Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-06-29 / 26. szám

204

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1930.

ther legnagyobb theologiai ellenfele, dr. Eck kijelentette Vilmos bajor herceg előtt, hogy nem vállalkoznék arra, hogy ezt a hitvallást a Szent- Írásból megcáfolja. A reformátiói törekvések nagy ellenfelei közül a salzburgi érsek, Henrik braunschweigi herceg, Hermann kölni érsek, választófejedelem, nagy elismeréssel nyilatkoztak a felolvasott hitcikkek számos megálla- pitása felől, sőt ez utóbbi ezek alapján megkezdte egyházmegyéjében a reformátiót.

Ezen hitvallási könyvet fogadta el symbol i- kus (hitjelző) könyvéül a németországi, majd az onnan más országokba szerteszét ágazó' refor- rnátió s ennek az alapján viselik a lutheri re- formátió hivei »az ágostai hitvallású evangélikus« elnevezést. A magyarországi 16-ik századbeli hitvallások legnagyobb része, az u. n. öt szabad királyi városi, a s zepesi és a hét bánya- városi hitvallások ennek az ágostai hitvallásnak a másai.

A nagyjelentőségű mű keletkezésének 400 éves évfordulóját világszerte hálás kegyelettel ünnepük meg az evangélikusok. Magában Ágostéban, (a németországi Augsburg városában) pedig a világ minden tájáról egybesereglő vezető egyházi férfiak jelenlétében junius hó 22-től szeptember hó 25-ig tartó sorozatos előadásokban, ünnepi diszfelvonulásofcban, a németországi evang. művészet legkiválóbb képviselőinek bevonásával tartandó egyházi ének- és zeneművészeti sorozatos hangversenyekben, ipari- és műkiállitásokban, ünnepi történelmi játékokban, különböző egyházi világszervezetek, ifjúsági körök és egyesületek diszközgyüléseiben fog lefolyni a világraszóló nagy ünnepség, a melynek az előkészületeibe bevonták nemcsak Augsburg és Bajorország, de az egész Németország hivatalos szervezeteit és jelesebb evang. tudósait, művészeit. A három hónapos ünnepi tournéban értesülésünk szerint hazánkból is számosán óhajtanak résztvenni; hivatalosan képviselteti magát a magyarhoni evang. egyetemes egyház, a püspöki kar, a lelkészegyesület, a különböző egyházkerületek, nagyobb egyházközségeik, iskolák. A miskolci jogakadémia három tanára és 5 hallgatója már útnak is indult a júniusi ünnepeken való részvétel céljából. Az ünnepélyt méltatva, számos idegen nyelven jelent meg már eddig is sok irodalmi alkotás, de ezek között bizonyára a legjelentékenyebbek egyike a miskolci jogakadémia tanári kara által az ünnep alkalmából magyar és német nyelven kiadott, 624 oldalt tartalmazó hatalmas emlékkönyv, amely a hitvallás történelmi és tartalmi méltatásán kívül főkép a magyarhoni evangélikus^ egyház egyházpolitikai törekévseire és helyzetére reávilágitó nagyobbszabásu tudományos fejtegetéseket tartalmaz. D. G. H.

A régi Festetich grófok jóbarátsága a protestánsokkal.

Egyiiáztörténeti emlékek a felvilágosodás korából.

Irta: Dr. Payr Sándor.

(Folytatás és vége.)

Mind a két helyen sok vonta magára figyelmemet és csudálásomat, de semmi sem olyan nagy mértékben, mint a tulajdonos, kinek nemcsak a gazdasági tárgyakban, hanem a tudományokban is széles ismereteit és jártasságát nem győztem bámolni. Ebéd után fogadtatásommal igen megelégedve s oly szándékkal váltam el ettől a némely külsőségi különösségek mellett is tagadhatatlanul nagy férfiútól, hogy látogatást, mire maga is felszólított, másszor is fogok nála tenni. E szándékomat többször is teljesítem s annyival is örömestebb teljesítettem, mivel Asbót János barátom, ki ekkor tájban lett a Qeorgikon archonává, mágnes! erővel húzott magához. Ez sem győzte ura széles tudományát, különösen a gazdasági dolgokban magasztalni s azt is beszélte, hogy ámbár ő kosáronként hor- datta el bibliothekájából a maga szakjához tartozó könyveket, az csaknem mindeniket pontosan megbírálta s megmondotta, melyik éír többet vagy kevesebbet s melyiknek melyik része van jobban vagy rosszabbúl kidolgozva. Nagy olvasottságát s tudományát nekem is többször volt alkalmam tapasztalni, mert beszélgetéseiben, a politikát kivéve, egyéb esmeretekre örömest és nagy részvéttel kiterjeszkedett. (Emi. 232.)

'Kis Jánost és barátait Festetich élete végén a Keszthelyi Helikon ünnepeivel tisztelte meg. Kisfaludy Sándor kivételével ezek is majdnem mind protestánsok voltak: Kazinczy, Berzsenyi, Dukai Takách Judit, Pálóczi Horváth Ádáim, (a kömlődi ref. pap fia) Asboth János stb. Az egyedi Festetich mellett igy a keszthelyi sem maradt el, sőt túlszárnyalta az unokabátyját. 1817 óta voltak évenkint ezek a helikoni napok szinjátékkal, szavalatokkal, pásztortánccal, nagy lakomával, hangiversennyel és táncvigalommal. A Georgikon gazdasági iskolai füvéiszkertjében pedig külföldi német mintára emlékfákat (madárberkenyét ültettek a magyar írók, Zrínyi, Csokonay, Kazinczy, Berzsenyi, Dukai Takách és 1819. Kis János nevére is. Midőn Berzsenyi 1817. az ünnepélyre Keszthelyre megérkezett, az ősz Festetich kalap nélkül futott elébe az utcára. Kazinczy ezt a gróf minden cselekedeténél értékesebbnek mondotta. Az első helikoni ünnepen Asboth János jószágigazgató is, Kis János tanulótársa és jó barátja, ki már soproni diákkorában jó verselő volt, Festetich Juliánná halálára irt versét szavalta el nagy taps és éljenzés között. Kis János püspöki elfoglaltsága és a nagy távolság miatt nem lehetett jelen, de annál szebb, hogy távollétében sem feledkeztek meg az evang. szuperintendensről. Festetich