Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-12-01 / 45. szám
358. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. gyülekezetek pártfogásába és anyagi támogatásába ajánlja. Bölcsnek nevezem ezt a határozatot azért, mert akárki volt légyen is az, aki az országos szervezést javasolta, nem gondolta meg jól a dolgot és nem vette észre, hogy az országos megszervezés homlokegyenest ellenkezik a diakonissza intézmény lényegével, természetével. Ezen a téren ugyanis a szervező genialitásnak nem az országos egyház keretei közt, hanem az illető diakonissza-anyaház keretei közt kell érvényesülni. Akár a pozsonyi, akár a győri, akár a »Fébé«, akár a békéscsabai diakonissza anya- házra illetve egyesületre gondolok, mindegyiket csak úgy tudom magamnak elképzelni, hogy mindegyik más-más karizmát _ kapott az Úrtól és kegyelmi ajándékával a saját lényének megfelelően, a saját lelkiismerete szerint, a maga módján kell sáfárkodnia. Egyöntetű, országos szervezés meghamisítaná valamennyit és meg- gyengitené munkaerejét. Az egyetemes egyház nem vállalkozhatik arra a szerepre, hogy mások utcaajtaján becsöngessen, zavart keltsen és to- vábbálljon. Azokután, amiket a múlt nyáron a »Fébé« diakoinisszaegyesület klotild'igeti telepén láttam, határozottan merem mondani, hogy a diakonissza intézmény csak úgy virágozhatik fel, ha az egyes diakouisszaházak hitük és szeretetni unkájuk dinamikus erejével képesek maguknak szellemi és anyagi alapot teremteni; s viszont létjogosultságukat is csak azzal igazolhatják, hogy sajátlagos hlit és szeretetmumkájokkal érősitik és gazdagítják az egyház szellemi életét. Ha akár az egyik, akár a másik vonatkozásban cél mögött maradnak, többé nem azok, amiknek lenniük kell. Akkor a diakonissza intézmény is egyikévé válik azoknak a sem élni, sem meghalni nem tudó intézményeinknek, amelyeknek nem vagyunk híjával. A Szendéiket nem szabad eloltani, még ha imitt-amott nem megy is minden a sablon és a hivatalos simli szerint, s ha fegyelmezésre született őserők nem tombolhatják is ki magúkat a vallásos egyházi életnek minden területén. EvangélikHS papnak országos konferenciája. November 13-án, a Luther-Szövetségl jubi- láris hangversenye után ismerkedési estére gyűltek össze a konferenciára érkező lelkésznek és érdeklődő lelkészek. Másnap reggel az Üliői-uti imateremben istentisztelet előzte meg a gyűlést, melyen Mar- csek János ózdi lelkész a Jézus áldó, gyógyító, megsegítő, életre keltő kezeiről beszélt Luk. 24: 39. alapján s buzdította a papnékat, hogy folytassák a Jézus keze munkáját á szeretet gyakorlásában, de el ne felejtsék, hogy a legnagyobb áldást, a leggazdagabb erőforrást hozzák a földire az összekulcsolt kezek. A mélységes áhítatot keltő istentisztelet után Geduly Henrikné elnöklő tiszakerületi püspökné nyitotta meg a közgyűlést, hálát adva az elért eredményekért és lelkesítve további odaadó munkára. A főtitkári jelentés, melyet Blatniczky Pálné terjesztett elő, beszámolt többek között az év legnagyobb eseményéről, az Evangélikus Papnék Otthonának megszerzéséről, melynek érdekében lelkesen gyűjtöttek az egész országban a papnék. D. Kovács Sándorné az »Otthon« buzgó és pontos pénztárosa jelentése szerint kevés hijján begyűlt az épület vételára, 13.500 P. A kerületi titkárok sok nehézséggel küzdő, de lelkes és fejlődő munkáról számoltak be. D. Kovács Sándorné beszámolt az özvegy papnék összeírásáról; 126 özvegy evangélikus papné van, kik között igen sok él a legszűkebb viszonyok között s gyermekei neveltetése szinte lehetetlen feladatok elé állítja a legtöbbjét. A nyugdíj, illetve kegydij a fiatalabb özvegyeknek s családjuknak létminimumot sem nyújt. Sokan szeretnének munkaalkalmat kapni, hogy helyzetükön javítsanak. A közös otthonban való lakásra ezidőszerint csak öt jelentkezett. Az indítványok során ismét foglalkoztak a papnék a soproni Theológus-Otthon szobáinak diszitésével. Többen1 vállalkoztak függönyök, ágyteritők, ablakpárnák stb. készítésére és szere- tetcsoimagok küldésére; a Szövetség ennek a sze- retetmunkának vezetésére fölkérte dr. Deák Já- nosnét. A konferenciai előadások a közgyűlés után következtek és délután folytatódtak; az evangélikus nőegyesülettel foglalkozott mindegyik. Marcsek Jánosné az evangélikus nőegyesület jellegéről szólva hangsúlyozta annak fontosságát, hogy határozott evangéliomi, egyházias munkát végezzenek az egyesületek s vázolta ennek a szellemnek minden megnyilvánulását. Mar- gócsy Emilné, a nyíregyházi ev. nőegyesület pénztárosa, a városi nőegyletek munkájára nézve sok gyakorlati útmutatást adott; ő is hangsúlyozta a gyülekezeti diakonissza munkájának fontosságát. Nemes Károlyné, diósgyőri esperesné, a falusi nőegylet munkájáról beszélt, Irányi Ka- millné pedig az evangélikus nőegyesületek szövetségbe való tömörítésének gondolatát vetette fel s indítványozta, hogy a EPOSz indítson mozgalmat ezirániyban. D. Geduly Henrik lelkesítő zárószavai és imája végezte be a mindvégig emelkedett hangulatban élénk érdeklődés mellett lefolyt gyűlést.
