Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)

1932-09-25 / 31. szám

210.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1932.

könyvecske első kiadása három napon belül elfogyott. Második kiadásra volt szükség. Én csak a harmadik kiadáshoz jutottam hozzá június 4-én. Az emberi kíváncsiságon túl nagyon megnyugtató oka van ennek a kelendőségnek. Annyi közöny után az egyház sorsa felé irányul az emberek figyelme. Annyi csalódás után ismét kezdenek várni valamit az egyháztól, az Isten ügyének letéteményesétől. Annyi zsákutcába tévedt kísérletezés után valami új eszmét, valami mentő ötletet, amely az emberleiket egészségesebb, levegősebb tájak felé vezetné sorvasztó vajúdásából. Lehet, sokan kiábrándulással tették le Eidem pásztorlevelét. De csak azok, akik hangzatos, sokat ígérő, világsorsot megfordító új eszméket vártak tőle. Valami nagy, színes programmot, amely tele van eddig fel nem fedezett lehetőségekkel, amelyet meggyőző erejénél fogva mindenkinek sajátjává kell tennie. Akik ilyen és efféle várakozásokkal vették kezükbe, azoknak csalódniok kellett. Csalódniok kellett azoknak is, akik a theológiai tudományok szempontjából vártak tőle új irányt és utat mutató gondolatokat. Csalódniok kellett, mert a május 25-én megjelent pásztorlevélben, ill. annak szerzőjében a nagyhangú programmadó és fényeselméjű iskolaalapító helyett halkszavú, alázatos beszédű próféta lélek nyilatkozik meg, akit a kiválasztottság érzete, a fényes megbízatás ténye nem szédített el, hanem csak saját kicsinységének és gyengeségének tudatát ébresztette fel benne. Mindjárt a pásztor levél elején olvassuk e sorokat: ,,Ne várjátok, hogy itt valami tekintélyszerű üzenetet találtok, hozzátok intézve valaki olyantól, aki azt tartja magáról, hogy hatalommal és méltósággal tud beszélni. Az sem célom, hogy olyan programmot adjak most, amelyben elkövetkező hivatali működésem irányait vagy a vallásos és egyházi élet különböző kérdéseit érintő nyilatkozataimat ismerhetnétek meg .,." Nem célja az sem, hogy a tömeget érintse meg szavaival, tehát kerülete lelkészeinek, leendő munkatársainak seregét, mint az egyént magában foglaló testületet, hanem az egyeshez, a különálló egyénhez intézi szavait. Nem a tömeglelket keresi, ő az egyén leikével akar ezen az íráson keresztül összetalálkozni, kapcsolatba jutni, támogatást nyújtani neki, hogy majd maga is támogatást nyerjen attól. Jól tudja hát, hogy annak az ügynek, amelynek szolgájául hívta el az Isten kegyelme, nem a tömeglélekre, hanem az egyes lelkek tántoríthatatlan szolgálatára van szüksége, hogy megállhasson a gonosz idők ostroma közepette. íme egy gondolat, amely ha kifejezve nincs is, de rögtön meglelhető Írása első oldalán. Ez a gondolat új. Hiszen napjainkban minden vezető ember legfőbb célja, hogy a tömeg lelkét láncolja magához illetőleg az ügyhöz, melyet képvisel.

Nem hallgatja el, hogy milyen erős nyugtalanság fogta el szivét, amikor érsekké való kinevezésének híre eljutott hozzá. Ettől kezdve nap-nap után könyörgött az Űrhöz: „Legyen meg a te akaratod, ó Istenem és Atyám. — Uram, tégy velem, amit akarsz, csak tiéd lehessek, csak a te szolgád lehessek, aki a te ügyeidben jár el. Segíts, hogy elfeledhessem magam — saját gyengeségem is — s egyedül csak utánad nézzek, utánad, aki hatalmas vagy a gyengékben. Egyedül nálad, ó Isten, én Istenem, keres az én lelkem megnyugvást; tőled jő az én szabadí- tésom". Hálával gondol vissza, arra a sok erősítő és bátorító üdvözlésre, amelyet veleérző baráti lelkek intéztek hozzá. Különösen a következő névtelen üdvözlősorok nyugtatták meg háborgó lelkét, amint Íróasztalán szinte naponként olvasta — erősítésül: „Légy bátor és erős, kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Űr Isten, a te Istened, veled lesz, Ő nem fog elhagyni téged s nem fog eltávozni tőled, míg el nem végzed az Úr háza szolgálatának minden művét", (I. krón. 28 20.) Majd ezt mondja: „Legfontosabb ez; tudom és tapasztaltam, hogy vannak Svédországban keresztyének, akik imádság karjain hordozták és hordozzák a gyengét",

Megemlékszik nyugtalansága egyéb okairól. Arról a tényről, hogy a kerület lelkészi karának három jelöltje közül ő kapta a legcsekélyebb szavazatot s éppen ezért időszerűnek véli az érsekválasztás ill. kinevezés módozatainak megfelelő megváltoztatását. Aztán elődjeinek halhatatlan munkájáról, különösen közvetlen elődjéről Nathan Söderblomról emlékszik meg az emelkedettség és áhítat szavaival.

(Folyt, köv.)

Bibliaolvasás.

(Szept. 26— Okt. 2.)

A szenvedés Isten iskolája. — Szept. 26. A szenvedés célja, Ján. 9., 1—5.; 11., 1—4. — Szept. 27. A szenvedés büntetés. Péld. 13., 1. 24.; Zsid. 12., 4—11. — Szept. 28. A szenvedés megtisztít. Jób, 2.; 2. Kor. 3., 18. — Szept. 29. A szenvedés megpróbál. 1. Mózes 22., 1—19. — Szept. 30, A szenvedés oltalmaz. 1. Pét. 4., 1—6.

— Okt. 1. Szenvedés Jézusért. Csel. 14., 4—7. 19. 20., Zsid. 11., 36—40, — Okt. 2. Szenvedésből dicsőségbe. Zsid. 2., 9—12., Csel. 14., 21. 22., Ézs. 51., 11—16. — Okt. 2. Szenthár. után 19. vasárnap. Epistola: Ef. 4., 22—32.: Hogyan viselkedjék az újjászületett ember. Evangéliom: Máté 9., 1—8: A gyógyító és bűnöket megbocsátó Jézus. — Imádság: Szentfelségű Isten, támogatásod nélkül nem tudunk akaratod szerint, tetszésedre élni. Kegyelemből add belénk Szentlelkedet, hogy az vezesse és kormányozza szivünket. A Jézus Krisztusért a mi Urunkért. Ámen.

— Történelmi emlékeztető: Szept. 26. Assziszi

Ferenc szül. 1182, — Szept, 27, Jezsuita

rend alapítása 1540; Poroszországi vallási unió 1817, — Szept. 30, Hieronymus (Vulgata) mh. 420. — Okt. 1—4. A marburgi vita Luther és Zwingli közt 1529. — Okt. 2. Gutenberg (nyomda) mh. 1463.

HÍREK.

Egyetemi tanári kinevezés. A kormányzó a kultusz - miniszter előterjesztésére Lie. dr. Karner Károlyt, az Erzsébet-egyetem soproni ev. hittudományi karán az „Újszövetségi írásmagyarázat és rendszeres theológia segéd- tudományai" tanszékének nyilv. rendkívüli tanárát ugyanarra a tanszékre egyetemi nyilv. rendes tanárrá kinevezte.