Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-11-06 / 36. szám
248. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1932. zásában, de utolsó szavam ugyanakkor a köszöntés szava is, amellyel dékán-utódom D, Dr. Pröhle Károly kartársam felé fordulok, aki gazdag tapasztalatait hozza újra a dékáni székbe és kívánom, hogy adja Isten az ő gazdag áldását hivatalviselésére! A Protestáns Világszövetség gyűlése Stockholmban. Amint arra közönségünk is bizonyára élénken emlékszik, az elmúlt hetekben tartotta ötödik nagy gyűlését Stockholmban a Protestantizmust Védő és Fejlesztő Nemzetközi Szövetség, legújabb nevén: Protestáns Világszövetség. Ez a kiváló fontosságú tanácskozás nemcsak azért érdekelheti közelebbről az olvasót, mert a világprotestantizmus egyik legelevenebb, nagy lélektani eredményekkel dolgozó munkaszervezete hívta össze, amely néhány éve Budapesten rendezte konferenciáját s irányította ezzel hazánkra és egyházunkra öt kontinens figyelmét. A szövetség két évvel ezelőtt egyik alelnö- kévó magyar evangélikus embert választott, Tomcsányi Vilmos Pál dr. volt igazságügyi- és belügyminiszter személyében. De külön is köszönettel tartozhatunk a ,,Protestantischer Welt- verband“-nak azért a kitüntető baráti gesztusáért, hogy huszonegy nemzet delegátusai között éppen a magyar kiküldöttnek biztosította az úgyszólván legszembetűnőbb, leghálásabb feladatokat. Lehetetlen mindebben csupán kedves véletlent látni. Tettekben nyilvánuló testvéri rokon- szenv ez, amelyet itt, a Duna—Tisza táján nem felejt el egyhamar Luther és Kálvin népe, S annál nagyobb az örömünk, hogy az exponált, kényes megbízatásnak ott Stockholmban emberül felelt meg mindhárom „egyházi diplomatánk“: Tomcsányi Vilmos Pál dr. mellett Csi- kesz Sándor, a debreceni református hittudományi kar professzora és Leffler Béla dr, egyetemi rendkívüli tanár, a stockholmi magyar követség sajtóattaséja. Mindjárt az első ünnepi aktus magyar kiküldöttet állított a kritikus szemek és fülek elé. Mielőtt a világ minden részéből összegyűlt protestánsok konventjüket megkezdték, elzarándokoltak a felejthetetlen egységapostol, Söderblon érsek sírjához, Uppsalába, s ott a székesegyházban, az oltár előtt — a rendezőség felkérésére — Tomcsányi Vilmos Pál foglalta szavakba az íttmaradottak kegyeletes háláját a nagy elköltözött iránt. A németnyelvű megemlékezésről, — amelyet Söderblom érsek özvegye is végighallgatott, a svéd sajtó igen elismerően szólt. A kongresszus Stockholm koronázó templomában nyílt meg, majd ismét nagyszerű ünnep következett. Az összes egybegyűltek, lelkészek és világiak, díszöltözetben felvonultak a svéd főváros utcáin a riddarsholmi templomhoz: a svéd Pantheonba, ahol a tricentennáriumos szabadság- hős király, Gusztáv Adolf hamvai nyugszanak. Sorban előlálottak itt az egyes nemzetek képviselői — köztük a magyarok is — s kifejezték hódolatukat. Ezután kezdődtek a konferencia tulajdonképpeni érdemleges tárgyalásai, a képviselőház üléstermében. Erőteljesen állástfoglaltak a vegyesházasságok kérdésében, elítélve azt a testvérieden eljárást, amelyet e ponton a római katholikus egyház mutat. A reformáció történetének helyes és helytelen magyarázásáról („Deutung und Umdeutung“) szintén hosszabb vita folyt. A bolseviz- mus egyéniségromboló, kultúra- és egyházellenes munkáját ugyancsak számos előadás világította meg. Beszámolt a Spanyolországban, Ukrajnában és balti államokban folyó evangéliumi szervezkedésről. Igen érdekes a konferenciának az a határozata is, amely szerint nemzetközi protestáns intézetet állítanak fel, ahol a világ minden részéből összegyűjtött legkiválóbb fiatal lelkészeket képeznék ki az egyházi diplomácia munkásaivá. A magyar református egyházat Csikesz Sándor debreceni egytemi tanár képviselte, akinek igen jelentős szerep jutott, mint az „Institutsausschuss“ elnökének, de a konferencia egyéb kérdéseinek kiérlelésében és megoldásában is tevékenyen részt vett, s a történelmi átértékelésről előadást tartott. Leffler Béla dr., aki évek óta állandóan Svédországban él, a vegyesházasságok, továbbá a bolsevizmussal szemben való állásfoglalás problémájának volt egyik előadója. Tomcsányi Vilmos Pál dr., a világszövetség alapszabályainak kidolgozását végző bizottság elnökeként működött. Amikor pedig a tisztújításra került a sor, Slotemaker de Bruine volt holland miniszter és professzor, elnök mellé első alelnöknek választották. (Hogy ez milyen meg- becsültetés, ahhoz elég tudni, hogy Stademer dr., noha a konferencia napjaiban még — a vendéglátó! — Svédország aktív kultuszminisztere volt, — második alelnök lett.) Alkalmunk volt svédországi benyomásairól megkérdezni Tomcsányi őnagyméltóságát, aki ezekben adott tájékoztatást lapunknak: — Mi, középeurópaiak általában azt hisszük, hogy az északi, a svéd ember hűvös és zárkózott. Mondhatom, alig lehetséges nagyobb csalódás: elbámul az idegen, mennyi mély és finom kedély, mennyi „szív-meleg" árad belőlük. Csak egy kis epizód a sok közül. Amikor a svéd határállomásra, Malmőbe megérkeztünk, nyomban jelentkezett mindegyikünknél egy nagyon rokonszenves svéd cserkészfiu s egy-egy csomag gyümölcscsel kedveskedett; Stockholmba érve azután valaki közülünk hálásan szóbahozta a rendezők előtt ezt a figyelmet, „ó, kérem — volt a válasz — ez nem a mi ötletünk, ezt mi magyarországban tanultuk, a budapesti konferencián“. Általában
