Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-10-12 / 33. szám
U w VlI.OÍi-ílU -U.23 XVI. érlolyatt. 1930« október 13 33. szám. EVANGÉLIKUSOK LfflPlfl SztrfctszMség és kiadóhivatal: L É B £ N T (Moson ■.) Kiadja: I LOTHER-SZÖ VÉTSÉG. Postatakarékpénztár! cstkkszáala: 1290. Alapította : DR. RAFFIT SAMDOR plsptfk. S*«rk«uté>ért Ulrlói NÉMETH KÁROLT esperes. Meeielenik ketonként eavszer, vasárnap. Elöllzctésl ir: Egész évre 6 P. 40 HU., télévre 3 P. 20 RIL, Negyedévre 1 P. 80 ML Egy szám 16 lill Hirdetési árak mepoovozés szerint. Egység. „Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.“ Ef. 4. 3. Az egyház a Szentlélek műve. Mit értsünk ezen? Az egyház titokzatos lényegét? Az egyház csodálatos voltát? Az egyház győzelmének bizonyosságát? Sokan, mikor azt vallják, hogy az egyház a Szentlélek műve, mindenekelőtt arra gondolnak, hogy az egyház nem emberiknek a műve. S minthogy mégs megvan, fennáll, él, a Szentlélektól azt várják, hogy' emberek közreműködése nélkül a csodák szakadatlan sorozata révén tartsa fenn és virágoztassa az egyházat. Az apostolnak nem ez a felfogása, s nem erre a következtetésre jut. Az egyház tagjainak igyekezetét, munkát, erőt kell fordítani az egyházra. Tehát mégsem a Szentlélek műve az egyház? Nekünk, embereknek kell azt fenntartanunk? A Szentlélek titokzatosan és csodálatosan, győzedelmesen és megdönthetetlenül tartja fenn az egyházat. De az emberek által. A Szentlélek emberekben működik, emberéleteket alakit át, embersziveket teremt újra, emberakaratokat szentel és úgy dolgozik ebben a világban, úgy épiti az egyházat, amely Krisztus teste. Igenis, súlyt helyezünk a kegyelem eszközeire, amelyek által adatik és munkálkodik a Szentlélek. Az ige, az imádság és a szentségek nélkülözhetetlenek az egyház fennmaradásához és épüléséhez. Ámde ne felejtsük el az embert. At egyház nem az igehirdetés és szentségkiszolgáltatás; az egy ház a hi vök közössége, tehát emberek tarkasága. A Szentlélek müve az egyház nemcsak annyiban, hogy gondoskodik az igehirdetésről és a szentségek kiszolgáltatásáról, hanem és főképpen azért is, mert az embereket hívja, gyűjti, meg világos it ja, megszenteli és megtartja az igaz hitben. Fa nélkül nincs erdő. Emberek nélkül nincs egyház. Tagok nélkül nincs test. Az apostol egységről és békességről beszél. Észrevesszük-e, hogy az egységhez és békességhez emberek kellenek? Épugy, mint a visszavonáshoz és a háborúsághoz? Sokszor az emberektől elvonatkoztatva beszélünk és éneklünk a békességről és az egységről; egy ideális állapotot vélünk megrajzolni, amelyben majd valahogyan, mintegy magasabb adományként, karizma gyanánt meglesz az egység és a békesség is. Az apostol azonban testből és vérből álló, de a Szentlélek által ujjászüll embereket lát maga előtt és azokat buzdítja, inti, tanácsolja, vezeti. A gyülekezeti életetekben igyekezzéték megtartani az egységet és a békességet. Hozzávesszük még a harmad kát: a szabadságot. A szabadságban, amelyre a Krisztus titeket megszabadított, álljatok meg- Ezt nem mellőzhetjük, amikor a Lélék egységéről van szó. Mert ahol a Krisztus Lelke, ott a szabadság. És ilyen értelemben kell vennünk a békesség kötelét, amelyben meg kell tartanunk a Lélek egységét. A Krisztus nélküli világ is iparkodik egységre és békességre Önzésből, haszonlesésből; hogy a maga kényelmét biztosítsa. De a világ békességet akar kockázat nélkül, egységet akar szabadság nélkül. Az eredmény: vagy jóindulatú, vagy brutális, de mind énképén lélekölő zsarnokság. A világi béke és egység fejedelmei ^együtt tanácskoznak az Ur ellen és az ö felkentje ellen«, ök nem hhetnek mások, mint lázadók és istentelenek. Az Antikrls/.tus is egységre és békességre törekszik. Mi a különbség? Igen! ez a nagy kérdés. Mi a különbség a Lélek egysége és békéje egyfelől, s másfelől a világ egysége és békéje közt? Ez iaz utóbbi az újjá nem született ember szemében imponálóbb. A világ Pantheonjában ott állnak a nagy uralkodók szobrai; a nagy cézárok, kánok, istenostorai és világpörölyei. Micsoda hadjáratok, birodalmak, dinasztiák, alkotások! Igaz, 'hogy az ostorok és pörölyök elporlódtak, de emlékük mcg.naradt a töiténelembcn és szellemük visszajár kisérteni. A milliók, akik egy miatt nyögtek, robotoltak, haltak, névtelenül pusztulták; az udvari történetírók, az udvari képzőművészek, az udvari költők megörökítették az udvarok fényét, gazdagságát. Az egység és békesség, az imperium és a pax romana vérbe, dőzsölésbe és bűnbe fűlt, a cézárok elfajultak és állatokká aljasultak: de a világi művészet arany- porba takarta undokságaikat. ' V A Lélek békessége? A lelki egység kötele? Az egészen más. Ez nem a páncélököl, vagy a páncélautó által diktált béke, amikor is béke van, mert nincs erő, amely felvegye a harcot a zsarnokkal. A Lélek békessége belső, lelki