Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-11-15 / 40. szám

316. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931. az egyház reformálásának szórakoztató akarásá­val. Amikor az egyház reformálásra szorult, senki sem jelentkezett, akkor nem tolakodtak, hogy ottlegyenek, valamennyien visszahőköltek, csak egyetlen magános férfiú, a reformátor volt az, akit az Isten egész csendben, félelem és rette­gés és sok próba által arra nevelt, hogy Isten nevében megkockáztassa a rendkívülit. Most ab­ból támad zavar, hogy mindenki reformálni kíván, akárcsak táncteremben volnánk; ez nem lehet Istennek a gondolata, hanem ez az embereknek hetyke ötlete, amiért azután félelem és rettegés és próbák helyett hurrá, éljen, taps, hujjogatás, spektákulum, áldomás — és veik lárma. Kierkegaard. Levél Kagawáról. (Az amerikai Yale-egyetem egyik magyar hallgatójától kaptam október 7-ről kelt leve­let Kagawáról, aki a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek clevelandi gyűlése után a Yale- egyetemre is ellátogatott és ott előadásokat tartott. A levél nem volt újságcikknek szánva, de annyira érdekesnek tartom éppen így, eredeti és közvetlen formájában, hogy sietek lapunk olvasóival megismertetni. S z e r k .) Kedves Esperes Úr! Még sohasem voltam oly örömben, mint most. Jöttünk az ebédről, Kagawától. ö ült a díván on, mi pedig a székeken vagy padlón és együtt voltunk úgy 25-en. Az Atlanti Óceán partján. Kezet szorított, úgy, hogy fél teste mozgott bele. Közvetlen volt, méltóságteljes, azaz nem gyermekes. Néha észre lehetett venni rajta a falusi vonást. Darabos hangú lett a beszéde, ölébe vette a dívánpárnát és könnyed lélekkel és kézzel nehezedett reá. A kommunizmust előadásában úgy jelle­mezte, hogy az gyúrja maga alá a népeket; le­takarja, mint a fazék felfordítva. Buddhista követők a kommunizmus egyedüli számbaj övő ellenfelének a keresztyéneket tartják, mert nem anyagi közösség az, hánem szellemi közösség is. Eszmei összefüggés nélkül ej tegetem el köz­léseimet. Az Istenországa mozgalmat a francisz- kánus jellegű Krisztus Barátai kezdték meg. Ki­terjedt a kórházak, menhelyek, fogházak munká­sai közé. Ezerháromszáz tagja volt. Maguk tart­ják fenn magukat. Ma New-Yorkban és Los Angelesben van egy-egy közösség, szétszóródot- tan több városban is vannak tagjai. Ezek sok pénzzel támogatják a japáni mozgalmat. Nincse­nek semmiféle egyházzal közelebbi kapcsolatban pénzbeli támogatás tekintetében. Maga a mozgalom a különböző vallásfeleke­zetek közt semmiféle ellenségeskedésre nem ad okot; hiszen 50%-kai gyarapította a közelmúlt­ban a baptista egyházat. Maga Kagawa prezbi- teriánus, Háromszázezer dollárt kap az amerikai külmísszióktól; Japánban magában egymillió­háromszázezer dollárral van támogatva. Az állam rendeletéivel mozdítja elő munkájukat. Módszere igen egyszerű. Jólelkű, barátsá­gos érintkezés, szóbaáílás és érdeklődés, majd hármas bizottság útján a kérvényező felvétele. Ha a detektívek gyanakodnak, nekik is hirdetik az evangéliomot. Kagawa sajnálja, hogy a múlt­ban a középosztályra fektették a fősúlyt s így a munkából 40.000 földműves és 1,'200.000 halász­ember kizáródott. A munkát a betegek, csonkák, szegények, vándorok, szenvedők közt kell elkez­deni. A Heródes Antipászok nem hallgatják azt; ezeket megtanítja a gazdasági válság az isten­félelemre. Tud-e gyógyítani, mint Jézus? — kérdez­tem. Imádkozott egy beteg mellett. Az meg­gyógyult és elterjedt róla az a hír, hogy ő valami csodaorvos, azért százával vitték hozzá a betege­ket, hogy gyógyítsa meg őket. Nem akarva az igehirdetés hírétől megfosztatni, nem gyakorolta tovább a gyógyítást, amit a buddhista papok nagy babonával űztek. Egy haldokló mellett imádko­zott s az három évre rá meghívta magához ban­kettre. „Sokat akarnak maguk az ésszel elérni a szemináriumaikban, pedig a szeretet más valami is, Jóbban szimpatizálok a középkori barát-típusú szemináriumokkal;, ott van szolgálat, tanítás, ápolás.“ Felkél éjjel 2 órakor, mikor legnagyobb a csend és akkor imádkozik. Az imádság az az esz­köz, amelyik legbensőségesebben kapcsolja az embert Istenhez. Maga is gyakran extázisba jött. Nálunk felállt a beszélgetés után és így imádko­zott, kezeit összetéve ujjahegyeivel érintve egy­mást, felfelé nézve, behunyt szemmel, mint egy tiszta lélek: „Mennyei Atyánk! Áldd meg ezeket az ifja­kat mind külön-külön. Te látod a mi hibáinkat, bajainkat és szükségeinket. Áldd meg a Yale- egyetemet, annak minden egyes fakultását, pro­fesszorát, diákjait, azokat, akik a Te szolgála­todra szentelték életüket. Legyünk mindig tisz­tábbak, szebbek, jobbak életünkben. Áldott le­gyen ez az óra, amelyen együtt lehettünk a Jézus nevében. Ámen." A moziról nem sokat tud, mert maga sem igen nézte; bizonyára nem üdvös a házasságtörő hollywood-filmek élvezése, de sokkal veszedel­mesebbek Japánban az orosz filmek, amelyek a nagybritanníai gazdagok ellen lázítanak; még az amerikai milliomosok nem kerültek oda. Teremtés, újjászervezés, újjáreformálás fon­tosak. Élettapasztalat, ami nem annyira az érte­lem közvetítésével jön hozzánk. A Keresztyén Ifjak Egyesülete a legszebben dolgozik. Éppen csak annak a konferenciájára jött Amerikába és két hét múlva megy haza. De a KIÉ igen sokat fordít a ‘tornára és más külső­ségekre, nem pedig a vallásira. Egyedül a hetednapi adventistákat és a ró­

Next

/
Thumbnails
Contents