékenysé- gűnek, a gyülekezeti és egyházi élet erős tartópilléreinek bizonyultak.

1. Nőegyesület. Tagjai sorába a férjes (öz- vegy) asszonyokat és idősebb hajadonokat gyűjtsük. Munkaköre főképpen az egyházközség szegényeinek minél hathatósabb támogatása. Anyagi forrásait a (nem magas) tagdíjak, teák és műsoros esték bevételei, önkéntes adományok és esetleg az egyházi pénztárból kiutalt segély képezik. A helyi viszonyokhoz képest évente egy-két of- fertoriumot is juttathatunk a nőegyesület szere- tetmunkájának elősegítéséhez. A szegény segélyezés módjának rendszerbe foglalása szinte lehetetlen, így legyen elég, ha e helyen a szegények személyes meglátogatása fontosságának hangsúlyozása mellett, rámutatunk a szeretet- vendégségek rendezésére, amely alkalmakkor a nőegyesület szolgálja ki az összegyűjtött szegényeket, Jó alkalmak ezek a szegényeknek az egyházhoz való édesgetésére.

2. A felnőtt, kenyérkereső férfiaknak egyháztársadalmi egyesületekbe való tömörítése a legnehezebb. A kenyérkereset gondjai nagyon sok időt vesznek igénybe, úgy hogy a nyugalom különben is kevés órájából nehéz elrabolni a jótékonykodó belmissziói munka számára. Elégedjünk meg azzal, ha ^retenként bibliaórán tudjuk őket összehozni. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a presbytériumban úgyis helyet találnak azok, akik az Isten szőlőjében komoly, önzetlen munkát akarnak kifejteni.)

3. Ifjúsági egyesületek. Feltétlenül el kell határolni a felnőtt ifjak és felnőtt leányok csoportját. Könnyebben megvalósítható és fontosabb is a leányok megszervezése. Az alsó, de különösen a felső korhatárt megrögzíteni nem lehet. Minden esetben csak megkonfirmáltak vehetnek részt az egyesületben és csak azok, akik a tanköteles koron túl vannak. A tagság feltételéül városban leghelyesebb a 18. életévet, falun a 16 éves életkort megjelölni. De a helyi viszonyokhoz képest ez nagyon különbözőképen alakulhat. A leányegyesülettől ne várjunk sok, időileg és hatásra közvetlenül jelentkező eredményt. Célja inkább a komoly egyháztársadalmi munkára való előkészítés. Nenr szabad kizárnunk a leánykörök Programmjából a nemes szórakozásokat sem, mert ezzel megadjuk leányainknak az ifjúi lélek természetes vágyainak kielégítését és megakadályozzuk azt, hogy az egyház keretein kívül keressék mulatságaikat. Komoly munkára teret és