Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-07-12 / 28. szám
220. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1931 Az „uj“ vallástanitási terv. (A győri egyházmegyei tanítóegyesület 1931. jún. 2-iki közgyűlésén felolvasta Zacher Lajos győri tanító.) (Befejezés.) Egypár dolgot mégis szükségesnek tartok megemlíteni. Az első: a Káté tanításánál — bármennyire óvakodunk is — azzal, hogy a Káté szövegét szóról-szóra tudnia kell a gyermekeknek, túlteng a verbalizmus, a memorizálás. És akármennyire igyekszünk belevinni az életet, bármennyire igyekszünk is lelket önteni belé, csak nem tudunk majd ettől szabadulni. A nehézség aztán ott fog igazán nehézséggé válni, amikor a gyermek megunja az állandó memorizálást. Valami áthidaló megoldást kell tehát keresni. — A második: Az evangélikus iskola asztalán ott van a Biblia. Kinyitjuk naponként, elolvassuk a le- szakítós naptár aznapi szakaszát. Erőt merítenek belőle tanítványaink is, magunk is. Ez valóság. És ennek a valóságnak ott kellene lennie a tantervi javaslatban is. Mert, hogy is állunk ezzel a dologgal? A javaslat a bibliaolvastatásról csak a VI. o.-ban tesz említést. Kívánja elérendő eredményként, hogy az ifjúság egyénileg is kedvet kapjon az olvasáshoz. Ha a javaslatot szó- szerint akarom értelmezni, akkor a többi osztályban nem olvastatok Bibliát. Hogy kapjon kedvet a gyermek az olvasásra, ha az iskola Bibliája az V—VII—VIII. o.-ban becsukva fog heverni az asztalon? Igaz, hogy ez csak igazában kicsinyes gáncsoskodás, mert — ha nem is lesz benn az új tantervben követelményként —, azért mi elő fogjuk venni a Bibliát a többi osztályokban is, de ,.. és arra gondolok, hogy a mi hittani tantervűnket át fogja ám olvasni nem egy, hanem igen sok kath. hitoktató és pap is! És azt állapítsák meg, hogy a bibliás lutheránusok csak egy osztályban adnak a gyermek kezébe Bibliát? A harmadik: a VIII. o. anyaga. A konfirmációi tananyag bekerül az iskolába, tehát a tanító fogja tanítani. Nem rugdalózni akarok ellene: őszinte akarok lenni s ezért egy megtörtént esetet mondok el. Beszélgettünk erről a kérdésről egyik hitoktató-lelkésszel, aki szintén bírálni fogja ezt a javaslatot. Ugyanakkor mikor nekem az jutott eszembe: ha mi ezt kifogásolni fogjuk, akkor azzal fognak bennünket vádolni, hogy a munka alól akarunk kibújni, még mielőtt kimondhattam volna a gondolatomat, azt mondta: No, már ezt is le akarják rázni a nyakukról a papok!? Én nem akarok ilyesmi — komolytalan — kifogásokkal élni. Vannak komolyabb okok is, amelyek szót kérnek. Első sorban is: az, hogy a konfirmációt a lelkészek tanítják, több valamivel, mint évszázados szokás, amit csak úgy, megokolás nélkül elhagyni nem lehet. Aztán: leendő egyháztagjait, gyülekezete leendő felnőtt tagjainak vallásosságára vagy hitetlenkedésre hajlamos lelkét, hol fogja megismerni ezután a lelkész, ha a konfirmációi oktatás kiesik a kezéből? Aztán: konfirmációi vizsgát csak az tarthat, aki tanította a gyermekeket. A konfirmáció ünnepe alkalmával oda fog majd állni a tanító a gyermekek elé. Ellenvéleményként be lehetne jelenteni talán azt, hogy a konfirmációi vizsga előtt a lelkész átveszi a tanulókat. De ha két kézbe fog kerülni a konfirmációi oktatás, nem fog-e a közös ló sorsára jutni. Egy kis felületesség: hisz elvégzi majd a nagytiszteletű úr, vagy a másik oldalról: úgyis elvégezte a tanító úr! Van még egy nagy hibája a javaslatnak. Ha átlapozzuk az állami tantervet, önkénytelenül szemünkbe ötlik, hogy a legelső mondata ez: Az elemi iskola célja. Ezenkívül is minden tantárgy előtt ott áll az illető tárgy általános és speciális célja. Láttam a többi iskolafajták hittani tantervét. Mindenütt vannak célkitűzések. Csak az elemi iskola tanterve előtt nincsen célkitűzés. Van ugyan az egyik-másik osztály anyaga mellett egy-két irányító szó, ami talán az akar lenni, (valláserkölcsi eszmék fejlődése, históriai sorrend, üdvtörténet), de ezzel nem sokra megyünk s ezek is el vannak bujtatva a sorok között. A javaslat új részében azt a néhány értelmes magyarázatot is annak szánhatták. Ez azonban egyenlő a semmivel. Nem tudom, miért van ez így és miért nincs az elemi iskola hittan tantervének határozott célkitűzése? Talán nem érdemesítették rá az elemi iskolát? Vagy azt gondolják, hogy a céllal úgyis tisztában van mindenki: vallásos nevelés. Nem szabad elfelejtenünk, hogy részletcélok is vannak, s ha csak egyet is elejt valaki —, mert nincs előtte útmutatóként, — már jóvá nem tehető mulasztást követett el. Aztán kezdő tanítók is vannak ám, nemcsak tapasztalt öregek. Azok tapogatódzanak a sötétségben? Cél, cél és harmadszor is cél! Ez hiányzik a régi tanterv elől. Ez már jóvá nem tehető hiba. De igenis jóvá tehető még a megjelenő újnál, míg ez a javaslat, javaslat. összefoglalásként még csak azt akarom megmondani, hogy a hidnak tekintett tanterv — illetőleg ez a tantervi javaslat — főleg alapjaiban gyenge. A pillérek — az alsó osztályok anyagösszeállítása — a modern „ma" teherpróbája (kritikája) alatt meginognak. A felépítésben is meglátszik az elhamarkodottság. A nagyvonalúság, amely pedig a modern építészetet — ,,a tanterv építészetet“ is — (ha szabad ezt a kifejezést használnom) annyira jellemzi, legfőbb hiánya a javaslatnak Most, hogy a végére értem mondanivalómnak, úgy érzem, nem is nevezhető teherpróbá- nak az, amit én végeztem. Az igazi teherpróbát az arra hivatottabbak előtt kell kiállnia a javaslatnak. Kiváncsi, — nem: aggódó figyelemmel fogom nézni, a nagy próbát!
