Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-07-26 / 29. szám

228. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931 Utána elbeszélget az ember az egybegyűltekkel. Kedves dolog szavaltatni is egy vallásos verset. Bizony nem könnyű dolog 36 fokos melegben, fekete ruhában, hegyes-völgyes 10 kilométer útat megtenni kerékpáron. De a fáradságért drága ajándékot kap az ember: az elárvult hívek sze­méből aláhulló boldogságkönnyeket. Szóval azt ki nem lehet fejezni, hogy micsoda boldogság azoknak az embereknek, ha a papjukat saját körükben láthatják. Többet ér egy ilyen szemé­lyes látogatás, mint tíz prédikáció. Megtörtént, hogy egy ilyen alkalomra elhozta az egyik ev. asszony kath. gyermekeit is. Az asszony annyira meg volt hatva, hogy könnyhullatva tett szent ígéretet, hogy gyermekeit evangélikusoknak fogja nevelni. „Ifjúkori vétkem teszem ezzel jóvá!“ mondta az asszony. Az egyik szórvány­ban csak két ev. család lakik, de amikor oda- megyék már vagy hatvanan vannak jelen, persze katholikusok, akik kérve-kértek, hogy minél többször jöjjek közéjük. Dunántúli lelkészkedésem alatt megtörtént, hogy amikor meglátogattam az ev. híveket, azok húzódoztak tőlem és a végén kijelentették, hogy máskor ne jöjjek, mivel ők már nem evangéliku­sok, nekik már jobban tetszik a kath. vallás. Nagyon bántott a dolog, de nem adtam fel a harcot. Az egyik családban, ahol az asszony és leánya volt evangélikus, azt tapasztaltam, hogy a leányt szeretnék férjhezadni, de nincs kihez. Én megígértem, hogy szerzek jóravaló fiatal­embert, nagyon megörültek. Az ígéretet tett követte. A fiatalokból jegyespár lett. Ennek a családnak a révén magam felé fordítottam az összes híveket. — Egy másik helyen egy el­rugaszkodott munkanélküli ev. asztalosnál pár dolgot csináltattam. A legnagyobb emberem lett és ő toborozta össze a többi evangélikusokat is. Ezeket a példákat csak azért hoztam fel, hogy ott, hol ridegség fogadja az embert, lelki­pásztori leleií&nyességgel kell magunkhoz s ez­zel Krisztus egyházához kapcsolni a lelkeket. Szórványokban csak egy lelket sikerüljön ma­gunkhoz kapcsolni és tapasztalni fogjuk, hogy a többit az az egy lélek fogja visszahozni az el­hagyott édesanyához, az egyházhoz. Kerékpáron vagy kocsin, „Csepel“ motor- kerékpáron vagy gyalog, de a lelkipásztornak lelkiismereti kötelessége legyen, hogy télen és nyáron, ősszel és tavasszal látogassa a szórvá­nyok elhagyott ev. híveit, különben azok elvesz­nek és menthetetlenül beleolvadnak az ott ural­kodó felekezetbe. Fáradságunkért nagy jutalmat kapunk. A jutalom a hálás evangélikusok forró, határtalan szeretete és rajtunk keresztül egy­házunk iránti törhetetlen ragaszkodás. Utaimon sokszor elkísér tanítóm is, aki új egyházi énekekre tanítja a híveket. Ezért is na­gyon hálásak. Ilyen lelkes, egyházát forrón sze­rető tanítókat sokat adjon az Isten. Az ilyen ta­nító igazán munka- és segítőtársa a lelkésznek. Nem elméletet, hanem gyakorlatot írtam. Nem arról írtam, hogy mit kellene, hanem, hogy mit kell tenni a papnak szórványban lakó hívek lelkének megmentésére. Tegyük ezt örömmel, hamar, azonnal, mert lekésünk az élet gyors­vonatáról, amely orrunk előtt robog el drága ev. lelkekkel. A pápai egyház hatalmával uralko­dik. Mi szegények vagyunk, de győzni fogunk, ha felkaroljuk árva, de nekünk nagyon drága ev. testvéreinket; győzni fogunk, ha minden ev. érezni és látni fogja, hogy a mi és egyházunk szeretete olyan „erős, mint a halál és olyan ke­mény, mint a sír!“ Egyházmegyei gyűlések. — A győri egyházmegye közgyűlése. A győri espe- resiség régi idők óta Péter-PáLkor szokta rendes gyűlé­sét tartani, az idén a választások miatt július 14-ére ma­radt. A gyűlésen meglátszott, hogy beleesett az aratásba és a nyári szünidőbe, de azért szép számmal jöttek ösz- sze a hivatalos tagok és a megbízottak; különösen örven­detes, hogy a gyülekezetek megbízottai, többnyire gaz­dálkodók, megjelentek a szorgos munkaidő ellenére is. A győri templomban lefolyt közgyűlést gyámintézeti is­tentisztelet és közgyűlés előzte meg. Az istentiszteleten Ihász László ehm. jegyző hirdette az Igét (2 Kor. 7, 5.); a gyámintézeti közgyűlés hivatalába iktatta Szalay Ist­vánt, az újonnan választott ehm. gyámint. világi elnököt, akit Szalay Mihály e. elnök, Mihály István ehm. fel­ügyelő, Kiss Samu lelkész és Németh Károly esperes üdvözöltek, Az új elnök tartalmas beszéddel foglalta el az elnöki széket. A gyámintézeti bevétel emelkedett, — Az egyházmegyei közgyűlést Mihály István felügyelő nyitotta meg. Az esperesi jelentés alapján a közgyűlés elhatározta, hogy a Türelmi Rendelet 150 éves jubi­leuma alkalmával szegény gyülekezeteknek olcsó köl­csönnel való támogatására 1000 pengős „Győregyházme- gyei Jozefinum-Alapot“ létesít, amelyre 600 pengőt az egyházmegyei pénztár, 300 pengőt az egyházmegyei Beí­rni sszi ói Szövetség adott, 100 pengő pedig offertóriumok- ból lesz fedezendő. Elrendelte a közgyűlés, hogy a gyü­lekezetek az új házaspároknak a dunántúli lelkészegye­sület által kiadott Családi Emlékkönyvet adják át; kö- telezőleg elrendelte a keresztelési emléklapok használa­tát, amelyeknek kiadásával megbízta az ehm. Belmissziói Szövetséget. A véleményező bizottság elnökének, Szalay Mihálynak előadásában foglalkozott a közgyűlés az egye temes lelkészválasztási szabályrendélet-tervezettel s úgy határozott, hogy mivel a gyülekezeteknék nem volt mód­jukban azzal foglalkozni, azt a napirendről leveszi s megkeresi az egyházkerületi közgyűlést, hogy az egye­temes közgyűlés szorgalmazza a tervezetnek az egyház- községekhez való lebocsátását. Az egyháztagok fegyel­mezéséről szóló szabályrendelet-tervezet hosszabb meg­beszélés tárgya volt; végül a közgyűlés nagy (4-szeres) szótöbbséggel a fegyelmi tervezetet a maga egészében elvetette miint célra nem vezetőt, sőt károsat, A szám­vevőszék jelentése (Kiss Samu elnök) rámutatott az adó­hátralékok nagy emelkedésére; a költségvetés az eddigi kereték közt mozog; a hitoktatási átalány (400 P) kizá­

Next

/
Thumbnails
Contents