Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-10-19 / 34. szám

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

267

1930.

Midőn egy ízben az angol (kormányzat ellen vívott nyílt harcban 1200 indust ejtettek foglyul, akik között egyetlen keresztyén sem volt, s ezek az emberek csak igen kevés tárgyat vihettek magukkal a fogházba, legtöbbjük magával vitte az Újszövetséget, hogy azt olvashassa.

Indiának egyik egyetemi városában a pogány egyetemi hallgatók kérték a misszionáriust, hogy- tartson előadást az egyetemen. Valósággal erőszakoskodtak, s mikor a misszionárius azt kérdezte tőlük, hogy miről szeretnének hallani, azt a választ kapta: »Azt szeretnénk, ha Krisztusról beszélne«. Egy másik misszionárius egy pogány templom papjával beszélgetett Egyszerre csak a pap egy Újszövetséget húzott elő a zsebjéböl, s igy kiáltott fel: »Ez az ételem és italom«. S még hozzátette: »Minden vallás tűnőben van, vagy el fog tűnni, egyedül Jézus marad meg«.

Ha nerti hagyjuk is figyelmen kívül a veszélyeket és ha nem csigázzuk is túl reményeinket, mégis megmarad hatalmas ténynek, hogy India szellemi életében nem sejtett fordulat megy \égbe s hogy' ennek középpontjában Jézus álí. A sok százmilliót számláló népnek alsó és felső rétege mint megtartójára, Jézusra tekint. És mi európaiak?

Bűn.

Az ördög suggalatára az ember mindig iparkodott olyan módon tuftenni magát a bűnön, hogy azt körmönfont ál okoskodással lekicsinyelte. Némelyek azt állítják, hogy bűn egyáltalán nincs. Mások szerint a bűn csak csorba az emberen, amelyet azonban a fejlődés folyamán, a műveltség terjedésével kiküszöbölhetünk. — Megint mások azzal érvelnek, hogy a bűn olyan szerencsétlenség, amelyért az egyes ember nem felelős; a körülményeket kell okolni, amelyekbe belecsöppenünk. Azt is tanítják, hogyia bűn fel fogás dolga: egyik helyen és egyik időben bűn- számba megy az, ami a másik helyen és időben nem bűn, sőt esetleg erény, i - De mindez csak szemfényvesztés. A bűn nagyságát, komolyságát, halálos erejét akkor látjuk meg, mikor a ködfátyol eloszlik, s megpillantjuk Istennek tisztaságát, szentségét. Akkor belátjuk, hogy milyen üres, de egyszersmind milyen ivészes, halálos játék a bűnnel való kacérkodás, a bűnnek lekicsinylése, vagy kendőzése. Ha Isten megmutatja magát, azonnal átéljük, hogy (vétkeztünk Isten és ember ellen, nincs és nem -lehet reményünk békességre, boldogságra, amig bünbocsá- natot nem kapunk s amig egész lényünk meg nem tisztul, át nem alakul.

»Az ember bűnnel, azaz istenfélelem és Istenben való bizalom nélkül s bűnös ivággyal születik. Ez a bűn örök halálba'és kárhozatba dönti azokat, akik a keresztség és a Szentlélek által újjá nem születnek«. (Ágostai Hitv. II. cikk.)

A bányai egyházkerület közgyűlése.

A bányai egyházkerület a budapesti Deáktéri leánykollégium dísztermében D. dr. Raffay Sándor püspök »és dr. Pesthy Pál egyházkerületi felügyelő elnöklete alatt október 10-én tartotta rendes közgyűlését. A gyűlést megelőzőleg Kutas Kálmán szegedi lelkész mondott a templomban gyám intézeti beszédet a szegény ö/vegy filléréről. Dr. Pesthy Pál ny. igazságügyin niszter délelőtt 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Felügyelői megnyitójában rámutatott arra, hogy a pezsgésnek indult magyar életben ellentétes világnézetek küzdelme folyik, s a zsibbadás jelei mutatkoznak; panasztól hangos az ország. Megismétlődhetik a tizenkét év. előtti történet, de most már helyrehozhatatlanul. A harc folyik, de félelemre, aggódásra okunk nincs. Megemlékezik a kormányzó államfői működésének tiz éves jubileumáról, majd áttérve az Ágostai Hitvallás 400 éves jubileumára, méltatja a Hitvallás jelentőségét. Az Ágostai Hitvallás uj tartalmat öntött a telkekbe, az egyenlőség, a testvériség, szabadság eszméit plántálta el. A középkor óta fejlődött kuliurának alapját a protestantizmus vetette meg. Bűnt köveit el az, aki a nemzet egységét lazítja; ne.n a felekezetek viszálykodása az a mód, amely az Ur dicsőségének megismeréséhez vezet, hanem a nemzeti eszme által összefogott nemes verseny és a párhuzamos munka. Türelmet hirdet, de amely jog megillet, azért küzdenünk kell a jog fegyverével. Vannak még olyan jogaink, amelyeknek érvényesítéséért küzdenünk kell. Az 1848: XX. t.-c. végrehajtása még ma is késik, még ma is ér bennünket kisebbítés lelkiekben, anyagiakban egyaránt. A mi igazságunk fényes, mint a nap. — Megemlíti a tanítók sérelmét, amely azokat a javadalom átértékelésénél, az egységek megállapításánál éri. Egyházunk dotációja látszólag jogos, de másokkal való összehasonlítás'után méltányosnak nem mondható. A tanítók kinevezése körül is vannak sérelmeink. Ezek után az egyházkerület felügyelője rámutatott azokra a feladatokra, amelyek egyházunk beléletében várnak reánk. Első sorban a lelkészek és tanitók vannak hivatva ezen uj feladatok végzésére, de az egyház minden egyes tagjának is vállalni kell a munkát. A protestantizmus kezdő századainak áldozatos idejét éljük y»mét, s restrin- gált állami támogatás mellett kell a fokozódó szükségleteket kielégítenünk. Különösen kiemeli, hogy a felsőiskolai ifjúság léte teljesen problematikussá vált; pedig ha az ifjúság leszorul, akkor egyházunk elveszti kulturfölényét. A főiskolai segélyintézményeinket ki kell bővítenünk, meg kell erősítenünk. Javasolja, hogy a közgyűlés Írjon fel az egyetemes egyházhoz, s kérje, hogy a főiskolai hallgatóság segélyezésére küldjön ki egy bizottságot. Meleg szavakkal emlékezett meg az elnöki megnyitó Vass József elhunyt népjóléti miniszterről, aki nagy