Evangélikusok lapja, 1932 (18. évfolyam, 1-43. szám)
1932-05-15 / 18. szám
XVI1Í. eriolytOL 1932. Májút 15. 18. teám. Szwtesztiséi is klaiiklvatal: [EBEIT IUosob ■.) Alatta: I LUTHER-SZÖTETSEG. Psstatikarttpiazlárl csakksziula: 1290. Uapltatta : OR. R1FFIY SlIDOR pisük. Si*rkMiW«ért l*UI6* NÉMETH KÁROLY ••per**. Maiielenlk hátanként eívszer. tasiraap. ílinzittsl ir: Ellsz (vre IP. 41 (HU téléire 3 P 28 nil., aeividéirt 1 P. 60 UH., En szám 18 till Hlrriatisl árak ■•■•aviiis szarint. Pünkösd. Jézus Krisztus feltámadása után ötven napra a Szentlélek kiáradt a tanítványokra, akik Uruknak parancsa szerint Jeruzsálemben maradtak, hogy ott várják meg az isteni Ígéret megvalósulását. Pünkösdkor vették a tanítványok azt az erőt, amely őket Jézus Krisztus jó tanúivá, hűséges bizonyságaivá tette. A Szentlélek ereje egészen más, mint azok az erők, amelyeket az ember a természet világát kutatva és felderítve találhat. Az evangélikus ke- resztyénség örömmel üdvözli mindazokat a sikereket és vívmányokat, amelyeket az emberi tudomány a találmányok és felfedezések területén felmutathat. Egyházunk nem zárkózik el irigységgel vagy félténykenységgel azon haladás elöl, amely a technika, az ipar, a természettudományok világában történik. Menten minden szük- keblüségtől, megadjuk a császárnak, ami a császáré. Tudjuk, hogy a világot Isten teremtette és tartja fenn, s mindazok a természeti erők, amelyeknek titkait az ember kikémleli, azzal az erővel együtt, amely az embert e titkok feltárására és felhasználására képesíti, Istennek adományai, tehát eredetüknél fogva isteni erők. De meg vagyunk győződve arról is, hogy a teremtett világ egyre behatóbb ismerete s a világon való uralom egyre nagyobb mértékben való megszerzése nem elég és nem képesít arra, hogy az ember elérje célját és betöltse isteni rendeltetését, amelyet Jézus így fejezett ki: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Úgy magában a világban, mind pedig a világot uralmába hajtó emberben nemcsak erőtlenségek és fogyatékosságok vannak, amelyek a céltól az embert elütik, hanem olyan tényleges gonosz is, amely a cél elérésének ellene dolgozik. „Mi erőnk nem segít rajtunk.“ Test és vér nem örökölheti Isten országát. Aki egészen meg nem újul, az nem láthatja meg Isten országát. Pünkösd mutat nekünk egy új világot, az isteni kegyelem világát, amelyben Isten kegyelmének erői működnek. Ez a kegyelem Istennek szabad, önkéntes, ingyen való ajándéka. A pünkösdi erő egészen másként kegyelmi ajándék, mint azok az adományok, amelyekkel Isten a természet világát és a „régi“ embert, a „testi“ embert fenntartja. A nagy külömbséget mutatja már magában véve az a tény, hogy a természeti ember ezt a pünkösdi erőt nem is kívánja, annak hiányát nem érzi, sőt annak sokszor ellentáll, azokat, akikben ez az erő működik üldözi, gyűlöli, kigúnyolja. A pünkösdi erő kitöltésével Istennek egy külön célgondolata tör a megvalósulás felé új úton, új eszközzel. Amire a természetbe oltott törvény és az ótestámentomi törvény képtelen volt, amit a természeti ember el nem érhetett, azt akarja Isten megvalósítani a pünkösdi erővel. Ez a célgondolat az embernek teljes átalakítása, gyökeres megújítása. A pünkösdi erő révén megújult ember, vagyis az újjászületett ember első sorban belsőleg más álláspontot foglal el a teremtett világ irányában, s azután külsőleg is átalakul helyzete a világban. Nemcsak a hangsúly és a nyomaték változik meg; nem csupán a szempont lesz más; nem úgy áll a dolog, mintha az ember pusztán a helyét változtatná meg a világban: a pünkösdi erő egy új embert teremt, aki azokkal az erőkkel dolgozik, amelyekkel a Szentlélek ruházza fel. S ezek az erők új világot is teremtenek, Istennek országát, amelyben Isten szent és jóakarata tökéletesen megvalósul és végbemegy, amelyből kiirtatott a bűn, tehát mindaz, ami Isten akaratát nem szereti, benne nem gyönyörködik, neki ellenszegül s a halált és minden nyomorúságot szüli. Ez a hatalmas erő a Pünkösd óta meg nem szűnt működni a világban és az emberben. Azt kell kémünk, hogy ez az erő mibennünk és miáltalunk is működjék.