Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-10-26 / 35. szám

1930.

EVANQELIKUSOK LAPJA

277.

az olvasók előtt a C. E. mozgalom keletkezését és elterjedését. Szerény kiegészítésül szeretnék a C. E. mozgalommal kapcsolatban arra adni feleletet, várhat-e attól a jelenben az tegyház, közelebbről az evangélikus egyház? A jelen harcaiban érdemes-e felvennie ezt a harci leszközt, jelentene-e munkájában eredményt, ha felkarolná és fejlesztené a C. E. szövetségeket. i

Az eredményes, átütóerejü gyülekezeti munkának hármas problémája van: az egyéni megtérésre vezetés, az ujjászületet telkeknek ^nevelő közösségbe gyűjtése, a közösségek munkába állítása. Meggyőződésem szerint akárhány rétü programmal megyünk is neki a feladatoknak, ha fentiek közül csak egyet is kihagyunk, munkánk legfeljebb csak a látszatnak teremthet ideig-óráig valami eredményeket. A súlypontnak az egyéni megtérésre helyezése gátat ;vet a hir- teleni lendülettel való elótörésnek, különösen a mi egyházi viszonyaink között, ahol a reformáció kora óta ez volt a legnagyobb gyöngeségünk, hogy a jórészt tömegmozgalom nem tudott egyénivé válni. Nem tudott a sok harci, védekező idő miatt az egyes ember egyéni 'hitével törődni. Ha minden egyes lélekért külön meg kell vívni a harcot, akkor bizonyos (Statisztikai számoszlopok nem fognak olyan hamar és imponáló nagyra nőni, de aki iazután az emberi megítélés lehetősége szerint a mozgalom igy megnyert tagjának számítható, abból minden evangéliumi, természetesen legelsösorban az egyház ügye olyan harcost nevelhet .magának, aki mindenféle tűzben megállja helyét.

A közösség problémája a legkényesebb kérdés. Ezeket nem nélkülözheti az egyház. Az erőteljes evangizálás, az egyéni pásztorálás munkája végeredményében ezeket fogja kialakítani. Micsoda kimondhatatlan ellentet van az egyházról, annak munkájáról szóló római kath. tanítás és a kongregációk munkája között. Es mégis az üdvöt birtokoló azt ia szentségekben tökéletesen maradék nélkül közlő egyház, amelyiknek szertartásai tökéletesen elegendők az üdvmunkájának elvégzésére, a kongregációk közösségi munkájában fedezte fel azt a hatalmas, megújító eszközt, melynek birtokában diadalmasan tör célja felé. Ilyen ieszközzé válhatik a protestáns egyházban is egy olyan imozgalom, melynek lényeges alkotó eleme a testvéri közösség. Persze nálunk, ahol nincs a mindeneken uralkodó vezérlő pápai akarat, a közösség az egyházat bomlasztó, az egyház életerőit elszívó valamivé is válhat. Mikor akár öntudatlanul, akár ®ín^lfc^^0^an öncélúvá lesz az egyház .kebelében a közösség, akármilyen tevékeny sokféle munkát folytató is az, fölébe mőhet az egyháznak, ahelyett, hogy kiemelné azt Ianyhaságaból.

(Folytatjuk.)

— Október 26-ika Biblia-vasárnap, of- fertóriummal a Brit- és Külföldi Biblia-társulat javára! i

Ukrajnából.

Hófehér házak, zöldlevelü cseresznyefák és virágos kertek között. Távolból nézve ivalami gyönyörűség. Közelebb menve, W. városka utcáin az ukránok világos, színesen ki varrott ingben —• úgy látszik itt •minden békességet és tiszta örömöt lehel. *■ ^ |

Sajnos ez a kép olyan, mint ,a délibáb tündérjátéka. Csak a távolból mutat. Ha beletekintünk W. lakosainak szivébe, hamarosan észrevesszük, hogy a szivek mennyire ellentétben állnak a virágzó kertekkel és a termékeny földekkel. I

A bűn beleette magát mint .valami gonosz indulatu seb a szivekbe. Gyűlölet és fkajánság, irigység és civakodás, paráznaság és ászákosság — egy sem hiányzik azok közül a bűnök közül, amelyeket Isten igéje felsorol.

Vajjen senki sem tud itt az evangéliom szerint való életről? — Senki sem hallott felőle.

1921-ben történt, hegy egy Pacsenkó nevű napszámosnak valahol egy Ujtestámentom került a kezébe s Misük nevű társával -gyakran, hosszan olvasgat belőle. Nem sok időbe telik, Misük lelki széniéi is felnyílnak, meglátja Krisztust és a maga bűnös életét. Hivő szívvel tér az Úrhoz bűn bocsánatért, imádkozik és (őszinte bűnbánat után Misük egyszersmindenkorra abba- hagyja az ivást, káromkodást, dohányzást lés veszekedést.

Az ukránok szeretnék tudni, hogy miféle erő működik Misukban s éjjel-nappal figyelik. De semmi különöset sem vesznek eszre és Misiik könnyes szemekkel csak az ,Ujtestámen- tomra mutat.

Két esztendő múlik el. Egyik ,szép napon az evang'éliomi keresztyének kievi gyülekezetéből egy utazó evangélista meglátogatja ta W.-i testvéreket. Az egész falu megmozdul. Egyik összejövetel a másikat követi, az emberek icsa- patosan térnek Jézushoz. Sokan megkeresztel- kednek, a nép bámul és azt ,mondja: »Mindent úgy csinálnak, ahogyan az Ujtestainentomban van megírva«.

Gyülekezet alakul. A hívek egyháztanácsot választanak, Misiik lesz a gyülekezet vezetője. A virágzó fák alatt ülnek a hívek és itanács- nak. Sokszor hallatszik a kérdés: Hányifalu van még a környéken, ahol a sötétséget még nem törte át az evangéliom fénysugara? Jöjj, testvér, induljunk útnak! ;

Misük 1925. óta teljesen az,igehirdetés szolgálatába állott és hat különböző |helyen ég már az evangéliom tüze. Egyik fehér (házikóból cseresznyekerteken át terjed1 a másikba, mindig tovább.