Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-02-10 / 6. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 43.

sújtja, az egyháznak is joga és kötelességei büntetéssel sújtani azt, aki hasonló sorsra Ítéli gyermekei lelkét. A reverzálissal szembein a liberalizmus végső határa az, hogy mi nem követelünk senkitől reverzálist! Ennek a határnak a betartását a magiam részéről is szükségesnek tartom, mert ezt túllépve tényleg a katholikus türelmetlenség vizeire eveznénk. A reverzális-ve- vést csak a lelkészekre és a javadalmas egyházi tisztviselőkre nézve tartanám kötelezőnek, úgy amint azt a dunáninneni egyházkerület 1926. évi közgyűlése is kimondotta.

De ami szinte összetett kézzel kéri a hitvédelmi szabályrendelet sürgős megalkotását — az az én lelkészi gyakorlatom közben szerzett tapasztalatom. Nem egy buzgó hívem zokogott már irodámban — férfi és nő egyaránt, — akik sirva panaszkodtak, hogy reverzálissal átadott gyermekeik valósággal idegenek előttük! Sokan zokogták keserű szemrehányással, hogy amikor életük végzetes ballépését elkövették, senki sem: nyitotta ki szemüket, senki sem mutatott reá a következmény ekre, senki sem fogta meg kezüket, hogy ha kell — erőszakkal is visszarántsák annak az örvénynek a széléről, amit vagy a szerelemi vaksága, vagy az érdekek kápráztató ragyogása m iatt csak, mi at könnye i átléphető gödi- röcskét láttak maguk előtt. Ez a sok-sok késő bánat, késő könny azt mondta nekem, hogy az egyháznak hi veivel szemben való szent kötelessége, hogy korlátot állítson az örvény elé, mert ha ezt nem teszi, vétkes gondatlansággal okozott hajótörésbe viszi hívei életét s minden adott re- verzális nyomán fakadó könny égő parázs az egyház. leíkiismeretén.

Állítsuk fel hát ezt a korlátot, amiig nem késő! Életbeléptét ne késleltessük hosszú vitákkal és paragrafusok stilizálásával. Én az egész szabályrendeletet két mondatba foglalnám: «1. Evang. javadalmas egyházi tisztviselő élettársa csak evang. vallásu lehet. 2. Aki reverzálist ad, az az egyházból kizáratik!» Ez a szabályrendelet jogos az E. A. és jogos evangéliumi szempontból, kötelesség híveinkkel szemben és feltétlenül erkölcsös felfogás, mert erkölcsi szempontból sehogy sem tartom összeegyeztethetőnek azt, hogy az egyház kegyelmi eszközeinek a kiszolgáltatásánál egyenlő elbírálásban részesítsük az igazi evangélikusokat és azokat, akik tudatosan kitörölték nevüket az egyház tagjai sorából.

Irányi Kamill,

' székesfehérvári evang. lelkész.

GONDOLATOK.

A mértékletesség: szeretet, amely tisztám és romlatlanul őrzi meg magát Isten számára.

Augustinus.

Szent élet az, amely az Isten igéjében1 s a megparancsolt hivatalban és foglalkozásban telik. Luther.

A jeruzsáleai kiilmissziói konferencia.

(Befejezés.)

A konferencián az első dologi volt a világ miás vallásainak megközelitése, hogy azokat értékelhessük. Különösen nagy gondot fordítottunk a hinduizmusra, buddhizmusra, konfucia- nizmusra és mohamedánizmusra, hogy azokat megértsük és meglás uk nem a h bái ;at, hanem a jó oldalaikat. Iparkodtunk felismerni, hogy mennyi jó van valamennyiben és mely dolgok közösek valamennyiben és azután az ily vizsigá- lat által találtaknak világosságánál iparkodtunk meglátni, hogy miért van mindezeknek a vallásoknak és a világ többi vallásainak szüksége a Krisztusra. Amikor a vizsgálódást befejeztük, kitűnt, hogy a világnak ezekből a nagy vallási rendszere.ből minden értékeik mellett is hiányzik valami nagy dolog, s egyedül Krisztus az, aki ezeket a hibákat kiigazítani és a hiányokat kiegésziteni tudja. A világ valamennyi vallásának vizsgálata közben világosan felismertük, hogy a keresztyénségnek valódi ellensége nem a világnak többi vallása, hanem a világnak a vallástalansága. A modern világ valódi nehézsége nem a vallások sokféleségében rejlik, hanem abban, amit a modern világ szekularizmusá- nak neveznek. A keresztyén életút riválisa végső elemzésben a materializmus, amely ma a modern tudományos szekuláris civilizáció erőinek áramlatában végigsöpör a világon. Felismertük, hogy a szekularizmusnak ez az áramlata egyaránt megyan az u. n. keresztyénség és az u. n. pogányság területén. Nem úgy áll a helyzet, hogy a Kelet vallásos és a Nyugat szekuláris, hanem! az az igazság, hogy a Nyugat intenziven szekuláris és szekulárizmusát beleoltotta a Keletbe. Felismertük, hogy az emberiség nagy részének véleményében és gyakorlatában a világmindenség végső realitása egyszerűen az anyag, s hogy a világ előtt álló probléma megfelelni arra a kérdésre, és értékskálánkat a felelet szerint megállapítani: A világmindenség realitása végső elemzésben anyagi-e, vagy szellemi; materiális, vagy spirituális?

Itt van az ütköző pont, itt folyik a harc és folyni fog még sokáig a jövőben. Felismertük, hogy különösképpen a kereszt, énséget kell hibáztatni, hogy a határozottan athcLta propaganda elsősorban a keresztyénségben keletkezett, hogy az úgynevezett keresztyénségben kapott lábra a szervezett igyekezet a vallásnak megsemm'sitésé e, a fi tál nemzedéknek athez- musban való felnevelésére, a társadalom erkölcsi struktúrájának felbontására, sőt, bármily ide- genszerü és h hetet en, a gyerm kek iránti sze^ retetnek az anyák szivéből való kiirtására, mert az olyan anyák, akik szeretik gyermekeiket, nem szolgálhatják a pro’etariátust, amiéiy hivatva van a világ kormányzására. Az Oa'fák hegyére a világ minden nemzetéből összejött keresztyén erők meglátták, hogy olyan v.lággal állnak sjemben,