Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-12-13 / 44. szám
346 EVANGÉLIKUSOK lapja 1931. papoknak, ki tudták volna gyógyítani. A gyógyulásnak csak egy útja-módja van. Az, amire a bolsevisták is rájöttek. A ,,sejtrendszer“. Amikor is a világosság belemegy a sötétségbe, a kovász a tésztába, a só az ételbe. Amikor az, aki segíteni akar, nem magasabbrendü kasztban élő úr, hanem az emberek között él mint szolga. S amikor nem a magas lóról akar segíteni, hanem a legközvetlenebb éleíközelségből és életközösségből. Ez az a gyógyulási folyamat, amit a nemzetek életében a néplélek megelevenedésének szoktak nevezni, amely tehát belülről indul meg és úgy hat kifelé, nem pedig kívülről indulva hat lefelé. Olyan, mint a ragály. Nem rendeletek, szabályok és törvényparagrafusok által, nem tisztviselői karok hivatalos eljárása során alakul ki. A vallási és erkölcsi megújhodásnak is ez az útja. Nem az egyházi közigazgatás és az egyházkormányzat, hanem a Szentlélek, akik nem intézményekben, hanem emberekben ébreszti az új életet s megindul a gyógyulás a „sejtek“ révén. Könyvtár-avató beszéd. — Tartotta D. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő a Báró Podmaniczky—gróf Degenfeld-Schomberg könyvtár felavatásán 1931. nov. 26. — Ez a csendes esti óra, amelyet az egyetemes közgyűlést megelőzött bizottsági ülések után a legalkalmasabbnak ítéltem az egyetemes egyház „Báró Podmaniczky Géza és hitvese, szül. gróf Degenfeld-Schomberg Berta könyvtáráénak felavatására, rendkívüli ünnepi alkalom. Rendkí vüli, mert egyházunknak ilyen alkalomban még soha sem volt része. Ünnepivé pedig az avatja ezt az órát, hogy e könyvtár rendezése befejezést nyervén, hozzáférhetővé válik az egyházunk nyilvánossága számára. Méltó ez alkalomból is kifejeznünk hálánkat a könyvtár adományozójával, gróf Degenfeld Pál főgondnok úrral szemben, aki legnagyobb sajnálatunkra nem tehetett eleget meghívásomnak és így nem üdvözölhetjük itt. — Az ő lelkének nemes elhatározása szerezte ezt a rendkívüli, ünnepi alkalmat. Ténye aranybetűkkel írta bele nevét a magyar evang. egyház történetébe. A hála és köszönet szavával fordulok egyben báró Prónay Dezső, tb. egyetemes felügyelő úrhoz is, akit ugyancsak legnagyobb sajnálatunkra nincs szerencsénk körünkben köszönthetni. Neki nagy része van abban, hogy az adományozó gróf erre a nemes elhatározásra jutott. Ez csak fokozza a tiszteletet és hálát, amellyel egyházunk tiszteletet parancsoló alakját körülveszi. Igen tisztelt Uraim, nekem úgy tetszik, mintha ebben a csendes esti órában megszólalnának ezek a könyvek és elmondanának nekünk egy darab kultúrtörténetet, mintha beszélnének arról az időről, amikor a róni. kath. káptalanok szerepét egyházunk történetében magánosok kúriái vitték, mint a tudomány, irodalom és művészet gyűjtőhelyei. Ennek a könyvtárnak alapjai is több ilyen gyüj tőmedencéből kerültek ki és tevődtek egybe. Amikor ezt az egységet alkotórészeire bontom, elém lép távoli múltakból báró Prónay Sándornak, az egykori, nagy egyetemes felügyelőnek markáns alakja, a maga sokoldalú tudományos érdeklődésével. Ügy áll előttem, mint a magyar írók Berzsenyi Dániel lantján megénekelt mecénása, Körösi Csorna Sándor buzdítója és támogatója, a Magy. Tudományos Akadémia egyik alapvetője. Tovább szemlélődve, báró Podmaniczky Lajosnak, az aszódi kastély gyűjtőjének, tisztes egyénisége elevenedik meg előttem. A vérbeli bibliofil nem nagy számú, de csupa válogatottan értékes könyvből állítja össze könyvtárát. És látom a Nagyasszonyt, báró Podmaniczky Gézáné, szül. gróf. Degenfeld-Schomberg Bertát, könyvtártermeiben, ezek között a könyvek között, Íróasztalánál ülve szüntelenül dolgozni. Családja ősi erényét, a szellem terein gyakorolja. Minden érdekli, és mindenhez ért. Buvárlelke, finom érzéke, mesterkeze a könyvtáranyag sokféleségét egységbe foglalja és céltudatosan fejleszti tovább a gyűjteményt. Mint református, evang. férjének egyházához is erős vonzalmat érez és táplál. Legkedvesebb foglalkozása a könyvtárban való munkálkodáson kívül a csillagvizsgálat volt. Mert szeme magasabb világok titkait kutatta, azért tudott gondolkodása oly emelkedett, hite oly tiszta, élete oly példás lenni. Boldog vagyok, hogy személyesen ismerhettem őt és személyére, mint példaképre, feltekinthettem. Nemcsak képe függ itt, amint íróasztalánál ül és dolgozik, de lelke is itt lebeg, ebben a könyvtárban, kedvelt könyvei között — rójjuk le megdicsőült lelke előtt ezen alkalomból is a hála és kegyelet adóját. Ez a könyvtár illusztrációja annak, mint érvényesült a szabad kutatás reformációi elve az evang. egyház káptalanjaiban, az ősi evang. családok kastélyaiban, és hogy milyen sokoldalú volt a kutatás szelleme, amely azok lakóiban élt és azok által hatott. Legyen ez a könyvtár fényszóró, amelyből az evang. egyház kultúrális világossága árad ki egyházunk népének és a magyar nemzeti társadalomnak leikébe, életébe. Ezzel a kívánsággal nyitom meg és adom át rendeltetésének a magyarhoni ág. hitv. evang. keresztyén egyetemes egyház báró Podmaniczky Géza és hitvese, szül. gróf Degenfeld-Schomberg Berta nevét viselő, lelkét hordozó e könyvtárát. Ezek után pedig felkérem Dr. Scholtz Oszkár egyet, levéltárnok és könyvtárnok urat, hogy jelentését megtenni szíveskedjék. Offer tóriumok: Nemespátrói egyház 1.40, Ujcsanálosi egyház 3.— P.
