Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-06-22 / 25. szám
198. Evangélikusok lapja 1930. működő tagjává. Nagyváthy mellé 1801. a tudós Asbóth Jánost, a soproni lelkész fiát hívta meg tanárnak s midőn 1806. ez is jószágigazgató lett, helyébe ismét soproni líceumi tanárt, Rumi Károlyt hívta meg Festetich. (Kis J. Emi. 81. Sze- lényi Ö. Tessedik S. 18. 1.) Zalaistvándon 1783. az evang. gyülekezet megalakulásakor Kis Adátn és Boros István első lelkészek idejében Festetich mint földesúr nemcsak telket, hanem építőanyagot is adott, igazi patrónusuk volt az evangélikusoknak is. A so- mogymegyei Csurgón Nagyváthy tanácsára 1792. ő volt a ref. algimnázium igazi alapitója. Ezáltal levette Somogyról a szégyent, melyet a Hármas Kis Tükör sütött reá: Somot, almát, körtvélyt itt eleget ehetsz, De a tudományban részt keveset vehetsz. Csurgón a ref. templomot is 1795. Festetich segítette felépíteni. A telken és építőanyagon kívül a gimnázium fenntartására szép alapítványt is tett. A volt csurgói kálvinista tanárt, Csokonai V. ^lihályt Keszthelyen szívesen látta és többször segélyezte. »Dorottya« című víg eposzának kiadására a gróf maga ajánlkozott, de Csokonai inkább Virgilius Georgikonját akarta Festetich tiszteletére közzétenni. A gróffal s nagycenki nővérével és sógorával Csokonai sűrűén levelezett. Nem csoda tehát, hogy Csokonai, Berzsenyi és Kis János, a Három protestáns költő, ódáikat irt Festetichék tiszteletére. A jószivű gróf a csurgói alapítványát, mely évi 600 forintból, nagyobb mennyiségű tüzelőfából és gabonából állott, e szavakkal okolta meg: »*Pius in aviam nepos.« (Nagyanyja iránti kegyeletből az unoka.) Nagyanyja t. i. protestáns volt. A száz éves jubileumkor 1899. Baksay Sándor ref. püspök dicsőítette Festetich Györgyöt a Vasárnapi Újságban, mely egymás mellett közölte a gróf és Nagyváthy János arcképét. (Vas. Ujs. 1899. 634, 1- Csokonai Költ. I. 280. II. 876.) Sopronban is, hol á családnák régi házai és egyéb birtokai voltak, Festetich György látogatásaival és adományaival tüntette ki az evang. líceum diákjait. Ezek Magyar Társaságának örömünnepeire 1793 óta sógorával, gróf Széchenyi Ferenccel s ennek fiával, Lajossal és Istvánnal Festetich is eljárt. Leányának esküvőjére a soproni diákok üdvözlő verseket írtak, Festetich pedig 180 forintot adott a Magyar Társaságnak alapítványul. Az élelmes diákok, midőn a keszthelyi grófot 1803. Sopronban a májusi országos vásáron megpillantották, Döbrentey Gábor társ. főjegyző indítványára örömünnepet rögtönöztek tiszteletére s Festetich meg is jelent. Ugyanekkor az alapítványát 60 forinttal növelte. Baranyay Ferenc főjegyző pedig (a későbbi büki lelkész 1812—1861) gyászverssel vigasztalta a grófot édesanyja halálakor ily címmel: »Gyászos alappa, melyet ama nagy méltóságú grófné ő Nagyságának, néhai gróf Feste- tits Juliána született Bossányi grófné ő Nagyságának, néhai gróf Festetits Pál hátrahagyott özvegye böjtelő hava 26-án 1805. történt halálára a halotti pompa alkalmatosságával készített. Sopronyban Sziesz Antal József betűivel.« (4. r. 7 lap.) Festetich a jóindulatát a soproni líceum iránt haláláig (1819) megőrizte. Ebben egyetértett sógorával Széchenyi Ferenccel, aki már 1791. kiadta a fiatal Kis Jánosnak »Herkules választása« című versét és unokaöccsével a nagy Széchenyi Istvánnal, aki Kis Jánost a lakásán felkeresvén, első művét vele nézette át s a Hitelnek egy kötött példányát sajátkezű bejegyzésével küldte meg: »Soproni Ágostai Vallasd Lyceumnak Széchenyi István s. k.« (Lie. kvtár K. 667. Kovács S. A sopr. M. Társ. tört. 26. és 29.) Festetich György Kis Jánost mint irót, mióta »Zs ebbe való könyve« 1797. megjelent s később is lelkészi éveiben minden kérés nélkül tekintélyes Összegekkel segélyezte. (Emi. 343.) Nagyon érdekes es jellemző, hogy a gazdag és tekintélyes főúr miként fogadta Kist, mint szegény kővágóőrsi lelkészt 1801. Keszthelyen. Egyik hive, Diskay Ferenc esp. felügyelő, nyári napon hajnalban indult el Keszthely mellett levő sármelléki birtokára. Kis János is vele utazott oly szándékkal, hogy majd visszajövet tisztelke- dik Festetich grófnál. De előbb találkoztak, mint remélte. Ezt ő maga (Emlékezései 232. 1.) igy írja le: »Hat óra tájban mentünk ki Keszthelyről s a gróf már ekkor Georgikonja felé sétált. Tür- hetetlenségemtől ösztönözve leszállék a kocsiról s mindjárt megtevőm köszöntésemet. A leg- leereszkedőbb szivességgel fogada, nála maraszta s Diskayval is megigérteté, hogy ebédre hozzá fog jönni. Engem a Georgikon épületébe tüstént bevezetvén, minden professorokat össze- gyűjtvén, mindenik hivatalát megmondván s a leckék rendét elszámlálván, az ott találtató temérdek sok gazdasági eszközöket s egyéb készületeket, melyeket t nagy áron összeszedett, megmutogatá. Azután velem legelőbb a Geor- gikonhoz tartozó telekre, tovább több helyekre, különösen a Fenékhez is elsétálván, mindenre, amit láttunk s találtunk figyelmeztete s általában különféle gazdasági intézeteiről bőséges tudósítást ada. Dél tájban értünk vissza a kastélyba, de még ekkor is, ámbár jól el voltunk fáradva, méhesének és bibliothekájának megnézésére hívott. (Folytatjuk) — Christananda előadásai. Tisztelettel értesítem mindazokat, akik nálam jelentkezni szívesek voltak, hogy Christananda július első felében hazánkba érkezik s a prog- rammba vett gyülekezeteket meglátogatja. Az érkezések idejét minden gyülekezettel közölni fogom, mihelyt megtudom, hogy mikor tartja meg első előadását, amely Győrben lesz. Németh Károly.
