Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)
1930-06-15 / 24. szám
188 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1930. szereltükkel példát adtak. A házasságok többségben tiszta párok, áttérés ritkán fordul elő s inkább a bevándoroltak soraiban. Dicsérettel emlékszik meg a püspök arról, hogy a házi istentiszteleteket a családok most is tartják. Presbiteri gyűlés után vallásos estély volt, amelyen Sárkány Béla főesperes hirdette az igét, Erhardt Józsefné, a másodfelügyelő neje, Kerekes Pál ref. tanító szólót énekeltek. Este vacsora után a ref. énekkar lampionos szerenádot adott a püspök tiszteletére. Vasárnap reggel féltiz órakor istentisztelet volt, amelyen a gyülekezet apraja nagyja vett részt. Blatniczky főesperes ol- tári szolgálata után a helyi lelkész prédikált. Majd a püspök tartott beszédet és gyönyörűen fejtette ki azon tételt: Maradjatok meg a szabadságban, melyre Krisztus hivott el minket. Az utána következő közgyűlésen Dr. Szontágh Antal az esperesség nevében, Dr. Szelényi Aladár felügyelő az egyház nevében, Balogh Ferenc ref. lelkész a református testvéregyház nedvében, Erdélyi Zoltán községi főjegyző a község nevében, Székely Lajos az iparosok nevében, Vadady Albert a Jó Szív egyesület nevében, Kovácsi Kálmán az egyházmegyei lelkészek nevében üdvözölték a püspököt. Ezen meleghangú üdvözletekre a püspök szívhez szólóan válaszolt s köszönte meg áz üdvözléseket. A keresztyének egysége. A világ bajái és szenvedései testvéri egység után kiáltanak. A háború mély sebeit csak az igazi béke gyógyíthatja meg. Az igazi békét nem hozhatják létre maguk a békeszerződések és megegyezések: csak a nemzetek és társadalmi osztályok közti testvéri egyetértés új szelleme. Minden keresztyén jól tudja, hogy a testvéri egyetértés egyetlen, mindenek felett való forrása az Ur Jézus Krisztus. Ö azért jött, azért van velünk minden nap a világ végezetéig, hogy minden embert Isten gyermekévé, egymás testvérévé tegyen. A világnak Krisztust kell követnie, ha meg akarja találni az igazi békét. Krisztus azt a megbízást adta egyházának, hogy tegyen bizonyságot a világ előtt róla, mint az Istentől küldött Üdvözítőről. Sohasem volt erre a bizonyságtételre nagyobb szüksége a világnak, mint ma. Épen azért sohasem volt világosabb a felhívás az Egyházhoz: Kelj fel és tégy bizonyságot! Krisztus maga mondotta, hogy az ö isteni küldetésének legfőbb bizonysága: tanítványainak az egysége. »Hogy mindnyájan egyek legyetek, hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.« De sajnos, az Egyház megoszlott. Egysége széttöredezett. És széttagoltsága meghazudtolja bizonyságtételét arról az igazságról, amely egyedül mentheti meg a világot. Ennek a nemzedéknek egyetlen keresztyéné sem igazán hú az ő Krisztusához, ha nem imádkozik és munkálkodik szenvedélyes vágyódással a Krisztusi teste szétszakadt tagjainak egységéért, »a Lélek egységéért, a békességnek kötelékében«. A világ szükségei által indíttatva és Urunknak és az ő Országának dicsőségéért, sok keresztyén törekszik ma úgy, mint eddig még soha, hogy a Krisztusban való egység valósággá váljék és a világ előtt megnyilvánuljon. Egy nagy vágyakozás dobogtatja meg a keresztyén- ség szivét. A Lélek szele fuvall végig a földön. A Lélek, úgy látszik, olyan idő felé vezet bennünket, mikor vagy megtesszük, vagy tudatosan visszautasítjuk a nagy próbálkozásokat a keresztyénség egységére vonatkozólag. Az egység utáni vágy az egység felé irányuló mozgalommá van átváltozóban. De ez a mozgalom nemcsak nagy reményeket támaszt, hanem nagy nehézségek elé is állít. Arra kényszeríti az embereket, jhogy mérlegeljék a köztük fennálló különbségeket, melyek az egység útjában állnak. E különbségekben nagy elvek rejlenek, mögöttük hagy tradíciók állnak, körülöttük sokféle elfogultság sorakozik. Az elfogultságot le kell győzni, a tradíciókat újra át kell vizsgálni, de az elvek közül sokat feltétlenül meg kell őrizni, mert olyan igazságok vannak bennük, melyek az egész Egyház teljességre jutásához szükségesek. Itt állunk különösen ráutalva a Szentlélek vezetésére, aki benne van az Egyházban, hogy elvezérelje azt minden igazságra, ö, aki az igazság lelke, egyszersmind az egység Lelke is. Az igazságnak mélyebb és teljesebb meglátásán keresztül kell Neki most bennünket elvezetnie a teljesebb egységre. A mi szemeinkben az akadályok nagyoknak, sőt legyőzhetetleneknek látszanak. De lehetetlen azt gondolnunk, hogy Isten, aki eddig vezetett bennünket, ne akarná, hogy legyen hitünk és bátorságunk megkísérelni a továbbhaladást. A nehézségek nem lehetnek mentségei gyávaságunknak vagy tétlenségünknek. Legyenek inkább ösztökék buzgóbb és kitartóbb imádkozásra a Szentlélek által, aki egyedül képes keresztülvezetni és túlvezetni a nehézségeken és megmutatni nekünk az »eljövendő dolgokat«. Abban a hitben, hogy eljött az ideje úgy a reménységnek, mint a nagy döntésnek, küldjük ki ezt az imádkozásra való felhívást. Kérjük keresztyén testvéreinket mindenütt, egyesüljenek pünkösd napján buzgó könyörgésekben, hogy a Szentlélek Isten jöjjön el hozzánk nagy hatalmával és segedelmével, hogy Krisztus Egyházát a maga egészében borítsa lángba a Szentlélek tüze és ellentéteken felülemelkedve, tegyen hatalmas bizonyságot a Krisztus evangéliumáról, amely Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére. Az Evangéliumi Világ-Alliansz.
