Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-06-29 / 26. szám
urna* BUDAPEST VII.Giz-3lU-u.23 XVI. évfolyam. 1930. junius 29. 26. szám. Szarkasztfisig és kiadékivatal: LtBtIY (Moson a.) Kiadja:« LöTHER-SZÖVETSÉG. Paatatakarakpémtári csekkszámla: 1290. «lapítstla: DR. R1FFIY SÁNDOR »«sptik. SiirkttilMri l«l«ló. NÉMETH KÁROLY ««perc*. Meiialeoik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ir: Egész évre 6 P. 4« ML léiéire 3 P. 20 NIL, negyedévre 1 P. 60 ML Egy szán 16 Ilii Hirdetést érák Megegyezés szerint. Együttusakodás az imádkozásokban. .Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten előtt.“ Róm. 15. 30. Az oroszországi keresztyénüldözések megszólaltatták a civilizált világ lelkiismeretét. A keresztyén egyházak felhívták tagjaikat, hogy imádkozzanak szenvedő orosz testvéreikért. Ez a közös és buzgó imádkozás, amely felülemelkedik minden felekezeti korláton, a keresztyén kooperációnak olyan példája, amely a legnagyobb figyelemre méltó napjainkban, mikor annyiféle mozgalom indult meg a keresztyénség egységének hol az egyik, hol a másik téren és irányban való megteremtésére. Az üldözöttekért való imádkozás a keresztyén egységnek megvalósítása azon a téren, amely a keretyénségnek speciális tere: a lelki élet területén; és abban az irányban, amerre hitünk mutat: az ég felé, ahonnan Krisztust is várjuk. A cikkünk homlokán olvasható szentirásbeli hely mutatja, hogy a híveknek együttes imádkozása, közös célért, közös ügyért, már az őske- resztyénség korában is gyakorlatban volt, s az együttműködésnek ezt a fajtáját az egyháznak egyik nagy, missziós apostola, Pál ajánlotta és kérte önmaga és munkája érdekében. Az apostol Korinthusból irta levelét a rómabeliekhez, 58-ban, röviddel azelőtt, hogy Korinthusból elindult Jeruzsálembe, a jeruzsálemi szentek számára gyűjtött szeretetadományok átadása végett. A pünkösdöt megelőző hetekben kérte a Rómában levő hittestvéreit, hogy imádkozzanak érte, ővele együtt. De nem csupán személyes érdekeiért kérte könyörgésüket. »Hogy szabaduljak meg azoktól, akik engedetlenek Júdeábán, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt; hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak«. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv sPál apostolnak későbbi levelei elbeszélik, hogy miként ment Pál Jeruzsálembe, hogyan szabadult meg azoktól, akik nem hittek, hogyan jutott el Rómába és hogyan »ujult meg«. Kétségtelen, hogy az imádkozásban való együttmunkálkodást siker koronázta, jóllehet nagy távolságok választották el az imád- kozókat egymástól és eladdig személyesen még nem ismerték egymást. Ahogyan az apostol a közös imádkozás erejében bizakodva remény telten nézett Jeruzsálem és a jövendő felé, éppenúgy tehetjük mi is. A Lélek szerelme, amelyre támaszkodott, mireánk is ugyanazon okból és ugyanazon céllal árad. A mi Urunk küldi a Lelket, aki vigasztalónk és szószólónk az Atyánál. A benső, személyes viszony nem szakadt meg. Az imádkozásnak értéke és az imádkozásnak ereje nem változott. Isten sem lett személy válogató. Ez a hatalmas apostol, aki elragadtatott a harmadik égig és kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie, nem átalotta imaközösségbe jutni legalacsonyabb hittestvérével, akit Jézus épűgy szeretett, mint őt. Ne feledjük, hogy Pál apostol, amikor ró- mabeli hittestvéreihez fordult segélykérő, együttimádkozást kérő szavával, tele volt aggodalommal. Az evangéliomnak nyilt ellenségei voltak Jeruzsálemben és azonkívül hitetlenek is nagy számban. Az apostolt csácsogónak nevezték, a béke és egyetértés megbontásával vádolták. Az igehirdetéséről azt mondták, hogy bolondság. Amikor a* apostol akadályokba ütközött a keresztyén hit terjesztésének munkájában, a felbukkanó nehézségekre nem azáltal reagált, hogy Istent hibáztatta, vagy hogy elcsüggedt volna a végső győzelem felöl. Hanem megalázta magát. Ahelyett hogy kiegyezett volna ellenségeivel és bírálóival, határozottabb irányításért, nagyobb erőért, clszántabb és* alázatosabb engedelmességért könyörgött. Jóllehet egészen bizonyos volt abban, hogy ő nem a legkisebb az apostolok közt, szükségét érezte annak, hogy az egyház imádkozzék érte és munkájáért. A hivők, akikhez levelét irta, remeghettek a félelemtől, amikor hallották, hogy milyen hatalmas ellenségei vannak az evangéliomnak Jeruzsálemben. Mi az ellenszere ennek a félelemnek és mi az erőnk az ellenségnek hatalma ellen? Az apostol rámutat, amikor a rómabelieket felszólítja az imádkozásra, az egyiittimádkozásra. Amikor az oroszországi keresztyén üldözésekről és a keresztyénségnek korunkban élő és gőgösen viselkedő sok ellenségéről hallunk, tanuljuk meg az apostoltól, hogy ezeket az ellenségeket nem szabad lekicsinyelnünk; s nem sza-
