Evangélikusok lapja, 1931 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1931-04-26 / 17. szám
XVII. évfolyam. 1931. április 26. 17. szám. EVANGÉLIKUSOK LOPJA Szerkeszttséc 6s kiadóhivatal: LÉBÉNY (Mosod ai.l Kiadja:! LUTHER-SZÖVETSÉG Postatakarókpénziári csekkszámla: 1230. ■lapítana : ŰR. RflFFIY SINUOR püspök. üurktuMMrl Itl.iu. NEMETH KAROLY Megjelenik betenkónl egyszer. vasárnap. Eloílzelési ar: Egész évre 6 P. 40 NIL félévre 3 P 70 flIL negyedévre l P. 6G (HL, Egy szám 16 Ilii Hirdetési árak mcusavezes szerint. A becsületért. „Aki nékem szolgál, engem kö- vessen; és ahol én vagyok, ott le6z az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya" Ján. 12, 26. A keresztyén élet ereje a Jézushoz való ragaszkodás és mindenkor elválaszthatatlan az odaadó szolgálattól. Jézus tanítványoknak, barátoknak, szolgáknak, fiáknak, követőknek nevezi az övéit. Ennek a viszonynak mozgatói, erői között Jézus említi a becsületet. A becsület drága kincs és az ember becsület nélkül nem tud élni. Még a gonosztevők is abba a környezetbe vágyódnak, ahol a zsiványbecsületet elismerik. Mindenki olyan társaságba kívánkozik, ahol annak a becsületnek van értéke, amelyet ő kiérdemel. Hiába mondanák azt, hogy csak egyféle becsület van. A becsület sokféle. S a világban mindenki talál olyan közösséget, amelyben az ő becsülete elismertetik. A keresztyén ember becsülete abban különbözik minden mástól, hogy azt a mennyei Atya ismeri el. Nem emberi becsületbíróság előtt áll, nem világi becsületkódexek szabályai szerint méri a becsületét. A világ sokszor meg is vonja tőle a becsülést, rágalmazza, minden gonosz dolgot mond felőle, de a keresztyén nem szabja magát a világhoz, nem emberi vélekedésektől teszi függővé a becsületét. Becsületbeli kérdése nem az, hogy mit mond a világ, hanem az, hogy mit mond az Isten. „Megbecsüli azt az Atya“. A világ talán ócsárolja, megveti, lenézi. A világ talán üldözi, talán söpredéknek, szemétnek tartja. Mégis a keresztyén ember becsülete a legtisztább, leg- tündöklőbb becsület az egész világon, mert az Atya ismeri el. A világ tud sokféle becsületről, polgári becsületről, katonai becsületről, de mindez eltörpül amellett a becsület mellett, amelyet a mennyei Atya ítél oda. Ez a keresztyén becsület egy életnek, becsületben eltöltött életnek a jutalma. A hűséges cselédnek gazdája szemében becsülete van. A kívülálló nem is sejti, hogy az öreg szolgát, az érdemes cselédet mekkora becsületben tartja a gazdája; hogy milyen meghitt viszony alakul ki közöttük. Amit a gazda senkinek sem mondana el, azt közli a hű emberével. Feladatokat, amiket senki másra nem merne bízni, nyugodtan rábíz szolgájára, mert a hűség olyan becsületet szerzett neki, amelyre a gazda minden körülmények közt bízvást számíthat, építhet. A keresztyén ember becsületet szerez magának Istennél azzal, hogy a Jézust híven szolgálja. Nem az emberek akaratát fürkészi, nem emberek kegyét hajszolja, nem emberektől vár jutalmat, megbecsülést. Urának, a Jézusnak él és szolgál. S ezért becsüli az Isten. Rábíz olyan munkákat, amelyek reménytelennek látszanak. Emberfölötti teljesítményeket vár tőle. A világ nem tudja megérteni a keresztyén ember életmódját, vállalkozásait, kockáztatásait. Neveti, gúnyolja, bolondnak tartja. Nem veszi észre, hogy a keresztyén életen egy láthatatlan, de minden értelmet felülhaladóan reális és erős hatalom, akarat uralkodik. Krisztus hatalma és akarata. A keresztyén alázatosságnak dicsősége abban rejlik, hogy a Krisztus szolgáját Isten megbecsüli. A Krisztus követője és szolgája átérez- heti azt a nagy gyönyörűséget, hogy a meny- nyei Atyának jótetszése kíséri lépteit, munkáit. Ez ád neki rettenthetetlen bátorságot, ernyedet- len kitartást, megújuló munkakedvet. Vajha mindnyájan ezt a becsületet keresnénk földi életünkben! Vajha emberek vélekedésétől fügetlenül törekednénk mindnyájan a mennyei jutalom elnyerésére, arra, hogy a Jézusnak teljesített szolgálatokért megbecsüljön bennünket az Atya! Vasárnap Lambarénében. Irla: Schweitzer Albert. (Folytatás.) Még Russelné két majma sem zavar bennünket. Meg van nekik engedve, hogy vasárnap szabadon futkozzanak s az istentisztelet alatt vagy a legközelebbi pálmafa ágain tartanak tornagyakorlatokat, vagy a vaspléh tetőkön ugrándoznak s végül, ha kifáradtak, asszonyuknak a vállára telepesznek. Ennek a sokfele mozgolódásnak ellenére is a szabadban megtartott istentisztelet komoly ünnepélyességet nyer attól a ténytől, hogy itt Isten igéje olyan férfiaknak és nőknek hirdette- tik, akik most hallják először.
