Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-06-14 / 24. szám
XVli. évfolyam. 1931. junius 14. 24. szám. Szerfcasztlség és kiaééhlvatal: LÉBEN Y (Moson m.) Kiadja:! LUTHER-SZÖVETSÉG. Pastatakarékpénztéri csekkszámla: 1290. Ilaaitstta: OR. RlfFIY SINflOR pisáik. SitrkMiMwrt IiIiUi NEMETH KÁROLT riptres. Meg jelenik hetenként etvszer. vasárnap. Előfizetési ir: Egész (vre IP. 4C mi., félévrt 3 f 20 Ilii., iiividévrt 1 P. 60 (HU ifi szia 16 fill Hirdetési érák aieiegvezés szertat. Krisztus megismerése. „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy O az életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiáiért." 1 János 3, 16. Vitéz Sréter Ferenc az Fminaus felét cíiníi evangélikus folyóirat áprilisi számának vezércikkében foglalkozik Lie. Dr. Karner Károly A felekezetek Magyarországon a statisztika megvilágításában cíiníi könyvével. Az Enunaus felé a theológiai fakultás hallgatóinak folyóirata. V. Sréter Ferenc a fakultás egyik hallgatója. Érdekelhet bennünket. hogy a jövendő lelkésznemzedék Karner könyvének megdöbbentő adatait milyen lélekkel olvassa és fogadja. V. Sréter F. többek közt így ír: A halát fagyasztó szele süvít végig ennek a könyvnek sok számoszlopán. Mintha az Ur fölemelt ujja lenne s utoljára intené a magyar evangélikus egyházat, hogy ha meg nem tér, eltörli a föld színéről. Evangélikus egyházunkat hideg testté, merev szoborrá fagyasztotta a hitetlenség közönye. Szinle kísért a gondolat, hogy már-már a halálba álmodja bele magát. Az evangélikus egyházból szinte el is tűnt a hit s inkább csak annak velejárója maradt meg: a katolikusokénál különb erkölcs s a kitermelt magasabb kultúra. Ezekből is egyre több kopik le a tápláló, építő hit hiányában. Gyökeres, megrázkódtató ébredés nélkül már aligha éledhet fel s gyógyulhat meg ez a formákba, szokásokba merevedett erötelen egyház.« Súlyos szavak és megállapítások ezek. Kiérezzük belőle a keserűséget és elkeseredettséget egyházunk mai tespedő állapotán, amelyet bizonyára nem egymagában Karner könyve idézett elő, hanem a statisztikai szám oszlopokon és rideg adatokon kívül az egyház éleiének és munkálkodásának a közvetlen szemlélete keltett fel s a könyv csúfján megerősített vagy megindokolt. V. Sréter cikke felhívással is fordul elsősorban a pásztorokhoz : Adjuk oda az életünket, minden vágyakozásunkat az Urnák s kiáltsuk hallóvá a süket füleket, rázzuk életre a halódó tagokat. S valóban, a szomorú és sivár helyzet láttán az. önként adódó kérdés az: Mit cselekedjünk! Karner könyvéből megtudtuk azt, amire a statisztika taníthat bennünket. Kaptunk számokat, összehasonlításokat. Levonhatjuk belőle azokat a következtetéseket, amik a statisztikából levonhatók. A statisztika azonban nem minden. A számok mögött emberek vannak, az emberekben lélek, érzés, tervek, elhatározások, célkitűzések vannak. Es a statisztika adatai egyéni és családi problémákra. nehézségekre, harcokra, fogyatékosságokra csupán rámutatnak, de azoknak mélyébe nem hatolnak, nem tárják fel egy- egy áttérésnek vagy reverzálisnak hátterét, előzményeit, következményeit, külső és belső előidézőit. Nem ismertetik meg velünk. hogy az az áttérés vagy reverzális annak az egyháztagnak az életében egyáltalán jelentett-e valamit, került-e neki valamiféle áldozatba, okozott-e neki lelkifurdalást; meggyőződésből tért-e át a másik egyházba, vagy |)edig önző érdekből, vagy a szenvedélytől elvakítva. Mert az egyházra akkor hárul a rettenetes felelősség és akkor zuhan fejére a súlyos vád, ha az, aki az egyházhoz hütclenné lesz, ezt a lépéséi olyan nemtörődömséggel tudja megtenni, mintha egyik szobából a másikba sétálna át. Ha nem érzi, hogy egy olyan közösséget hagy el, amely számára valami pótolhatatlan kincset jelent, s amelyet sehol a világon fel nem találhat. Az egyház mulasztása akkor kétségbevonhatatlan, ha a hitehagyó azt érzi, hogy eddigi egyháza nem jelenteti neki semmit. Magában véve a szomorú statisztikai adatok jelenthetnék azt is, hogy egy ház tagjaink Magyarországon, a mai felekezetközi helyzetben olyan rettenetes nyomás alatt állanak, hogy a gyengébbek, a férgese, elesnek. S minden szomorú statisztikával szemben inegvigasztalódhatnánk abban a gondoláiban, hogy akik az egyházban maradnak, azok a hitnek, szeretetnek és keresztyén reménységnek gazdag, áldott életét élik az egyház közösségében. Sajnos, az amit V. Sréter felhoz: a katolikusokénál különb erkölcs s a kitermelt magasabb kultúra így magában véve nagyon sovány vigasz. A statisztika
