Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-03-01 / 9. szám

1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 67. géliumán&k hirdetői felöltsék a kék kötényt, — a Brúderek szolgálati egyenruháját, — hisz el vannak híva a szegények, betegek és ügyefogyot- tak közt való szolgálatra is. Várta, hogy a túl­tengő elméleti munka után az egyetemről jövő lelkészjelöltet Coárban megragadja a kis bárgyú Hú gyermeki hite s ad neki valami olyant, amit az egyetem nem adhatott. És valóban a legtöbbje megtalálta az áldást. A szokásos egy év eltelvén, sokan fájdalommal tették le a kék kötényt, amely ,,sokkal könnyebb volt nekik, mint a reverenda". Bodelschwingh részéről viszont mindvégig bizonyíték maradt a lelkészjelöltek ma is fenn­álló intézménye amellett, hogy megtudta be­csülni a theológiailag is képzett munkaerőket, ö. aki annyi laikus igehirdetőt és keresztyén mun­kást tisztelt barátai közt, mindig örült, ha a mun­kába lelkészeket állíthatott. Még a külmisszió- ban is súlyt helyezett erre, bár nem egyszer köny- nyebb lett volna ettől eltekintenie. Csodál ni való ez, annál is inkább, mert a béthcli munka meg­kezdésekor játszódik le a hires oxfordi ébredés, s vele egy a történeti egyházakkal, a Ielkészi hi­vatallal és theológiával oly kurtán elbánó, a leg­komolyabb keresztyéneket megtévesztő lelki cik­lon. Bodelschwingh nem Így! A kék köténnyel nem az volt a célja, hogy letakarjon egy darabot a talárból, hogy kevésbbé legyenek lelkészek a lelkészek, hanem, hogy még jobban azokká tud­janak vállm. A lelkészjelöltek intézménye nemsokára 50 éves lesz. Közöttünk is vannak, akik hordták a kék kötényt. De mikor lesz már nekünk idehaza alkalmunk a Bodelschwingh-féle kék kötény fel­öltésére. A Bodelschwingh-jubileum üzen. Sür­geti a mi szemináriumunkat s azt is, hogy az a szeminárium a kék köténnyel is megismertessen. Levél az olvasóktól. A ,,Holtakért való imádkozás" címmel b. lapunk 7. számában megjelent rendkívüli figyelemmel irt cikkhez az aláíró „Diakónusának szívből gratulálok. Ugyan kérem a gyarló földi ember, különösen a mai testet, lelket ölő időben kihez is fordulhatna máshoz segítségért, mint a teremtő Istenhez? Kitől kérhetne se­gítséget mástól, mint ö tőle? Ki vigasztalná meg, mikor kedvesei koporsója előtt tanácstalanul áll, mint ö? A mi egész életünk titokzatos. A körülöttünk végbemenő esemé­nyekről csak sejtésünk van, siratjuk azt, aki meghalt, mert éreztük jóságát, gyönyörködtünk mindig élcektől sziporkázó elméjében és ime ez az élet tehetetlenül kite­rítve fekszik előttünk, nem tudunk rajta segíteni. Ugy-e bár könnyű így melanchóliába esni, könnyű a lemondás sötét gondolataiba elmerülni? Mégis ezek közepette van egy vigasztaló, mely az embert egész életén át kiséri s ez az, hogy az ember a saját énjét sem ismeri, a múlan­dóságot magáért a létért nem képes felfogni, mivel min­den érzéke arra predestinálja, hogy örökké fog élni és az érzékszervek egymásba kapcsolódásából a múlandóságot oly könnyen veszi, mintha az csak egyszerű mese volna. Ugy-e bár igaza van a ,,Diakónusának, mikor azt mondja: ,,Mi nem tudjuk, hogy az imádság miképen, mi által, milyen úton lesz foganatos"? Persze, hogy nem tudjuk, de éppen azért nem szabad válogatni, mikor? miért vagy kiért imádkozzunk? Mert a csupa szív embernek az imádság mindig jól esik. Ha élőkért, ha holtakért imád­kozik mindig azt az Istent keresi, aki a szentírás szerint •s az életnek és a halálnak Ura. Az imádkozó énje meg­nyugszik, mert ö megvan győződve arról, hogy imádsá­gát a jó Isten meghallgatta. Tehát imádkozzunk mert nem tudjuk, mely órában szólal meg a kakas. Czirbuez Endre, igazg. tanító. Jézus — az ugyanaz ! Zsidók 13. H. Chrtstanandának a Missziói Egyesület ltfSO julius 16-án Budapesten a Régi képviselőházban rendezett vallá­sos estélyén tartott előadása nyomán. (Folytatás) Sokszor láttam s hallottam szájból is itt ezt a mondást: Nem, nem. soha' Tud­játok-e, hogy ez az angyalok szava is. Ro- kon&zcnwe) vagyok veletek szemben, ma­gyarok. s talán ti is az én népemmel s ve­lem szemben, de ez nem segít rajtunk. Te­kintetünket feljebb kell emelnünk: Isten or­szága horizontjáig Ebbe tekintenek Isten angyalai is. azért mondják: Nem. nem, soha! így maradjon az ember vergődése tovább is? Nem. nem. soha' Krisztus egy­házának is át kell venni ezt a szót: Nem, nem, soha! Az volt Luther látomása is hogy e világnak az evangéliumra van szük­sége. Személyes életébe is mindegyikünk­nek ezt kell megszólaltatnunk: Maradhat ez így? Nem, nem. soha! Ha ez a lelki ál­lásfoglalás bennünk kialakulhatna, akkor uj korszakra ébrednénk. Bármily szenvedést látok csak ez ömlik ki rajtam. Egy a ti bajotok, hogy nem ismeritek Jézust! A lelket Jézus által kaphatjuk! Jézus azért jött. hogy felemeljen. Hazámban nagy hírre tett szeri az u. ii. majom-filozófia, vagy inacskatörvény. Finom bölcseleti rendszert dolgoztak ki a legnagyobb dolgokra vonatkozólag, hogy melyik jobb: az-e. ahogy a macska, vagy az-e, ahogy a majom jár el. A majomanyu úgy viszi a hátán a kis majmocskát s annak ugyancsak bele kell kapaszkodni az any­jába. hogy útközben fel ne tálalja. A macska máskép jár cl. Szájával ragadja meg a kis cicát s bizton viszi tova anélkül, hogy a kis cicának valami gondja volna. Mi segít az emberen? Vájjon az embernek kell bele­kapaszkodnia az istenbe, vagy Isten ra­

Next

/
Thumbnails
Contents