Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-02-24 / 8. szám
1429; EVANGÉLIKUSOK LAPJA 59. hivatalát. Ellensége a koldulásnak. Bevezette a gyülekezeti perselyt; bevezette, hogy a lelkészeket a gyülekezetek válasszák; megáílaptja a lelkészavatás szertartását. A hamburgi egyházszabályzatban Bugenhagen az, aki az evangélikus egyházban először rendeli el a reformáció napjának megünneplését. Bugen hagen igen termékeny író volt. Irodalmi munkái közül legnevezetesebb a Luthértélé német Biblia-forditás nyomán készített alnémet nyelvjárásu Biblia, ame’y 1534-ben jelent meg. Eszaknémetországban több mint 200 esztendőn át ez a feBugenhagen Biblia» volt használatban, mert a felnémet nyelvjárás Eszaknémetországban még ma is csak nehezen nyer tért, s ott az alnémet nyelvjárás volt és van használatban. Jegyzetek. 1849 április havában jelent meg az evangélikus belmisszió atyjának, Wiehern János Henriknek hires Emlékirata: Denkschrift an die deutsche Nation. Ez lett a belmissziói munka prog ramm ja. Wiehern előtt is észlelhető már ilyen irányú mozgolódás, mert hiszen a belmisz- szió visszavezethető a 17. és 18. századbeli pie- tistamozgilmakig, deWiehernnek érd .*mc, hogy felismerte a belmissziónak az egyházhoz való helyes v szonyát. Szerinte a beim s ziőegyhá 1 reformot, az egész népnek lelki megújulását j.lenti és célozza. A belmissziói munka a reformáció munkájának folytatása és kiegészitése. Nem alkalmi szerctetakció, amelynek csak bizonyos helyen, vagy bizonyos időben merül fel a szüksége, hanem az egyháznak lényegszerü, állandó élet- nyilvánulása. A Wiehern által megindított bel- missziói mozgalom tehát nem szociális szeretet- munka, nem egyháztársadalmi segélyakció, amelynek az egyházi élet külterületein, perifériáin van megillető helye. Élesen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy Wiehern szerint az egyház mint isteni üdvintézmény, mint az isteni kegyelem eszközeinek: az Igének és a szentségeknek sáfára van elkötelezve a belmissziói munkára. Wiehern elgondolásában minden belmissziói tevékenység főcélja ugyanaz, mint az igehirdetésé. A Jézus Krisztus erős és üdvözítő evan- géliomát el kell juttatni minden emberhez és minden néphez. A belmissziónak célja és ereje ugyanaz, mint az igehirdetésé. Csak az eszköz más. A prédikálás beszéd által, a belmisszió cselekedetek által vezeti az embereket a Krisztushoz. Az irgalmasság cselekedeteinek értéke attól függ, hogy mennyi van bennök az Igéből, a Krisztus evangél iomából. Wiehern tehát nem magától a puszta karitativ tevékenységtől, a segélyakcióktól s a nyomorenyhitö munkától teszi függővé a belmissziói munka értékét, hanem az evangéliom erejétől, amely a munkában testet ölt és láthatóvá válik. Azért nála a belmissziói munka elválaszthatatlan az egyháztól. Nem pietist a közösségeknek, nem jótékonysági egyleteknek bármily szép, eredményes és el smerésre méltó, independens, szórványos akciói alkotják a belmissziói Bel- missziói munkát csak az egyház végezhet, mint amelyre az Ige szolgálata bízatott, s amely az Ige szolgálatára kötelezve van. • Wichem célja az egyház felélesztése, megújítása, megerősítése volt. A peiizmus és a humanitárius racionalizmus ellenben az egyházat negíigáita, elmvl ó te, háttérbe szorította s végeredményben az egy házat profan zálta, ann. k fogalmát megüresitette. Az egyház értékének és jelentőségének ez a kidombo.iása t szi a Wiehern által megindi.ott mozgalmat egyházi reform-mozgalommá, de egyúttal a lutheri reformáció folytatásává. Az egvházn.k Wi.hern szerint sincsen más eszköze, fundamen torna és ereje mint az Ige; de nincsen más dolga, kötelessége és felßdata sem, mint az Ige hirdetése, az Igéről való bizonyságtétel szavaikban és cselekedetekben. Ezt a munkát végzi az egyház körén belül, az egyháznak speciális területén, az egyházzal nem csupán kapcsolatban, hanem az egyház egyik életmegnyilvánulásaként a belmisszió. a Ezt olvasom: «Mi lesz, ha a szentendrei szerb püspök székét üresedés esetén be kell tölteni? Vájjon a Belgrádban székelő görögkeleti szerb metropolita fogja kinevezni az uj püspököt? És mivel a szentendrei püspök uj törvényeink szerint tagja a fel sóháznak, egy belgrádi hatóság fog magyar törvényhozót kinevezni a felsóházha?» (Pesti Hírlap, febr. 17.) Lám milyen féltékenyek vagyunk a szuverenitásunkra! De a sok kérdést hadd toldjam meg én is eggyel: Ki nevezte ki az esztergomi r. kath. hercegé rgeket, a legfőbb magyar közjogi méltóságot», továbbá a székesfehérvári és a pécsi megyéspüspököket, akik s inten tagjai a magyar törvényho/ás felsó házának? Es meg egy: hová lett a legfőbb kegyúri jog? Úgy láts iü annyira hozzászoktunk a magyar állam jogaiba való beavatkozást illetőleg a római papanak *— Vass József miniszter szavai szerint — kétségbevon- hatatlanul nemzetek fölött álló szuvérén.tásához, hogy degföbb közjogi méltóságunk» pápai kinevezése fölött elsiklunk, de a szentendrei gór. kel. püspök kinevezése körül már előre vil’ogtat- juk szuverénitásunk szuronyait, még mielőtt a püspöki szék megüresedett volna. A tevét lenyeljük, mert nem bírunk vele, a szúnyogot azonban szűrjük, mert csak szúnyog. így játszogatunk más dolgot nem találván, s mutogatjuk karmainkat ott, ahol nem kell félnünk, hogy rájuk koppintanak. • A felsöházban Huszár Károly lobogtatta meg a vallásszabadság zászlaját a — mexikói ^vallásüldözések» ellen. A mexikói helyzetről a
