Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-08-09 / 30. szám

1931.

______________________ EVANGÉLIKUSOK LAPJA _ 237.

i

stentisztelettel vette kezdetét, amelyen Somogyi Károly somlószöllősi lelkész nagyon szép alkalmi prédikációt tartott. Istentisztelet után a közgyűlést alkotó tagjai s az érdeklődő hívek felvonultak a tanácsterembe, hol a megalakulás után Takács Elek esperes a közgyűlést emelkedett szellemű beszéddel vezette be. Megemlékezett a reformáció, illetőleg a protestantizmus áldásairól, amely különösen a kultúra előrehaladásában nyilvánult meg. Féltő gonddal szólott a törpeiskolákról, amelyeket a kultuszminiszter rendelete halálra ítélt. A közgyűlést a megjelentek üdvözlésével megnyitotta. Mihály Sándor felügyelő indítványára kimondották, hogy az esperes beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatják. Vitéz Draskóczy István, a pápai gyülekezet felügyelője szíves szavakkal üdvözölte a Pápán gyülésező egyházmegyét, amit Takács Elek köszönő szavakkal viszonoz. Az ez évben Kőszegen tartandó egyházkerűleti közgyűlésre megbízólevéllel kiküldötték dr. Mohácsy Lajos marcalgergelyi, Hering János veszprémi, Szabó Ferenc vanyolai lelkészeket s vitéz Draskóczy István, dr. Zauner Róbert, Rádóczi Boda László világiakat. Esperes bejelentette, hogy az egyházmegyei felügyelő mandátuma lejárt. A közgyűlés elrendelte a választást, felhi- ván a gyülekezeteket, hogy szavazataikat szeptember hó 15-ig az esperesi hivatalhoz juttassák el. Ezek után Takács Elek esperes előterjesztette nagy gonddal megszerkesztett évi jelentését, amelyben a szomorú és örvendetes események egymást váltogatják. Az egyházmegye minden fontosabb mozzanatára kiterjeszkedő jelentést az egyházmegyei közgyűlés köszönettel fogadta. Az esperesi jelentéssel kapcsolatban erélyesen állást foglaltak minden olyan törekvés ellen, amely az elnéptelenedett elemi iskolákat megszüntetni akarja. Majd az egyes bizottságok elnökei tették meg jelentéseiket. A számvevőszék jelentését dr. Schlitt Gyula, a lelkcszi gyámoldai bizottság jelentését Tatay Lajos, a népiskolai bizottság jelentését Nitsinger János, a gyámintézeti bizottság jelentését Pócza Ferenc, a belmissziói egyesület és a lelkészegyesület jegyzőkönyvét Hering János, a tanítóegyesület jegyzőkönyvét Gálos Ferenc terjesztették elő. A bennük foglalt indítványokat határozati erőre emelték. A vallástanítás kérdésénél nagy helyesléssel fogadták dr. Schlitt Gyula javaslatait, s felkérték, hogy a vallástanítási tervet minden iskolára — a népiskolától a középiskolákig — kidolgozva mielőbb juttassa azt el az esperesi hivatalhoz. A jövő évi közgyűlés helyéül Veszprém városát tűzték ki, s ezzel a nagy érdeklődés közben lefolyt közgyűlés 1 óra tájban véget ért.

— Templomalapköletétel. A kisvárdai kicsiny evangélikus gyülekezet július hó 12-én, vasárnap tette le ünnepélyes keretek között temploma alapkövét. Az ünnepi beszédet Dr. Dómján Elek, a tiszavidéki egyházmegye föesperese tartotta. Az alapkőletétel előtt tartott istentiszteleten pedig Márczay Lajos nyíregyházi vallástanár prédikált. A kisvárdai anyaegyház mindössze csak 84 lelket számlál. A hozzá tartozó öt közigazgatási járás területére kiterjedő nagy szórványterületen pedig mintegy 320 evangélikus hivő él. Az igazán kicsiny gyülekezet buzgólkodását most templommal áldja meg az Úr.

Az evangélikus diakonisszának a gyülekezetben végzett munkájáról.

Felolvasta: Ott Emilia, a békéscsabai diakonissza képző fönöknője a békéscsabai Diakonissza Egyesület júl. 19-iki előadásán.

Ha valamely dolgot alaposan akarunk megismerni, ismerni kell annak a dolognak az eredetét. Ha a diakonissza élethivatásról, ennek az élethivatásnak magasztos tartalmáról akarunk valamit tudni, ismernünk kell elsősorban a „diakonissza" szónak az értelmét.

Valaki felvethetné azt a kérdést; egyáltalában, vájjon szükség van-e erre az idegen szóra? Nem-e lehetne valami egyszerűbb elnevezést találni? A felelet: nem, mert ez a szó nem egy önkényesen minden alapnélkül választott szó, hanem a szentírásból van véve és az apostoli korszakból származik. A diakonissza élethivatás, szolgálat nem újkeletű, hanem az apostoli diakonissza szolgálatnak a felelevenítése. Ez a szó magyarul annyit jelent: szolgáló.

Mi súlyt helyezünk arra, hogy semmiféle díszes elnevezéseket ki ne találgassunk magunknak, hanem megelégszünk azzal az elnevezéssel, amelyet az Isten kegyelme az ő szent Fia evangéliumában nekünk adott.

Már hivatásunk címe is figyelmeztet bennünket arra, hogy a mi hivatásunk nem emberi kitalálásból honosodott meg az egyházban, hanem Isten szentlelkétől mcgihlctett apostolok honosították azt meg.

Amint Jézus Krisztus úgy a testnek mint a léleknek szolgált, azonképpen cselekedtek az ö tanítványai is. Mivel azonban az Ige hirdetés teljesen lefoglalta őket, az asztali szolgálathoz és a gyülekezet más teendőinek elvégzésére az első hét diakónust választották, akiket imával és kézfeltevéssel iktattak hivatalukba maguk az apostolok.

Az Ige hirdetése kizárólag a férfiakra volt bízva, míg az asztali szolgálat és más segédmunkával, már az apostolok korában nők is meg voltak bízva.

Külső formában ez a szolgálat nagy változásokon ment át a keresztyén egyház története századaiban, de belső lényege megmaradt. Ezt a lényeget újította meg az evangélikus egyház, visszaállítva eredeti apostoli tisztaságába a diakonissza szolgálatot.

Mi mindnyájan jól tudjuk, hogy az egyetemes papság örök elve alapján mindnyájunknak szent kötelességünk, hogy minden közvetítés kizárásával, közvetlenül szolgáljunk Istennek. A mi egyházunkban csakis a rend kedvéért van az Ige hirdetéssel a lelkész megbizva, amely megbízatását Istentől és a hívektől nyeri, akik őt azzal megbízzák, hogy nekik az evangéliumot hirdesse. De Krisztus megváltottjainak, önmagunknak, kinek-kinek az Isten iránti és felebaráti szeretetet közvetlenül gyakorolnia kell. Ez vo •