Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-06-07 / 23. szám
178. EVANGÉLIKUSOK LAPjÁ rülnek fel. Különösen közel esik az a kérdés, hogy a jövőben a mi Konferenciánk munkája milyen viszonyban lesz a Lutheránus Világkonvent munkájával. Nem merek etekintetben programmal előállani, hanem itt is azzal vigasztalódom, amit az elején mondtam, — hogy Isten vezet bennünket. Konferenciánk maga is, keletkezésében és történetében ennek az isteni vezérletnek a bizonysága. Teljes komolysággal elmondhatjuk, hogy a Konferencia megalapításához nem okos emberi latolgatással jutottunk. Hanem inkább az a történelmi helyzet, amelyben a Konferencia keletkezett, szinte kikényszerítette annak megalapítását. Mindezt nem részletezhetem. Csupán annyit kérhetek, hogy munkánkat a jövőben is azzal a bizonyossággal folytassuk, hogy Isten velünk és mellettünk van. Korunk egészen rendkívüli módon komoly. Adja Isten, hogy teljes odaadással belehelyezkedjünk ebbe a korba és — az Ur vezérletére bizzuk magunkat. D. Ihmels, országos püspök, Drezda. Kérjük mindazokat, akik a veszprémi ev. egyházmegye elemi iskolai reformjavaslatával az idei egyetemes közgyűlés és a tanító-egyesületek előtt foglalkozni óhajtanak, hogy e javaslatnak ne azt a szövegét méltóztassanak bírálat és meggondolás tárgyává tenni, mely az Evangélikus Népiskola folyó évi májusi számában jelent meg, hanem azt, mely e folyóirat múlt évi július— augusztusi számában jelent meg. Amannak értelme ugyanis szedési hibák miatt több helyen zavaros. Kérjük továbbá, hogy amennyiben törpe is kóláink esetleges megmentéséről van szó, a hozzászólók csak a javaslat tüzetes átolvasása után nyilatkozzanak, nehogy az Evangélikus Népiskola f. évi május havi számában megjelent vélemény hibája ismétlődjék és így tájékozatlanságból saját egyházunk létérdeke ellen vétkezzünk. Átmeneti, de nagyon szükséges reformról van szó, mellyel semmit sem kockáztatunk, csak nyerhetünk s mely nem jelent anyagi megterhelést senkire nézve sem. Hogy a tervezet szerint a jövőben csak osztatlan iskolák léteznének, vagy hogy a tanítók megterhelése a reform folytán súlyosabb lenne, amint azt a fentemlített vélemény magyarázza, az nem felel meg a valóságnak. A javaslat fogalmazója. 19M. Gödör lelkész a „Magyar Konventiták“-közöfl. — Csúfos rágalom egy győri kanonok könyvében. — Irta: D. Payr Sándor. A három derék Gödör lelkészt, Györgyöt, az apát, s ennek József és Lajos nevű fiait a Luther-Naptár 1930. évfolyamában ilyen címen mutattam be: ,,Dr. Gödör József szendi esperes. Akinek Goethe szállított nagyhercegi tanácsosságot és feleséget.“ Dolgozatom közlése után, tehát már megkésve akadtam reá, hogy Hahnekamp György, néhai győri kanonok „Magyar Konvertiták“ című szerfölött hiszékeny és elfogult művében (Bpest, Stephaneum, 1900.) a derék Gödör György va- dosfai lelkészt is a hitehagyottak közé merte sorozni minden hiteles adat és bizonyíték nélkül, puszta mendemondák alapján. Ilyen hamis, bántó és célzatos adat a könyvben sok van. A 79-ik lapon írja Hahnekamp: „Gödör N. ev. prédikátor. Nevezetes megtérés történt a XIX. század elején (1809. és 1811. közt lehetett) Sopron megyében Vadosfán ... A század elején Vadosfának Gödör nevű papja volt, ki a mihálii plébános, Feltinger Istvánnal (mint győri kanonok halt meg) jó viszonyban élt. A két művelt férfiú egymást gyakran meglátogatta. Gödör halálos betegségbe esvén, magához hivatta Fel- tingert, kéretvén, hogy hozza el magával az Oltáriszentséget és a szent olajat is. Feltinger jól ismervén Gödör gondolkozását, örömmel sietett haldokló barátjához, ki teljes öntudattal előtte a katholikus hitvallást letette és azután nyomban meggyónt, megáldozott és fölvette az utolsó kenetet. Gödör még arra kérte Feltingert, hogy halála esetére egy ideig tartsa titokban megtérését, nehogy lutheránus részről botrány legyen a temetésnél. S csakugyan lutheránus pap temette el őt a vadosfai temetőbe. Azonban Feltinger a környékbeli katholikus plébánosokat a megtérésről titkon értesítette, úgyszintén a csornai prémontréíeket, kik szép számmal jelentek meg a temetésen a vadosfai evangélikusok nagy örömére, hogy az ő papjukat a katholikusok ennyire megtisztelték. A mihálii plébános ki is harangoztatta Gödört, amiért a vadosfaiak neki külön köszönetét mondtak. Gödör jó viszonyban volt a csornai premontreiekkel, hozzájuk többször ellátogatott, könyvtárukból szorgalmasan vitt könyveket s ezek olvasása nyitotta meg jobban szemeit és vezette a katholikus egyházba vissza.
