Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-09-07 / 28. szám

222. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1930. rít és egységbe hoz, másfelől elválaszt, szaka­dást létesít. Ez folyik a hitvallás bizonyságtevő lényegéből. Minden bizonyságtevés célja a térí­tés, a misszionálás; és minden bizonyságtevéssel együttjár, hogy akadnak, akik befogadják, s akadnak, akik ellenmondanak. Amikor pedig fel­merült tévtanok ellen foglal állást a hitvallás, nyilvánvaló, hogy ezzel is kiváltja az ellenmon­dást azon a körön belül, amely addig, a helyes és igaz tan megformulázásáig legalább is külső­leg egységes képet mutatott a hitvallás tekinte­tében. A hitvallásnak ez a kettős hatása tehát, emberileg szólva, elkerülhetetlen. Tömörít és szétválaszt. Rámutattam, hogy a bizonyságtevés célja ú térítés. De a bizonyságtevés igazságát sohasem szabad feláldozni a térítés sikeréért, a térítés érdekében. A hitvallás tehát nem köthet kompro misszumokat, nem hunyhat szemet, nem hagy­hatja magát megvesztegetni. A trombita nem szabad, hogy bizonytalanul zengjen, vagy hamis jeleket adjon le, A hitvallásból ki kéll tűnnie annak, hogy a hitvalló egyház az igazságnak oszlopa. Szükséges tehát, hogy legyen próbakő; amelyen, és mérték, amelyhez a hitvallás tartal­mának igazságát megmérjük. S ez a próbakő, ez a mérték nem lehet az emberek meggyőződése, hagyománya vagy szokása. Mert ez azt jelen­tené, hogy a különböző hitvallásokkal emberek csatáznak egymással, s az egész nem egyéb, mint egy zárt tónak önmagában való hullámzása és hánykolódása. A hitvallás igazságának egy ma­gasabb helyről, magasabb fórumról kell jönnie, mint amilyen a pusztán emberi. A hitvallásnak végső elemzésben isteni eredetűnek kell lennie, Isten kijelentésén kell alapulnia. A hitvallástól elválaszthatatlan, hogy tekintéllyel legyen fel­ruházva, és pedig olyan tekintéllyel, amely az embertől feltétlen elismerésre tarthat számot. Ez a tekintély az Isten, úgy, mint Ő magát kije­lentette. (Folyt köv.) HÍREK. Kérem olvasóinkat, szíveskedjenek elő­fizetéseiket megújítani és hátralékaikat ki­egyenlíteni. — Egyházkerületi gyűlés. A dunántúli egy­házkerület D. Kapi Béla püspök és dr. Mester- házy Ernő egyházkerületi felügyelő elnöklete alatt október 9. tartja idei rendes közgyűlését Sopronban. Előző este az egyházkerületi Gyám­intézet és Luther-Szövetség tartják istentisztele­tüket és ünnepélyüket, amely a 400 éves Ágos tai Hitvallás emlékének lesz szentelve. — Házasság. Boll a Pál, m. kir. gazd. fő- intéző, az ambrózfalvi és mezőhegyesi ev. egy­házak felügyelője aug 9-én vezette oltárhoz a szarvasi ev. ó templomban P l e n e z n e r Gab­riellát, néhai Plenczner Lajos volt szarvasi fő- gimnáziumi tanár leányát. Tanuk voltak a vő­legény részéről Saguly János ev. főesperes, a menyasszony részéről Berzeviczy Kristóf ny. postafelügyelő. — Budapesti ünnepségek. Az augusztus 20-ikán és akörül Budapesten tartott ünnepségek és bemutatott látványosságok százezernyi töme­geikkel felvonultatták a bámuló idegenek előtt mindazt a fényt és gazdagságot, ami a világhá­borúból foradalomból, aranyatvasért akcióból, s egyéb katasztrókfákból ebben a Kánaánban még megmaradt. A külföldiek láthatták, hogy bennün­ket, magyarokat, nem lehet kifosztani, s a Kelet népe nem enged a szatrapák ázsiai pompájából. Egyébként a római katholicizmusnak, az idegen- forgalmi propagandának s az ultramontán politi­kának olyan szimptomatikus egyvelege volt ez a lázban fogant ünnepség-sorozat, amely telje­sen ráillett a helyzetre. Legtalálóbb volt Gáspár ama rajza a Pesti Hírlapban, amelyen egy tál- tos-bajuszu, porba omlott magyar, hátán a ma­gyar címerrel, egy vánkoson felajánlja égő szí­vét a tömjénfüsttől körülkerített pápai követnek illetve legátusnak, mig az egekből az agg István király kimondja a vatikáni zsinat határozatát, amely szerint a pápa csalhatatlan. A pápa csal- hatatlanságának újabb jele, hogy az ősi nagyvá­radi püspökséget Szatmárra helyezte át. Sze­gény magyar! — Tolle, lege. Augusztus 28-án volt Szt. Ágoston halálának 15 százados évfordulója. Pál apostol óta nem volt ember a nyugati világban, aki mélyebb nyomokat hagyott volna hátra, mint az egyháznak ez a nagy tanítója, aki a reformá­cióban is kiváló szerepet játszott. Szent Ágos­ton, mielőtt egészen odaadta volna magát Krisztusnak, kemény lelki tusákon ment keresz­tül. Egy alkalommal, amint Milánóban egy bi zonyos fügefa alatt feküdt, egy gyermeknek a hangját hallotta, amint azt mondta: „Tolle, lege", magyarul: „Fogd és olvasd!" Ebből Isten parancsolatát hallotta. Előkereste a Bibliát s el­olvasta az első verset, amely szemébe ötlött: „Nem dobzódásokban és részegségekben, nem búj álkodásokban és feslettségekben, nem ver­sengésben és irigységben; hanem öltözzétek fel az Ur Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra." Nem kellett tovább olvasnia, mert rögtön, azt mondja: „Mintha a kegyelem­nek világossága áradt volna a szívembe, a kétel­kedésnek minden árnya széjjelfoszlott." Attól a pillanattól Krisztusé váolt. — Toller lege! — Halálozások. Rákóczi_ Rákóczy István, nyug. főispán, a nógrádi egyházmegye másodfel­ügyelője, a bánki egyházközség felügyelője stb. augusztus 19-én, 68-dik évében, hosszas szenve­dés után Balassagyarmaton elhunyt. Horváth Sándor, a tolna-baranya-somogyi egyházmegyének évtizedeken át volt főesperese,

Next

/
Thumbnails
Contents