Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-06-14 / 24. szám

ír■ iiji 1

...’'' ^ - * Rinoar Jengne

1

931.____________________ EVANGÉLIKUSOK LAPJA Q (j 0 iTl rl f| V rl____187.

az emberek őhozzá felmennek a mennybe, hanem földreszállt és közvetlen közelébe lépett a leikével magatehetetlen, gyámoltalan emberhez. E szerint a diakóniát nem igénybe venni, hanem várni pl. azt, hogy a paróchia s templom, a gyülekezet centrumaként minden fizikai változás ellenére évtizedeken és századokon át tartósan magához tudja vonzani a gyülekezet tagjait és mint egy lüktető szív magába tudja szívni az embereket, ez nem egyéb ideálista ábrándnál. Lé- nyege szerint a diakónia alkalmasabb az örök misszionáláshoz, mint az az egyházszervezet, mely csak eminens lelkészi gárdára támaszkodik.

A gyülekezetek viszonyai, világi helyzete s a lelkész egyénisége szerint külsőleg más és más a diakónia. Diakónia például az, ha egy lelkész annyi gyülekezeti segítőmunkást választ maga mellé, hogy összes híveit, tüzhelyenkint évente 4—5-ször felkerestethesse. Tehát mondjuk, ha gyülekezetében 500 tűzhelye van, (nem lehet családot mondani az elhagyottakra és magánosokra való tekintettel) választ személyes érintkezés útján és a biblia órából kiindulva 25 diakónust és 25 diakonisszát. Ezek hetenkint — kiki a körzetében 2 látogatást végezve — 50 házi istentisztelettel szolgálják az Urat és a gyülekezetét. Éven- kint megejtenek legkevesebb 50X50, tehát 2500 házi istentiszteletet. Ebből egy-egy tűzhelyre jut évenkint 5. A diakóniával működő gyülekezet üzeme azonban nem marad annyiban, mert olyan mint a villanyhálózatba kapcsolt akkumulátor. Az újabb és újabo szellemi töltések működésbe hozzák a családfőket, anyákat és családtagokat. Ezenfelül a lelkész végzi az egyenkénti lelkipásztori gondozást, a diakónussal együtt is végez látogatást stb., stb. Ha a helyi diakónia jól szervezett országos szervezetbe tartozik, akkor központi irányítás mellett törénik a gyülekezeti dia- kóniák szervezése, a bibliai szemináriumokban a diakonusképzés, az egyes diakóniák kooperációja, röpiratokkal és mindennemű szellemi táplálékkal való ellátás.

A lelkészek a diakoniában kézzelfogható határozott, állandó és biztonságot nyújtó munka- területet bírnak, anélkül, hogy időszakos, szeszélyes egyházközségi klikkek kényéért agyondolgoznák megukat, heti egy-két órai szemináriumi munkával és a diakónusokkal való fesztelen magánérintkezés útján az egész gyülekezetét hálójukban tartják. Esetlegesség csak a diakónusok szerzése és szerződtetése tekintetében áll fenn, de az is elveszti káros hatását, ha a lelkész már a gyermekkorban és ifjúkorban lefoglalja magának jövendő munkásait vagy az országos szervezet segítségét veszi igénybe a szervezésnél.

A diakónia a mindenkor modern nevelési elv: az alapos és folytonos gyakorlás elvével él Ahol gyakorlás nincs, ott fel sem téelez sem életet, sem hitet. Az evangéliommal való naponkénti foglalkozás, az evangéliomi szintézisek gyakorlati elemzése, a tények gondolkodó elmélyítése és a tények kapcsolása képezik a gyakorlás

tárgyát. A diakoniai szervezettel működő egyházban a fejlődés beláthatatlan méretű perspektívája nyílik meg az ember előtt, mert pl. nem csak a Jézus szavaiba való görcsös ragaszkodásból áll akkor a vallásgyakorlat, hanem Jézus meg nem örökített tanításainak megközelítésében, Jézusnak a mai emberélet számára fenntartott tanácsai iránt való érdeklődésben találja meg az egyes gyülekezeti tag vallási aktivitására a kielégítést. A diakónia az üres templomokat nem ítéli meg tragikusan. Tudja, hogy az egyházi élet és a valóságos élet két egymástól mindjobban eltávolodó vonal és hogy a tömeg érzi, hogy alapos vallásgyakorlás nélkül lassanként méltatlanná lesz a hivatalos egyház működésére. (Ki ne látná, hogy az Istenadta nép csak akkor érez magában a templomlátogatásra elegendő önérzetet, mikor nagy ünnepeken kicsit össze tudja magát szedni ruházat, élelem és magaviselet dolgában.) A dia- koniának a tevékenysége révén a templomlátogatási bajok természetes módon eliminálódnak, mert a hívek megértik, mi az egy szükséges dolog, a mellékes szempontok lassankint eltűnnek, a templomlátogatás pedig minden kérdésen felül álló első rendű életszükségletté válik.

Mivel a diakónia főcélja a templomi hivatalos igehirdetésre és a nyilvános istentiszteletre való tervszerű előkészítés, azért a házaknál nem untatja a híveket szónoklatokkal, ezek úgyis lo- tyogássá fajulnának idővel, hanem rövid, megkapó irásmagyarázatok és elbeszélések értelmes felolvasásával, rövid imával, énekkel és rövid, de meghitt és tiszta beszélgetéssel traktál ja a híveket 15—20 perces látogatásaiban. Mivel a munka csakis szellemi kincsek osztogatásának a jegyében folyik, azért az egyháztag panaszáról vagy rendkívüli helyzetéről a diakónus csak jegyzetet készít, amit beszolgáltat más intézmény által leendő orvoslásra a lelkészhez. Szükség esetén hangsúlyozza is a diakónia, hogy munkáját sem anyagi, sem adminisztrációs gondokkal meg nem terheli, a testi bajokon csak közvetve segít. (Röp- iratterjesztésnél egészségi, gyermeknevelési, gazdasági és jogi tanácsok osztogatását készséggel vállalja.)

Mellékesen jegyzem meg, hogy a diakónia problémáját nálunk azzal az ürüggyel nem lehet levenni a napirendről, hogy itt a lelkész nem talál embert a diakóniai szolgálatra.

A diakónia kétségtelenül az az intézmény, melynek segítségével az ú. n. belmissziói tevékenység hivatalos egyházi funkcióvá lesz, vagy ha a belmissziót nem akarjuk szervesen a hivatalos egyházba beépíteni, akkor a belmisszió csak diakoniai módszerrel alakítható át centrifugális és expansiv természetű, tartós egyházi teljesítménnyé.

A felekezeti tanítók belmissziói foglalkoztatása a diakóniában válik reálissá. Az egyesületi, szövetségi és közösségi szereplésük ellen szót emelhetnek több ok miatt a tanítók is és a munkaadó egyházközségek is.