Evangélikusok lapja, 1930 (16. évfolyam, 1-43. szám)

1930-06-08 / 22-23. szám

1930,

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

183,

bizonyára már ez a Festetich Károly szerezte meg Schilson báró családjától. B. Schilson János pedig a kir. kamarától vette meg a három falut.

Gróf Festetich Ignácról Kis János püspökünk Emlékezései szólallak nagy hálával és dicsérettel. Kir. kamarás, a felesége gróf Batthány Franciska volt. Mind a négy' falujában nagyobb számmal voltak evangélikusok s ezek iránt is atyai jóindulattal viseltetett. Kis János szülei, Kis Sándor és Pálfi Judit, Festetich Ignácnak voltak a jobbágyai, kik a szokásos jobbágyi szolgálatokat példás serénységgd teljesítették. A jó földesurat szélesebb körben is mint jó magyar hazafit ismerték. Egy Townson Róbert nevű angol utazó, aki 1793. járt hazánkban, feljegyzi róla: »Gróf Festetich Ignác hosszúra növeszti szakállát, hogy ezzel is tüntessen a gyűlölt idegen divat eilen.« (Marczali, II. József

III. 530.) Festetichnek a közeli rokonságában is volt evangélikus nő. Az igen megtisztelt és nagyrabecsült nászasszonya, özvegy báró Wenckheim Ferencné szül. báró Rosenfeld Karolina ág. hitv. evangélikus volt. Fia, gróf Festetich Vince ugyanis Wenckheim Franciskát vette feleségül. Ritka eset volt az ilyen vegyes házasság a magyar mágnások között akkor is. (Nagy Iván XIV. köt. 138. 1.)

Kis János már soproni diák korában is ismerhette földesurukat, de személyesen felkeresni már csak mint fiatal győri tanár 1794. merte. A győri püspök szanyi tiszttartójával utazott haza szüleihez Szentandrásra és ekkor vett bátorságot arra, hogy Egyeden gazdag földesuruk, Festetich Ignác előtt tisztelkedjék. De halljuk erről őt magát: »Ezen utam alkalmával tettem legelsőben gróf Festetich Ignácnál is, az atyám földesuránál tiszteletemet. Ez a méltóság azt minden reményemet felülhaladó kegyességgel fogadta. Nemcsak ebédjére megma- rasztott s az ebéd után akkor épülő s épités végéhez közelitő kastélyának és kertjének minden részeit megmutogatta, különösen bibliotékáját megláttatta s lebocsátkozó beszédével sokképpen magához édesgetett, hanem el- bucsuzásomkor egy becses francia munkának ajándékozása mellett azt is meghagyta, hogy többször is, mikor lehet, hozzá menjek s valamikor Egyed felé lesz utam, mindenkor egyenesen hozzá szálljak. E szép tapasztalásaimnak az a haszna is lett, hogy még jobban átláttam azon véleménynek helytelenségét, mely szerint sokan a magok vallási felekezetét ügy szokták nézni, mintha az az erkölcsiség kiosztogatásában némi egyedárusági joggal bírna.« (Kis J. Emi. 177.1.)

(Folytatjuk.)

HÍREK.

— Egyházkerületi felügyelőválasztás. A dunáninneni egyházkerület gyülekezetei egyhangúlag Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkárt választották meg az egyházkerület felügyelőjévé.

Egyházmegyei elnökségválasztás. Az

alsópesti egyházmegye gyülekezetei főesperesnek Bakay Péter apostagi lelkészt, egyház- megyei felügyelőnek újból báró Kaas Albertet, az Orsz. Luther Szöv. elnökét, alesperesnek Krón Ferenc gyóni lelkészt, másodfelügyelőnek Beniczky Péter földbirtokost választották.

— Iskolalátogatás. Az evangélikus egyetemes tanügyi bizottság megbízásából Somogyi Béla körmendi ev. igazgatótanitó meglátogatta május 22 24. napjain a győri ág. hitv. ev. iskolát. Vizsgálata alatt megfigyelte a tanítás és nevelés munkáját és az iskola egész életét. Megjelent mind a tiz tanerő osztályában, hol a legkellemesebb benyomásokat szerezte. Beható megfigyelés alapján megállapította, hogy mind az űjszellemü nevelés, mind pedig az új tanítási módszerek tekintetében, az iskola kitünően teljesiti hivatását. Megszemlélte az iskola cser- készapródcsapatát, a tornacsapatot, amelyek példás fegyelmezettségükkel és pompás mutatványaikkal, továbbá az iskola gyermekkarát, amely két és háromszólamű, művésziesen előadott énekszámaival nyerte meg tetszését. Az előző napokban Somogyi Béla a ménfői és téti ev. iskolák munkáját őrizte ellen; mind a két helyen igen szép eredményt talált.

— Papimádás a római kath. egyházban.

A Győrött megjelenő Dunántúli Hirlap^ 1930. május 24-iki számában jelent meg a következő cikk: „Asszonyom, nagyon helyesen teszi, hogy gyermekeit korán tanítja és szoktatja a tekin- télytisztclctrc, amely ellen a felnőttek közül manap sokan hibáznak. Midőn minap az új révfalui hidou férjével és gyermekeivel a Belváros felé tartott és a hídfő végén katolikus pap jött szembe, halkan figyelmeztette gyermekeit, hogy köszöntsenek a tisztelendő bácsinak, amit gyermekei meg is tettek. Igen kedvesen és szépen mondták a »Dicsértcssék a Jézus Krisztus!« katolikus köszöntést. A pap hallotta az engedelmes és kedves gyermekeihez intézett halk figyelmeztetést, elmosolyogta magát a kedves jeleneten és barátságosan viszonozta a csöppségek köszöntését. Azon azonban csodálkozott, hogy Ön és férje nem köszöntöttek neki. Jó gyermekei sokkal jobban megtanulják a katolikus papok tiszteletét, hogyha szüleik is köszöntik a papot, még pedig a Dicsértessékkcl. A jó gyermeknevelésnél nem annyira a tanítás, hanem a jó példaadás a fő. Budapest utcáin sokszor megesik, hogy kegyelmes és méltóságos asszonyok is előre köszönnek a papnak. Győrött is vannak hasonló esetek. Aki jól megérti, mekkora ha-