Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-10-18 / 36. szám
284. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. ség, közönyösség embertársaink szenvedéseivel szemben. E közönyösség az oka annak is, hogy diakonisszaintézményeink nem tudják teljes mértékben betölteni feladataikat. Életcéljuk, hogy anyaszentegyházunk szolgálatában a felebaráti szeretetet gyakorolva, küzdjenek Isten országa ügyéért. így kötelességük volna gyülekezeteinkben a szegények, árvák, elhagyottak, betegek gondozása, gyermekek nevelése, az elveszettek megkeresése és megmentése, rabok gondozása és az önfeláldozó szolgálat által minden vonalon az evangélium hirdetése. E belmissziói munka azonban még nem talált nálunk megértésre. így teljesen hiányzik egyházunkból a gyülekezeti diakonissza s ezáltal a rendszeres gyülekezeti szegénygondozás, ami egyenesen megköveteli, hogy egyetemes egyházunk minden gyülekezetének legyen legalább egy diakonissza testvére. Mert nem elég az, hogy elismerjük céljaik nemességét és nagyságát és azt az eléggé meg nem becsülhető szolgálatot, amit tesz Krisztus Urunk földi országáért, hanem engedjünk is nekik teret egyházunkban. Ne féltsük működési tereinket és a jogokat, hanem fogadjuk be szeretettel gyülekezeteinkbe a velünk közös célért dolgozó diakonissza testvéreket. Belmissziói munkánkban segítenek, mert a nyomor évről-évre nő körülöttünk. Munka- nélküliek, munkaképtelen rokkantak és aggok, elhagyott gyermekek ezrei pusztulnak el éhezve, elhagyatva, sokszor kétségbeesve a legnagyobb nyomorban. Mig ezt nem enyhítjük, semmit sem használ keresztyénsé- günk. Az önzés útján nem mehetünk tovább, lehetetlen, hogy Isten országának ügye anyagi eszközök hiányában kárt szenvedjen. íme meg kell látnunk e kiáltó hiányt: most amikor a kultúra oly sok egészségtelen fényűzése palotákban talál otthont, alig talál hajlékot a könyörülő szeretet és az azt istápoló diakonisszák felkarolása és gyülekezeteink szeretetmunkájába való bevonása. Monor, 1931. okt. 2. Benzing István. Az Istenországa-mozgalom Japánban. Kínában és Japánban örvendetes módon pezsdülnek a lelkek. Az ottani keresztyénekben kigyúlt a buzgalom a keresztyén- ség terjesztésére. Kínában a Nemzeti Keresztyén Tanács már 1929-ben elhatározta az u. n. »Ötéves Programm« végrehajtását; ennek célja a kínai keresztyének számának megkétszerezése. Megérezték, hogy ez a célkitűzés erőteljes indítást ad a közös feladaton való munkálásra. Kínában ma ezerek imádkozzák ennek az új mozgalomnak imádságát: »Isten, ébreszd fel az egyházat új életre s kezd el énrajtam!« — Japánban egy hasonló mozgalom, az »Istenországa-mozgalom« van folyamatban. Jelszava: »Egymillió lelket Krisztusnak!« Mozgató ereje Kagava, az ismertnevű evangélista, aki vallásos-szociális tevékenységével szerzett magának nevet. Személyének súlya van nemcsak hitrokonai közt, hanem kormánykörökben és a politikusoknál is. Az »Istenországa-mozgalom« máris csodákat művel az egyszerű népnél. A mozgalom vallásos, emellett egyúttal gazdasági és szociális természetű is. Évekig tartó nehéz és gyakran sikertelen munka után a külvárosokban Kagava meggyőződött, hogy a szegénységnek s az azt előidéző bajoknak gyökereit kell először kiirtani, shogy ez az evangélium hirdetése nélkül lehetetlen. Ezt a munkát végzi most és pedig szemmel láthatólag nagy sikerrel. Ez a mozgalom Indiában nagy feltűnést kelt s valószínűleg valamilyen alakban utánzásra talál; ezért egy angol misszionárius, Axling Vilmos, dr. theol., az indiai nemzeti keresztyén tanács folyóiratában tanulmányt írt róla; ennek néhány fontos pontját ismertetjük. Axling először is rámutat arra, hogy emberi szemszögből nézve ez a mozgalom lehetetlenséggel próbálkozik. Arról van szó, hogy minden egyes keresztyént és keresztyén gyülekezetét bele kell állítani ebbe az egész nemzetet átfogó mozgalomba s létre kell hozni Japán keresztyénéinek testvéri közösségét. Arról van szó, hogy a népnek minden csoportját s minden osztályát érintkezésbe kell hozni az evangéliommal; vagyis 30 millió parasztot, 5,278.000 gyári munkást, 597.000 halászt, 450.000 bányászt, 1,033.000 fuvarozási munkást és 1,158.000 közüzemi mun- kást. Ezek azok az osztályok és tömegek, melyeket a misszió és az egyház az elmúlt 70 esztendőben nem érintett. Arról van továbbá szó, hogy a szociális és ipari intézményeket humanizálni és krisztianizálni kell s Jézus életmódját minden tekintetben zsinór- mértékké kell tenni. Ez eddig seholsem történt meg s nyugaton az egyház — kivételektől eltekintve — ezt sohasem vette fel munka» programmjába. Végül arról van szó, hogy a keresztyének számát 250.000-ről 1 millióra kell felemelni; nem azért, hogy a japán egyház ezzel kérkedjék, hanem azért, hogy az egyház teremtő erővé legyen, amely maga tűzi ki célját s fejlődésének ütemét időről- időre megállapítja. Hogy ez a feladat minden akadály ellenére megoldható legyen, tervszerűen kell
