Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-11-20 / 38. szám

JT

XVIlL evto yam. 1932. noTember -20.' / 38. szám.

— '■ " ■■' .............. - ■■■■ ■ ■■ — .........— —

S

ztrktsztfisftfl és kladóhlvatil: LÉBEIT (Koson ■.)

Kiadta :l LUTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290.

Alapította : OR. AAFFIY SÁNDOR püspttk.

Sitrlce.tiMtrt telelőt

NEMETH KAROLT espere».

'hcglelemk botonként euiszor, vasárnep.

ElSlizetésI ár: Egész évre 6 P. 41IIIL félévre 3 P 20 NIL. neivedevre 1 P. 60 ML Egy szán 16 fill Hirdetési árak megegyezés szerint.

Gyámintézeti elnöki jelentés.

— Az Egyetemes Gyámintézet közgyűlésén elmondta Ziermann Lajos kormányfotanácsos, egyetemes gyámintézett egyházi elnök. —

Mélyen tisztelt Közgyűlés!

Amikor Ábrám már közel száz esztendős volt, az Ür megváltoztatta nevét s azt mondá néki: „Nem hivattatik a te neved ezután Ábrámnak (azaz előkelő atyának), hanem a te neved lészen Ábrahám, mert sok népeknek atyjává tettelek tégedet." (1. Móz. 17, 6.) És ugyanakkor teleségét, Sárait, ami annyit tesz: hősnő, elnevezte Sárának, azaz íejedelemnőnek és megáldva ötét, megígérte, hogy népek és nemzetségek származnak tőle (Móz. I. 17, 15—16.)

Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nemsokára 100 esztendeje lesz annak, hogy a boldogemlékü D. Székács József püspök nemes lelkében itt, ezen a szent helyen, amelyen összegyülekeztünk, először vetődött fel a Gyámintézet megalapításának gondolata. Ha most az Egyházkerületi Közgyűlések határozatainak értelmében, megváltoztatjuk nevünket, illetve avval a kéréssel járulunk Egyházunk Egyetemes Közgyűlése elé, hogy a főcím „Magyarhoni Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyámintézet" mellé, hadd használjuk ez- tltán alcímként a „Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet" nevet, akkor én ebben a névváltoztatásban nemcsak emberi elgondolást, hanem isteni rendelést vélek látni.

Gyámintézetünknek közel száz éves korában Isten fejedelmi, királyi nevet ad, annak a fejedelemnek, annak a királynak a nevét, aki most 300 esztendeje Lipcse mellett a lützeni csatatéren az evangéliumnak és evangélikus hittestvéreinek védelmében kilehelte nemes lelkét, ajkán ezzel a krisztusi szóval: „Én Istenem! Én Istenem!"

Ott, ahol az élet-halálharc végeztével az ő vérrel, könnyel, sebekkel borított holttetemét ebben az esti órában hü emberei megtalálták, a svéd nép áldozatkészségéből most egy díszes kápolna áll. 1924-ben ennek a kápolnának a falán olvastam Gusztáv Adolfnak, a tettek emberének, talán legszebb mondását, amely rávilágít királyi szívének legbensőbb indulatára, hadviselésének igazi indítóokára. Ez a mondás így szól: „Die Majestät des Vaterlandes und die Kirche Gottes, die darin beschlossen, sind es wohl wert, Beschwernisse und selbst den Tod dafür zu erdulden." „A hazának és istennek a haza földjén élő anyaszentegyháza s azoknak fensége valóban megérdemlik, hogy értük mindent elszenvedjünk s ha kell, meg is haljunk."

M. t. Közgyűlés! „Amelyek régen megírat- tattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy a bé- kességes tűrés állal és az írásoknak vígasztalások által reménységünk legyen" (Róm. 15, 4).

Lássuk be, hogy Gusztáv Adolí halála emléknapján az ő fent idézett szavával bennünket. — akikre százféle nyomorúság szakadt, kívül harc, belül félelem (Kor. II. 7, 5) tanítani, oktatni, felemelni, megerősíteni, vigasztalni, biztatni akar. Érezzük meg, hogy Gusztáv Adolf ki akarja belőlünk váltani a szent fogadalmat, hogy drága, édes Magyar hazánk fenségéért, és a haza iöldjén élő Anyaszcntegyházért minden bút, bajt, sőt a halált is elszenvedjük. Kötelezzük el magunkat, hogy gyámintézetünk új, királyi neve alatt is — úgy mint idősebb testvére és nagy jól- tevője a németországi Gusztáv Adolf-Egylet — szolgálatában álló munkások — továbbra is mindenekkel jót teszünk, kiváltképen a mi hitünknek cselédeivel. S higyjük el, hogyha ezt megfogadjuk és megtartjuk, akkor bizonyára megáldja az Ür munkánkat és azokból a gondozásunkra és támogatásunkra bízott diasporagyüle- kezetekből, melyek olyan picinyek és tehetetlenek, mint a most született gyermekek és az anyagiakkal vergődő, küzködö és abban majdnem elmerülő szegény eklézsiákból, iskolákból, intézményekből, mint a hajnalpir méhéből a harmat (110. Zsolt. 3.), népek és nemzetségek származnak. S higyjük el, hogy Isten áldása és a mi munkánk nyomán beteljesedik rajtunk a próféta szava: „Lészek Izraelnek, mint a harmat, virágzik ő, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libanus hegyén való élőfa. Kiterjednek az ő ágai, és az ő ékessége olyan lészen, mint az olajfának ékessége, illata pedig, mint a Libanoné. Megújulnak az ő árnyékának lakói és megelevenednek, mint a földbe vetett búzamag és csemetéznek, mint a szőlőtő, híre olyan lesz, mint a Libanon boráé." (Hős. 14, 6—8.) A minden kegyelemnek istene adja, hogy úgy legyen, adja továbbra is áldását a mi Egyházunknak alázatos szolgáló leányára: Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézetünkre!

Indítványozom, hogy ünnepi közgyűlésünk