Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-07-26 / 29. szám

228.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1931

Utána elbeszélget az ember az egybegyűltekkel. Kedves dolog szavaltatni is egy vallásos verset. Bizony nem könnyű dolog 36 fokos melegben, fekete ruhában, hegyes-völgyes 10 kilométer útat megtenni kerékpáron. De a fáradságért drága ajándékot kap az ember: az elárvult hívek szeméből aláhulló boldogságkönnyeket. Szóval azt ki nem lehet fejezni, hogy micsoda boldogság azoknak az embereknek, ha a papjukat saját körükben láthatják. Többet ér egy ilyen személyes látogatás, mint tíz prédikáció. Megtörtént, hogy egy ilyen alkalomra elhozta az egyik ev. asszony kath. gyermekeit is. Az asszony annyira meg volt hatva, hogy könnyhullatva tett szent ígéretet, hogy gyermekeit evangélikusoknak fogja nevelni. „Ifjúkori vétkem teszem ezzel jóvá!“ mondta az asszony. Az egyik szórványban csak két ev. család lakik, de amikor oda- megyék már vagy hatvanan vannak jelen, persze katholikusok, akik kérve-kértek, hogy minél többször jöjjek közéjük.

Dunántúli lelkészkedésem alatt megtörtént, hogy amikor meglátogattam az ev. híveket, azok húzódoztak tőlem és a végén kijelentették, hogy máskor ne jöjjek, mivel ők már nem evangélikusok, nekik már jobban tetszik a kath. vallás. Nagyon bántott a dolog, de nem adtam fel a harcot. Az egyik családban, ahol az asszony és leánya volt evangélikus, azt tapasztaltam, hogy a leányt szeretnék férjhezadni, de nincs kihez. Én megígértem, hogy szerzek jóravaló fiatalembert, nagyon megörültek. Az ígéretet tett követte. A fiatalokból jegyespár lett. Ennek a családnak a révén magam felé fordítottam az összes híveket. — Egy másik helyen egy elrugaszkodott munkanélküli ev. asztalosnál pár dolgot csináltattam. A legnagyobb emberem lett és ő toborozta össze a többi evangélikusokat is.

Ezeket a példákat csak azért hoztam fel, hogy ott, hol ridegség fogadja az embert, lelkipásztori leleií&nyességgel kell magunkhoz s ezzel Krisztus egyházához kapcsolni a lelkeket. Szórványokban csak egy lelket sikerüljön magunkhoz kapcsolni és tapasztalni fogjuk, hogy a többit az az egy lélek fogja visszahozni az elhagyott édesanyához, az egyházhoz.

Kerékpáron vagy kocsin, „Csepel“ motor- kerékpáron vagy gyalog, de a lelkipásztornak lelkiismereti kötelessége legyen, hogy télen és nyáron, ősszel és tavasszal látogassa a szórványok elhagyott ev. híveit, különben azok elvesznek és menthetetlenül beleolvadnak az ott uralkodó felekezetbe. Fáradságunkért nagy jutalmat kapunk. A jutalom a hálás evangélikusok forró, határtalan szeretete és rajtunk keresztül egyházunk iránti törhetetlen ragaszkodás.

Utaimon sokszor elkísér tanítóm is, aki új egyházi énekekre tanítja a híveket. Ezért is nagyon hálásak. Ilyen lelkes, egyházát forrón szerető tanítókat sokat adjon az Isten. Az ilyen tanító igazán munka- és segítőtársa a lelkésznek.

Nem elméletet, hanem gyakorlatot írtam.

Nem arról írtam, hogy mit kellene, hanem, hogy mit kell tenni a papnak szórványban lakó hívek lelkének megmentésére. Tegyük ezt örömmel, hamar, azonnal, mert lekésünk az élet gyorsvonatáról, amely orrunk előtt robog el drága ev. lelkekkel. A pápai egyház hatalmával uralkodik. Mi szegények vagyunk, de győzni fogunk, ha felkaroljuk árva, de nekünk nagyon drága ev. testvéreinket; győzni fogunk, ha minden ev. érezni és látni fogja, hogy a mi és egyházunk szeretete olyan „erős, mint a halál és olyan kemény, mint a sír!“

Egyházmegyei gyűlések.

— A győri egyházmegye közgyűlése. A győri espe- resiség régi idők óta Péter-PáLkor szokta rendes gyűlését tartani, az idén a választások miatt július 14-ére maradt. A gyűlésen meglátszott, hogy beleesett az aratásba és a nyári szünidőbe, de azért szép számmal jöttek ösz- sze a hivatalos tagok és a megbízottak; különösen örvendetes, hogy a gyülekezetek megbízottai, többnyire gazdálkodók, megjelentek a szorgos munkaidő ellenére is. A győri templomban lefolyt közgyűlést gyámintézeti istentisztelet és közgyűlés előzte meg. Az istentiszteleten Ihász László ehm. jegyző hirdette az Igét (2 Kor. 7, 5.); a gyámintézeti közgyűlés hivatalába iktatta Szalay Istvánt, az újonnan választott ehm. gyámint. világi elnököt, akit Szalay Mihály e. elnök, Mihály István ehm. felügyelő, Kiss Samu lelkész és Németh Károly esperes üdvözöltek, Az új elnök tartalmas beszéddel foglalta el az elnöki széket. A gyámintézeti bevétel emelkedett, — Az egyházmegyei közgyűlést Mihály István felügyelő nyitotta meg. Az esperesi jelentés alapján a közgyűlés elhatározta, hogy a Türelmi Rendelet 150 éves jubileuma alkalmával szegény gyülekezeteknek olcsó kölcsönnel való támogatására 1000 pengős „Győregyházme- gyei Jozefinum-Alapot“ létesít, amelyre 600 pengőt az egyházmegyei pénztár, 300 pengőt az egyházmegyei Beírni sszi ói Szövetség adott, 100 pengő pedig offertóriumok- ból lesz fedezendő. Elrendelte a közgyűlés, hogy a gyülekezetek az új házaspároknak a dunántúli lelkészegyesület által kiadott Családi Emlékkönyvet adják át; kö- telezőleg elrendelte a keresztelési emléklapok használatát, amelyeknek kiadásával megbízta az ehm. Belmissziói Szövetséget. A véleményező bizottság elnökének, Szalay Mihálynak előadásában foglalkozott a közgyűlés az egye temes lelkészválasztási szabályrendélet-tervezettel s úgy határozott, hogy mivel a gyülekezeteknék nem volt módjukban azzal foglalkozni, azt a napirendről leveszi s megkeresi az egyházkerületi közgyűlést, hogy az egyetemes közgyűlés szorgalmazza a tervezetnek az egyház- községekhez való lebocsátását. Az egyháztagok fegyelmezéséről szóló szabályrendelet-tervezet hosszabb megbeszélés tárgya volt; végül a közgyűlés nagy (4-szeres) szótöbbséggel a fegyelmi tervezetet a maga egészében elvetette miint célra nem vezetőt, sőt károsat, A számvevőszék jelentése (Kiss Samu elnök) rámutatott az adóhátralékok nagy emelkedésére; a költségvetés az eddigi kereték közt mozog; a hitoktatási átalány (400 P) kizá