Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-06-05 / 21. szám
1932 ___________________' EVANQEUKUSOK LAPJA_______________________165. l yes léptekkel és szinte átszellemült arccal. Fehér miseingben lila derékövvel. Kis távolságra tőle a három avató püspök Bergquist, Danell és Eklund következtek teljes püspöki díszben, mitrával a fejükön. A menetben voltak továbbá az összes svéd püspökök a beteg Billing és a kultuszminiszter Stadener kivételével, az upsalai káptalan tagjai, az érseki kerület összes esperesei, továbbá Be- xell indiai, Stören norvég. Ostenfeld dán, Gummorus finn püspök, a canterbury érsek képviseletében Fulham püspöke, a német egyház képviseletében a holsteini püspök. A gyülekezet felállással fejezte ki tiszteletét. Bergquist, Danell és Eklund püspökök az oltár elé mentek, ök végezték az avatási szertartást. Eidem érsek az oltár korláton kívül középen állt meg. A többiek két oldalt sorakoztak fel teljes díszben. Csendben várakoztak. amig az énekkar a Te Deum-ot befejezi. Ezután tartot/a meg Bergquist, Luleu kerület püspöke felavató beszédét. Máté 10 13—18 alapján. Frappáns rövidséggel vázolta az egyház jelen helyzetét és az abból származó Kötelességeket, tennivalókat. Többek közt ezeket mondotta. Az egyház nemcsak az időben, a korban él. Az idővel és korral kell élnie. A kor nyelvén kell beszélnie a krisztusi örök igazságokról, hogy e kornak új nemzedéke is megérthesse azt és lássa be. hogy örök érték az. amit az egyház birtokába akar juttatni. Aktuális tennivalókról beszélt és a bennük rejlő követelményekről. Rámutatott arra a nagy megnyugvásra, amellyel Eidem professzornak érsekké való kinevezését fogadta az egyház minden tagja. Ennek a megnyugvásnak okai azok a tulajdonságok, amelyeket az uj érsek visz uj hivatalába. A beszédet követő imádság után az upsalai kerület jegyzője felolvasta a király megbízó levelét, amely szerint Eidemet bízza meg. hogy az upsalai érseki hivatalt elfoglalja. A felolvasás után Bergquist püspöknek adta ál a megbízó levelet. Az assistensek különböző bibliai helyeket olvasták fel egymásután. Majd Eidem érsek mondotta el a férfias meggyőződés hangján az Apostoli Hitvallást. Erre a szertartás szerinti 5 kérdést intézte Bergcjuist püspök hozzája, amelyre ötszörös igennel felelt. A király megbízó levelét átadta neki. Ezután az összes püspökök és a káptalan tagjai, az esperesek, külföldi püspökök köréje sereglettek. Bergquist püspök feladta rá a miseruhát, a püspöki keresztet, a mitrát, átadta a pásztorbotot. Majd valamennyien ráhelyezték kezeiket. A kézrátétel alatt a kar kel olvastak fel egymásután. Majd Eidem érénekelte, Bergquist pedig a Mi Atyánk-ot mondotta el. Egy imádság még. Az ároni áldás, végül egy ének, vers következett még. A menet az uj érsekkel élén. a sekrestyébe* vonult vissza hasonló ünnepélyességgel az álló gyülekezet sorfala között. Ezzel ért véget a svéd evangélikussá# bensőséges, felemelő ünnepsége: Erling Eidem érsekké avatása. Délután 3 órakor a Vármland-nation helyiségében 160 terítékes diszebéd volt. Itt olvasták fel azokat a táviratokat, amelyekben a világ minden részéből üdvözölték az uj érseket. A felköszöntö szónokok közt ott volt Leffler Béla dr., az Ev. Egyetemes Egyház képviselője is. aki a magyar evangelikus- ság üdvözletét fejezte ki és a magyar ev. egyház útjairól beszélt. „Orvosok és lelkészek szövetsége“ Két évvel ezelőtt az Evangélikusok Lapjának 1930. február 2.-i számában Yiszkok Lajos ismertette azon Németországban megindult mozgalmat, amelyben lelkészek és orvosok egymással szövetkezve, egymást támogatva igyekeznek hivatásmunkájukat kimélyíteni. Ennek a szövetkezésnek a kiindulópontja az a meggyőződés, hogy test és lélek elválaszthatatlan egységet alkot: ha egyik a kettő közül beteg, szükségképen érzi azt a másik is. Nemcsak a test megbetegedés*» pusztíthat el virágzó lelki életet, hanem akárhányszor a lelki életben van az oka a testi élet olyan funkciózavarainak is. amelyeknél a közvetlen benyomás szerint csak a test megbetegedéséről van szó és lelki okokra az egyszerű szemlélő nem is gondol. A test és lélek ezen Isten-teremtette, elválaszthatatlan egységét tanítja a keresztyén egyház, amikor világos megkülönböztetéssel a görög filozófiában kialakult halhatatlansági hittől, vallja az apostoli hitvallásban a testnek feltámadását . Sajnos, az apostoli hitvallásnak ezen az Újszövetség bizonyságtételén alapuló (v. ö. különösen I. Kor. 15; Fii. 3, 21) tanítása sokszor elhomályosult a keresztyénségben. Éppen a görög gondolkodásnak és görög filozófiának messze kiágazó hatása alatt kialakult az a felfogás, amely a lélekkel szemben a testet valami másodrendű. sőt egyenesen tisztátalan dolognak tartotta. Ezért a keresztyén élet gondozásánál, ápolásánál igen sokszor megfeledkeztek a testről, sőt a testet, annak egészségét egyenesen lenézték, megvetették. A lelkipásztori gyakorlat is igen sokszor csak arra szorítkozott. hogy *a nyomorgókat, szenvedőket egészen egyoldalúan arra a túlvilágra utalta, ahol bőséges örömben, kárpótlásban lesz részük a híveknek. Akárhányszor ez a felfogás kötötte meg egészen fonák módon az egyház képviselőinek a kezét ott, ahol az ir
