Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-02-01 / 5. szám
1931 EVANOELlKUSOK LAPJA 35. népeket. Szülei lerázták magukról Haru-Sakit, de ő mégis szerette volna őket mégegyszer látni és elbeszélni nekik azt a csodálatos történetet. Egy verőfényes, szép délután Haru-Saki egy tanítónővel hosszú sétát tett a mezőkön. Milyen ismerős volt neki minden! A rizs, amelynek elültetésénél segítkezett, már megérett, az aratók letakarították; a domboldalakat nem takarta már a teacserjék dús zöldje. Az első pillantásra a család nem ismerte fel abban a tisztán öltözött, simára fésült hajú leánykában a régi Haru-Sakit. Csodálkoztak és örültek, mikor megkínálta őket azokkal a kis süteményekkel, amelyeket aznap reggel készített számukra. Megtapogatták ruháját és megbámulták a finom öltéseket. „Az idegenek bűvészek: megbabonázták a gyermekünket!" kiáltott fel végre az apja; s nem látszott haragosnak, amikor beszéltek neki az Istenemberről, aki alászál- lott a földre; nem bírta leányáról levenni meglepődött és meghökkent tekintetét. Végül Haru-Saki vonakodva távozott. Nem bírta elviselni azt a gondolatot, hogy magukra- hagyja őket nyomorúságukban és gyámoltalanságukban. anélkül hogy megértették volna Jézusról szóló tanítását. Sokszor hátrafordult, hogy visz- szanézzen arra a kis kunyhóra, amíg végre beleveszett a sűrűsödő estéli szürkületbe. (Folytatjuk.) Söderblom svéd érsek levele Báré 0. Radvánszky Albert egyetemes felügyelőhöz. ,,Mélyen tisztelt Báró, Egyetemes Felügyelő Ur! Mélyen átérzett köszönetét mondok jóságáért, amellyel egyházunk vezetősége és az egész magyar evangélikusság rokonszenvét és üdvkí- vánatait tolmácsolni szíves volt és a nagy megtiszteltetésért, amelyet az számomra jelent, nemkülönben a heroikus történetért és a hatalmas feladatokért is, amelyeknek az evangélikus egyház a magyar nemzet kebelében letéteményese. Öröm számomra az ökumenikus tanácsban Raffay püspökkel és egyházunknak más tisztelt tagjaival időről-időre személyesen találkozhatni. A reményt, hogy, igen tisztelt testvérem, Raffay püspök, szíves meghívásának eleget téve, Magyarországot meglátogatom, nem adtam fel. Azonban elfoglaltságom most úgy alakult, hogy, ha Isten egészségemet és életemet megtartja, azt csak 1933-ban valósíthatom meg. Élénk érdeklődéssel olvasom a példás és felvilágosító híreket, amelyek egyházunk részéről birtokomba jutnak. Az Isten áldja és erősítse a mi kedves és tisztelt magyar testvéregyházunkat és az ön büszke és gazdag jövendőjére hivatott nemzetét. A hitközösség szívélyes érzetével és őszinte tisztelettel vagyok mélyen tisztelt Báró úr hálás hive Söderblom Náthán." Templomavatás Gödöllőn. Nagy ünnepe volt január 18-án a gödöllői evangélikus fiókegyháznak, felavatta templomát. Ennek az ünnepnek a jelentősége túlnő egy helyi jelentőségű ünnep keretein. Gödöllő országos jelentősége közegyházi jelentőséget kölcsönöz a gödöllői evangélikus templom felavatása tényének is. Ennek a jelentőségnek megfelelő érdeklődés nyilvánult meg a gödöllőiek örömünnepével szemben. D. báró Radvánszky Albert, egyetemes felügyelő, akit gyengélkedése a személyes részvételben megakadályozott, meleghangú üdvözlóiratban köszöntötte az ünneplő fiókegyházat és kilátásba helyezte, hogy a tavasz beálltával megtekinti a templomot. A templom felavatását D. D. Raffay Sándor, püspök, végezte. Jelen «olt Blatniczky Pál, illetékes esperes és dr. Szontagh Antal, min. tanácsos, egyházmegyei másodfelügyelő is. Ott voltak továbbá a vendégek soraiban: dr. Rásó Lajos, egyetemes ügyész, D. Kovács Sándor, egyetemi tanár, Kemény Lajos, a pesti magyar egyház igazgatólelkésze, vitéz Sárkány Jenő, egyházfelügyelő, dr. Gaudy László, hitokt. igazgató, Bezegh Sámuel, püspöki titkár, dr. Bőhm Dezső, leánykollégiumi igazgató és több más egyházi vezetóférfiú. Vitéz Endre László, főszolgabíró, járásán kfvül a megjelenésben akadályozott Gömbös Gyula honvédelmi minisztert is képviselte az ünneplő gyülekezet körében, amelyet Endre Zsigmond, ország- gyűlési képviselő is megörvendeztetett jelenlétével. Az aszódi anyaegyházközség képviselete Chugyik Pál lelkésszel az élén nagy számban jelent meg a templomavatáson. A környékbeli evangélikusok is nagy számmal siettek együtt örülni a gödöllői testvérekkel, akiknek soraiból különösen kiemelkedő Hetzel Henrik dr., állatorvosi főiskolai tanár, a fiókegyház volt felügyelőjének és dr. Szentiványi Géza, kir. közjegyző, jelenlegi felügyelőnek a személye, akiknek oroszlánrésze van a templomépltés ügyének sikerre juttatásában. Értékes és buzgó tagja a gyülekezetnek Czitó Győző, korona - uradalmi jószágigazgató is. Az ünneplő tömeg zsúfolásig megtöltötte a templomot, amely körül az utca küntszorul- tak sokaságától tarkállott. Az egyszerűségében is impozáns templomot dr. Hetzel Henrik Frigyes nevű építész fia tervezte, aki azonban időközben kivándorolt Amerikába s már nem örülhetett itthon müve befejezésének. Az építés felügyeletét távozása után dr. Hetzel Henrik sógora, Bres- tyánszky Tibor, mérnök vette át. A tervezésnek és az építésvezetésnek a Hetzel család tagjai részéről való ellátása mintha szimbolizálni akarná azt a nagy, alkotni vágyó egyházszeretetet és buzgóságot, amely dr. Hetzel Henrik, volt egyházfelügyelő, szívét-lelkét betölti. A templom művészi kivitelű oltárképe Veres Izabella, fes- tőmüvésznő, megkapó ecsetvonásaival a gecsemánéi jelenetet ábrázolja. D. D. Raffay Sándor püspököt az állomáson vitéz Endre László, főszolgabíró, a református iskola előtt Hamrák Béla, aszódi reálgimnáziumi vallástanár, a gödöllőiek lelki gondozója és dr. Szabó Aladár, református lelkész, fogadták és üdvözölték, a templom kapujában pedig dr. Szentiványi Géza, felügyelő, aki átnyújtotta a püspöknek a templom kulcsait.
