Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-03-02 / 9. szám
1930. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 69. 5—6 tud jól s ugyanannyi félig-meddig tótul, akkor nem tudnám, hogyan elégítse ki a fakultás a »100.000-nyi tótajkú híveink« szükségleteit. Végre is nem lehet Nyíregyházáról valakit, aki ott egy kukkot sem tudott tótul megtanulni, a theol. fakultásra küldeni, hogy itt tanuljon meg! De ha mindezeknek az adatoknak a fölsorolása nem akar vád, vagy szemrehányás lenni, csak objektiv ténymegállapítás, mert utoljára Magyarországban taláncsak nem lehet senkinek a szemére hányni, ha nem tud németül, vagy tótul, akkor a nyelvismeret tekintetében talán a theol. fakultás is, a dolgoknak hasonló objektiv elbírálására számíthatna. Annyi bizonyos, és ezt mi, tessék már elhinni, éppen ügy érezzük, mint bárki más, hogy ebben a tekintetben bajok vannak és hogy ezeken a bajokon, ha csak nem akarjuk föladni azt az általános elvet, hogy az egyház Isten Igéjével mindenkinek a maga anyanyelvén tartozik szolgálni, valahogyan közös erővel segíteni kell. De igenis közös erővel. A segítés módjára a fentiekben már rámutattam és ez az, hogy azokról a vidékekről, ahol az egyik vagy másik istentiszteleti nyelv van használatban, kell elsősorban az utánpótlást várnunk és kérnünk. Mi végre is azokat az ifjakat tartozunk a theol. fakultásra fölvenni, — ha egyébként a követelményeknek megfelelnek — akik jelentkeznek. Toborzó munkát mi nem végezhetünk. Ha pedig az imént megjelölt segítési mód nem elég, aminthogy nem is lehet elég, mivel, a tapasztalat szerint, theologusaink a német, ill. tót nyelvet természetszerűleg családjukban, vagy közvetlen környezetükben sajátítják el, még pedig legtöbbnyire valamely dialektus, ill. a népnyelv formájában, ami magában véve mindenesetre több a semminél, de kevesebb a szükségesnél, mivel az irodalmi, vagy istentiszteleti nyelvet mégsem ismerik: akkor nincs más lehetőség, mint az, hogy az elégedetlenkedők, követelőzők, sőt vádaskodók a maguk részéről illetékes helyen lépéseket tegyenek aziránt, természetesen az ezzel járó esetleges ódiumot is magukra vállalva, hogy egyes, első sorban saját felekezeti középiskoláinkban azoknak a tanulóknak számára, akik vagy az egyik, vagy a másik nyelvben már egv bizonyos ismeretet hoznak magukkal, gondoskodás történjék arról, hogy ezt a nyelvismeretet, akár külön erre a célra berendezett kurzusokban, az irodalmi nyelv fokáig fejleszthessék és kiegészíthessék. Ha ilyenformán a theol. fakultásra nem németül, vagy tótul tanulni akaró, hanem már tudó fiatal emberek kerülnek, akkor mindenesetre könnyebben áll ennek módjában, a szak- tanulmányok sérelme nélkül, arról gondoskodni, hogy az illetők azt, amit már tudnak, necsak el he felejtsék, hanem mindenesetre saját magánszorgalmuk latbavetésével is, fejlesszék és gyarapítsák. (Vége.) HÍREK. — D. Dr. Raffay Sándor püspök a Humanisztikus Gimnázium Barátainak közgyűlésén általános helyesléssel fogadott határozati javaslatot terjesztett elő a kultuszminiszternek azon terve ellen, amely a latin nyelv tanítását akarja csonkítani a gimnáziumokban A javaslat szerint ez a terv a miniszter tanügyi politikájának nemcsak újabb változását, hanem egyenesen ingadozását mutatja, mert nem egyeztethető össze a miniszter korábbi kijelentéseivel. — Szentháromság vasárnapja és Krisztus egyházának egysége. A tavalyi egyetemes közgyűlés felkérte az egyházkerületek püspökeit, hogy érintkezésbe lépve a ref. egyetemes kon- venttel, intézkedjenek aziránt, hogy a ref. kon- venttel közösen megállapítandó vasárnapon minden egyházközségben az istentiszteleti szentbeszéd főtárgya Krisztus egyháza egységének gondolata legyen, s az igehirdetést követő imádságban a gyülekezet adjon hálát a láthatatlan eg>ség ajándékáért és könyörögjön azért, hogy ez az egység láthatóvá váljék. Ennek az egyetemes közgyűlési határozatnak értelmében Szent- háromság vasárnapja jelöltetett ki erre a célra. A dunántúli egyházkerület papságát I). Kapi Béla püspök február 22-iki körlevelében hivta fel Szentháromság vasárnapjának ezen rendeltetésére. A püspök körlevelében ezeket irja: »Evangélikus anyaszentegyházunk tanításai igazságának biztos tudatát mindenkor összeegyeztetni tudta más egyházak tanításainak tiszteletével. Felekezeti megosztódottság közepette is törhetlenül tudott hinni Krisztus egyháza egységében s Istentől kijelölt közös missziója lehetőségében.« Gyászhír. Weis/mandl Henrikné, lapunk buzgó olvasója és állandó támogatója, hosszú, türelemmel viselt, bizonyságtevő szenvedés után február 15-én 57 éves korában égi otthonába hazament. — Könyörgés az oroszországi üldözött keresztyénekért- A Lutheránus Világkonvent Végrehajtó Bizottsága közös imádságba kívánja egyesíteni a világ evangélikusságát a szenvedő orosz keresztyénekért való alázatos könyörgésben. Magyarországi evangélikus gyülekezeteink március 2-án, ötvened vasárnapon, a/ egyházi beszédet követő imádságba foglalják bele a szenvedő orosz keresztyénekért való könyörgést. »Távoli testvéreinkért való imádkozásunk
