Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1931-05-24 / 21. szám

1931. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 165 pasztáit valóságon túl keresi a másik valóságot, hogy van-e. Túlmegy az ember a saját világán, az érzéki tapasztalatok világán. Nem művészi alkotással akar fölibe kerekedni sorsának, ha­nem egy új nyomon indul el. Meg akarja keresni az értékek világát, meg akarja állapítani az ér­tékek skáláját. S megint elsősorban a maga lel­két tapogatja végig, hogy mit talál benne, önma­gában keresi azt az értéket, ami maradandó, amit elrabolni nem lehet. Erényeket keres, talál, magasztal. Si fractus illabatur orbis, még ha a világ összedől is, a hős nem fél. Isteneket, félisteneket, hősöket termel, azokra ruházza rá azt, amivel ő maga nem ren­delkezik. Az istenek világa biztosítéka annak, hogy a múlandó világ múló dicsősége nem vész el nyom nélkül. Ámde beköszönt a Götter­dämmerung, az istenek alkonya. A szentelt pa­gonyokból elillannak az istenek, az oltárok tüze kialszik, amikor az ember rájön, hogy olyan színjátékban gyönyörködött, amelynek alakjait a saját leikéből vetítette a színpadra. Az élet történelem. S a történelembe az ember nem bir Istent beállítani. A történelembe belépő Isten nélkül a vallásnak nincsen reali­tása, anélkül minden erény, minden szépség, jó­ság és igazság, amibe az ember az istenséget öl­tözteti, csak bábjáték, kosztüm, fantázia. A megváltás nem indulhat ki az embertől. Az ember nem termelheti ki az emberfölötti em­bert. Innen, a mi világunkból semmiféle plusz nem meríthető. Az életteljességnek és életbizo­nyosságnak az abszolút teremtés világából kell jönnie. S ami onnan mint váltság, bizonyosság, teljesség jön, kell, hogy több legyen, mint te­remtmény. A teremtményi világ kérgét, korlá­táit át kell törni. S így jön a világba az örökkévaló, egyszü­lött Fiú, aki nem teremtmény, de belép a törté­nelembe s az incarnatioval, a megtestesüléssel részévé lesz a teremtett világnak s új életet ád a világnak úgy, hogy az immár nem csupán te­remtett, hanem egyúttal megváltott világ. A Jé­zus Krisztusban benne van az életnek teljessége s az élet teljessége benne van a történelemben. ;,Ime én tiveletek vagyok a világ végezetéig." Jézus Krisztus nem idealizálja az életet és a világot. Jézus Krisztus nem az ideális ember, úgy, amint azt az ember elgondolja. Egy szép emberi életpályát sohasem olyannak képzelünk, amilyen Jézusé volt. Jézus élete reveláló, kinyi­latkoztató élet volt. Megmutatta, hogy csak egy út van a teljes élethez: a megváltás útja. Azé a megváltásé, amelyben az ember újjászületik, új teremtménnyé lesz. S megmutatta azt is, hogy erre az útra miként léphetünk: csakis őáltala. ,,Nincsen senkiben másban üdvösség." S őhozzá nem juthatunk el másként, mint kegyelem által. Egyetlenegy reménysége és bizonyossága van tehát az embernek ebben a világban: az isteni kegyelem, amely megjelent a Jézus Krisztusban. De hát csakugyan bizonyosság ez? A ke- resztyénség azt mondja, hogy ezt a bizonyossá­got csak hit által szerezhetjük meg. Higyj az Ur Jézus Krisztusban és üdvözülsz! Ezzel a köve­telménnyel nem válik-e megint minden bizony­talanná? Nem önmagunkra vagyunk-e megint utalva, amikor a hitünkre kell támaszkodnunk? Erre a kérdésre Jézus szavaival válaszol­hatunk: „Ha valaki cselekedni akarja Isten aka­ratát, megismerheti e tudományról, vájjon Is­tentől van-e?" Ha bizonyosságra akarsz eljutni, megvan rá a mód. Legyen annyi hited, mint egy mustármag. Legyen annyi hited, hogy élj abban a feltevésben, hogy Jézus az életnek teljessége és a te megváltód. Próbáld ki! Jézus nem kí­vánja, hogy vakon higyj benne. De annyit meg­követel, hogy az isteni kegyelmet, amelyben ré­szesültél azáltal, hogy az evangéliomot hallot­tad s megkereszteltettél, ne vesd meg, hanem cselekedd Istennek az Igéből megismert akara­tát. Ne elméletileg igyekezzél tisztázni a függő kérdéseket. Az életre úgy jutsz el, hogy élsz, mozogsz, cselekszel. Ez a keresztyén bizonyos­ság útja is. Tégy, cselekedj úgy, mintha Jézus volna az Urad. A többit majd megtapasztalod HÍREK. — Bibliaolvasóknak. A Szentlélek gyümölcse (Gál. 5, 22). 6. Jóság. — Máj. 25., hétfó: A jóság néhány ismer­tető jele. Példabeszédek 14, 20—31.; 16, 6. — Máj. 26 . kedd: Isten maga a jóság. 36. Zsoltár. — Máj. 27., szerda: Isten jóságát nem lehet büntetlenül megvetni. Róm. 2, 1—11. — Máj. 28., csütörtök: Egy ótestámentomi példa­kép. 2 Sámuel 9. — Máj. 29., péntek: Egy újtestamentomi példakép. Filemon 9—25. — Máj. 30., szombat: A jóság örömest adakozik. 2 Kor. 8, 24-tól 9, 11. — Máj. 31., vasárnap: Könyörgés a jóságban való növekedésért. 2 Sámuel 1, 11. 12.; Róm. 15, 14. — Szentháromság vasár­napja; epistola: Róm. 11, 33—36. Isten kikutathatlan mélységei; evangéliom: János 3, 1—15. Űjjászületés. — Emlékeztető: 1521. május 25. Lutherra kimondják Wormsban a birodalmi átkot. — 1700. május 26. gróf Zinzendorf Lajos szül. — 1564 május 27. Kálvin János meghalt. — D. Geduly Henrik püspök jubileuma. A tiszai egyházkerület püspöke, az egyetemes közgyűlés egyházi elnöke, a Protestáns Közös Bizottság elnöke, a theológia tiszteletbeli doktora, nyíregyházi lelkész harmadéve ünnepelte negyven esztendős lelkészi szolgálatát. Akkor a kormányzó „teljes elismeréssel“ tisztelte meg a püspö­köt. A püspök most újból jubilál. Május 16-án volt húsz esztendeje, hogy Zelenka Pál utódjaként a tiszai egyház- kerület püspökévé avattatott. A jubiláló püspök 1866. október 24-én született, tehát 64 esztendős. Az Evangé­likusok Lapja tisztelettel köszönti a jubiláns püspökötl — Kiss István püspök egyházlátogatási körútja. Kiss István püspök meglátogatta Bér, Egyházasdengeleg, Szirák, Vanyarc és Galgaguta egyházközségeket.

Next

/
Thumbnails
Contents