Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-12-15 / 47. szám
1929 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 371. Viszonyunk az örök alaphoz. A marburgi kollokvium jubileumi esztendejében a magyarországi protestantizmus képviselői elgondolkodhatnak azon, hogy miként alakult volna a reformáció ügye hazánkban, ha az a tárgyalás eredményes lett volna. Luther és Zvvingfi nem tudtak megegyezni, s előállott a kétféle irányzat, amely kétféle egyházalakulásnak lett alapja. A inarburgi kollokviumon Luther a Szentirás betűjére hivatkozott az úrvacsorái tanban, s nem tágított attól, ami Írva van: »Ez az én testem; ez az én vérem.« Téves volna azonban Luther marburgi állásfoglalásából arra következtetni, hogy reformátorunk a Szeutirás betűit illetőleg rigorózusabb és kötöttebb volt. mint Zwingli, vagy Kálvin. Kábán hires nagy munkájában, az Institúciókban a Szentirás betű- szerinti inspirációját tan tja; ugyanígy tanít a második helvét hitvallás is. Ellenben már maga Luther szabadabb állást foglal el a Szentirás könyveivel szemben, amikor például Jakab levelét nem találja teljes fajsúlyúnak, vagy a Zsidókhoz irt levél egyes részeit kifogásolja. Luther példáját követte az ág. h. ev. egyház is, amelynek hitvallási irataiban, jóllehet a Formula Concordiae legelső pontjában azt mondja, hogy minden tant és minden theokágust az ó és új testá- mentom regulája és szabályai szerint kell megítélni, s jóllehet egyházunk szerint a hitnek egyedüli alapja, forrása és zsinórmértéke a Szentirás. sehol nem állította fel azt a tant, hogy a Biblia betú szerint van inspirálva. Ezeket pedig előadásom címével kapcsolatban azért mondom el, mert korunk protestantizmusának körén belül éppen az a szó, amely a címben megtalálható: az Alap«, jelszavává lett egy nagy harcnak, amely a protestantizmust újabb szakadással fenyegeti. Az alap latinul fundamentum. A fundamentalizmus és a modernizmus harca pedig lényegében és alapjában véve nem más, mint a Biblia értékelése körül folyó harc. A fundamentalisták azt tartják, hogy a Biblia betú szerint csalhatatlan és nem tévedhet, a Bibliának még a szavai, sót a pontjelek is Istentől ihletettek, azok az emberek, akik a Bibliát írták, csak Íródeákok, még szabatosabban kifejezve, írógépek voltak, amelyeket a Szentlélek eszközül használt. A fundamentalizmus alaptételeit egy kálvini irányú egyház, az Egyesült Államok prezbiteriánus egyházának 1923. évi közgyűlése foglalta össze öt pontban, amelyek közül az első éppen a Szentirás csalatkozhatatlansága. Az eddig mondottakból is kitűnik, hogy az ; örök alap« körül vita folyik és pedig a protestantizmus körén belül. S a reformáció alaki elvéből kifolyólag, t. i. hogy a Szentirás a hitnek és életnek zsinórmértéke, úgy tetszik, hogy a fundamentalizmus a logikai következtetésnek megcáfolhatlan alapján áll, s az alaki elvnek ilyen szigorú megfogalmazásán nyugszik a reformációnak egész épülete. Vagyis nem lehet szó a Bibliáról, mint hitünk örök alapjáról abban az esetben, ha nem fogadjuk el a verbális inspirációt, a Biblia szószerint való isteni eredetét. Mert akkor nincs megállás sehol; akkor elejétől végig ledőlhet minden, ami a Bibliában írva van. A római katholicizmusbhoz való viszonyban ezt úgy is formulázhatnánk: amint ott a csalhatatlan pápa a szikla, amelyen minden tévtan összetörik, űgv itt a csalhatatlan Szentirás. Ha a Szentirás- ban is lehetnek tévedések, akkor a reformáció hclv/ete tarthatatlanná lett. A kérdés, amely ezek után felmerül az, hogy miként lehet a Biblia hitünknek örök alapja, na nem csalhatatlan, ha nem szóról-szóra inspirált. Mert hogy nem az, szerintem kétségtelen. A verbális inspirációt elfogadva szöges ellentétbe jutunk nemcsak ,a modern természettudományokkal, de a keresztyén erkölcsiséggel is. Az ótestámentoinban vannak elrendelt szertartások, amelyeket még a fundamentálisták sem tartanak meg. Vannak tényb:li és történelmi tévedések, vannak ellenmondások. Istennek szájába ad olyan parancsokat az ellenség kiirtásáról stb., amelyeket mi nem tudunk elképzelni sem, mint Istennek parancsait. Zsoltárirók aja- kán az ellenségnek olyan gyűlölete szólal meg, amely egy alacsonyabb rendű erkölcs iség megnyilvánulása és nem fogadhatjuk el, hogy azokat a szavakat a Szentlélek diktálta. Ám ne gondoljuk, hogy a fundamentalizmus a protestantizmus, vagy a keresztyénig pozícióját erősíti, s ne gondoljuk azt se, hogy a verbális inspiráció elvetése a pro.estanti/mus vagy a ke reszt yénség pozícióját gyengíti, avagv a papizmus helyzetet teszi kedvezőbbé. A csal hatatlan saget nem fogadhatjuk el sem a Bibliát, sem a pápát illetőleg azért, mert ahol emberek hatnak közre, ahol emberek szólnak és cselekesznek, ott a csilhatatlanság kategóriája nem jöhet szóba. És a fundamentalizmus inkább dis/kreditálja, mintsem hogy becsesebbé tenné a Bibliát. Érdemes elgondolkodni azon, hogy például nálunk is az újabb időkben a Biblia olvasása és tanulmányozása azoknak az egyesületeknek a kebeléből indult hóditó útjára, amelyek az egyházi tanokra mm sok súlyt helyeztek, hanem tanokon való vitatkozás helyett kezükbe vették a Szentirást és azt tanulmányozták. Bizonyos vagyok abban, hogy ha azok a fiatal emberek előbb el kezdtek volna vitatkozni a verbális inspirációról és megállapodtak volna abban, hogy a Biblia szóról szóra ihletve van, a teremtés történetén nem jutottak volna túl a Biblia olvasásában. És ha most örvendezve mondhatjuk el, hogy a Biblia terjed, a Biblia tanulmányozó körök száma szaporodik, különböző Idpokban és folyóiratokban a bibliai elmélkedésnek és a bibliai leckéknek mekkora hely jut: hozzá kell tennünk azt is, hogy ez nem a Bibliáról szóló egyházi tannak, hanem magának a Bibliának és
