Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-02-23 / 8. szám
urnáit BUDAPEST VII.Gi2elU-u.2& XVI. évfolyam. 1930 február 23 0. szitn. EVANGÉLIKUSOK LAP» SztfktsztlsiB és kiadáfclvatal: IEBEIY (Másán a.) ■farija : I LUTHER-SZÖVETSÉG. Pasfatakarékpénztári csakksziala: 1290. Alapítana : OR. RAfFIY SlIOOfl pttspflk. Siark«*zMaért Ialal6* NÉMETH KÁROLY taper««. Meiletenlk fittenként tavszer. vasárait. Előfizetési kr: Egész étre 8 P. 40 flIUlélétre 3 P. 21 ML, Ntiredétre t P. 60 Ml, Egy szia M fill Hirdetési árak aatatvazás sztrlaL Imádkozzunk a méltóságban levőkért! „Tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések. hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levőkért“ L Tim. 2, 1—2 Március 1-én a magyarországi templomokban imádságra gyülekeznek össze a csonkamagyarországi magyarok. Az ország első méltóságát viselő férfiúért imádkoznak, aki tiz év óta áll a megalázott és lesújtott, a kifosztott és ezer sebből vérző magyarság élén. Tiltakozott az ellen, hogy ünneplése újabb terheket rakjon a túlterhelt társadalomra. Ez a tiltakozás el.télése azoknak, akik ilyen megterheléssel ün népéit, tk magukat szerte az országban. Tiltakozás azok ellen, akik nyomorúságunkat cifrává teszik, kényszerítvén alantasaikat arra, hogy rongyaikból himet varrjanak hivatali feljebbvalóik köntösére. Nagybányai Horthy Miklós, magyar vitéz, a te tiltakozásod legyen hathatósabb propaganda a takarékosság mellett, mint az a másik, a mondvacsinált, amelyet október 31-re, a reformáció emlékünnepének nap ára rendelt el a kormány! Ezekben a szomorú időkben a nemzet illendőbben nem ünnepelhet, mint ha könyörög és esedezik azért, aki az ország első méltóságát viseli. Vajha az ünneplésben minél kevesebb lenne az embermagasztalás és minél több a könyörgés! Vajha az ünnepi szónokok ajka inkább hangoztatná a méltóságban kisebbeknek, de ugyanakkora hűségre elhivottaknak azt a nagy erőpróbát, amelynek valamennyien alá vagyunk vetve, azt a felelősséget, amellyel elődeinknek és utódainknak, első sorban a népek Istenének tartozunk, mint azt a dicsőséget, ami a legelső magyar ember méltóságával együtt jár! Vajha azok az ünnepi istentiszteletek ne lennének pusztán szertartások, amikor leadjuk vizitkártyánkat a jó Istennél, hanem lennének azok egy bűneinek és mulasztásainak tudatára ébredt, azoknak súlya alatt Isten elé roskadó, bűnbánó és job- bulást Ígérő nemzetnek az Ui orcája előtt való megjelenése! A keresztyén istentiszteletből nem hiányoz- hatik az áldozat. »Isten előtt kedves áldozatok a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szivet, oh Isten, nem veted Te meg!« Ne hiányozzék ez az Isten előtt kedves áldozat azokból az istentiszteletekből sem, amelyeket a magyarok a kormányzó jubileumán tartanak. Legtöbben úgy vagyunk, hogy a kormányzóért nem tudunk egyebet tenni, mint hogy imádkozunk érte. »Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése«, írja János apostol. l>e igazak vagyunk-e a Megigazító nélkül? Könyörgünk-e felülről való megvilágositás nélkül? Ésedezhetünk-e másokért szeretet nélkül? Tudjuk-e, hogy mit kérjünk a kormányzónak a vele való együttérzés nélkül? Minél jóiban megismerjük a világot, annál inkább rájövünk, hogy a méltóságban levőknek sincsen semmi hatalmuk, hacsak nem onnan felülről adatik nékik, s hogy a Megváltó Krisztus nélkül ók sem cselekedhetnek semmit. Hibánk a miénk, erényünk az Istené. Minél mélyebb önismeretre jutunk, annál alázatosabbak es kisebbek leszünk a magunk szemében, És annál buzgóbban, hatalmasabban tudunk imádkozni. A Krisztusnak kell növekedni, nekünk pedig alábbszállani, mert aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Mi a porból jövünk. Dicsőségünk olyan, mint a fű virága. Mi elmúlunk. Isten beszéde megmarad örökké. Legyen március 1-i ünneplésünk olyan, hogy ne csupán nemzetünk jelen szomorú helyzete tükröződjék abban vissza, hanem az a viszony is, amelyben egy szerencsétlen nemzet áll Urahoz, Istenéhez. Kerüljük ne csak a külső cicomát, amelynek koldusok nyomorúsága az ára, kerüljük a lelki cifrálkodást is. Isten előtt bűnösök vagyunk, akár önmagunkért, akár másokért könyörgünk, akár egyházi, akár nemzeti ünnepre gyülekezünk az Ur házába. Legyen ünneplésünk evangéliomi keresztyén. Az egyetemes nyugdíjintézet revíziója. (Ezt az Írásomat inditványkép terjesztem az egyház- megyei, egyházkerületi s egyetemes lelkészértekezletek elé.) Érdeklődéssel vártam az egyet, közgyűlés múlt évi jegyzőkönyvét, mert kiváncsi voltam, vájjon az egyet, gyűlés mit határozott az arad- bekési és a soproni alsó egyházmegyéknek a nyugdíjintézet reviziója tárgyában felterjesztett indítványaikra. Kíváncsiságom ugyancsak lehűlt, mert nem találtam mást, mint a 102. p-nak azt a se hideg, se meleg határozatát, mely szerint a bizottság mathematikus bevonásával tegye
