Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-11-03 / 41. szám
324 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. gorúbb egyházi fejgyeimi viszonyok mellett az első öt perc utáni be kellett volna szüntettefni. Ahogy a pápuák fejéhez eljutottunk a bibliaórák és a cura pastoralis kérdésein keresztül, az már nem is volt humor, hanem egy diagnózis meg- állapitása arról, hogy a mai lelkélszi kar lelkében mi minden foglal helyet. Dr. H. G. L. A hit és a tudás viszonyához. meg, milyen gondossággal végzi a gyűjtésnek és a megfigyelésnek munkáját. Értéke felett pedig az dönt, mit, hogyan és miért dolgoz fel és mire használ. Kétségtelen, hogy a tudásnak a hit is anyaga lehet, mert a hit is jelenség és igy megismerhető és megvizsgálható. De a tudás mégsem áll felette a hitnek. Nem is állhat, mert a tudás az emberi léleknek éppen olyan belső törvényszerűséggel rendelkező önálló képessége, mint a hit. Egyik a másiknak nem alá és fölé1, hanem mellé van rendelve. A hit csak akkor sziA hit éis a tudomány emberei adtak ma itt egymásnak találkozót. Mikor a vallásos életfelfogás és a tudományos törekvés képviselői közös munkára gyülekeztek össze, úgy; gondolom, helyén való, ha a hit és a tudás viszonyáról ejtek néhány komoly szót. Mert e viszony kérdése máig tisztázatlan. Kutatók, gondolkodók, figyelők és bölcselkedők máig sem tudták lezárni az efelett folyó vitatkozásokat. Nem is zárhatják le addig, míg határozott és minden kétséget kizáró megállapításhoz el nem jutnak. Ennek a megiállapitásnak útját kivárnom én: is most egyengetni, mikor a hit és a tudás egymáshoz való viszonyáról néhány futó gondolatot szavakba öntök. Tudom, hogy okoskodásom nem juttatja a kérdést végleges megoldáshoz, de éni azzal is megelégszem, ha engem megnyugtató felfogás kifejtésével másnak is megnyugvást szerezhetek. Előre is kijelentem azonban, hogy a végletek vitatásába nem bocsátkozom. Nem szállók perbe azokkal, akik a hitet és a tudást kizáró ellentétbe állítják egymással. Azok felfogását sem állítom fel alaptételül, akik a hitet, mint történeti jelenséget ugyanolyan mérlegre vetik, mint a tudományos vizsgálódást és megismerés bármely más anyagát. Engem a kérdés most csak abból a nézőpontból érdekel, hogy mivel pl a hit és tudás ugyanazon emberi léleknek egy üt- tes birtoka, milyen viszonyban állnak egymással? Úgy érzem, hogy ez a kérdés, egyetemes kérdés. Olyan, melynek bárcsak egy oldalról való megvilágítása is. igényt tarthat az általános érdeklődésre. A tudás a maga körébe tartozónak tekint mindent, ami van, tehát mindent, ami megismerhető. Megismerhető pedig miniden, aminek jeL lemslégei vannak. A tudomány legegyszerűbb meghatározásában a megismerhető jelenségek rendszeres feldolgozása. Anyaga tehát nemcsak az érzékelhető, hanem az érzékelésünk körén kívül álló világ is. Mert érzékeink és észlele teink körén túl isi van létezés. És ennek a nem érzékelhető, de észlelhető létnek is vannak jelenségei. A tudás első lépésle az észre ve vés, melyet követ a jelenségek és történések megfigyelésle, majd ezeknek megítélése és rendszerezése. A tudás terjedelme attól függ, mekkora a kör, melyre megfigyelése kiterjed. Mélységét az adja lárd igazán, ha elmondhatja: »Tudom, kiben hittem.« És a tudás csak akkor értékes igazán, ha nem szakad el a hittől. A hit éís a tudás egymást egészíti ki, mert »a lélek az Isteni titkait is kutatja«. Csak az a lélek g|azdag és egészséges, melyben a hit tudással párosul. Szegény, az a lélek a tudás még olyan hatalmas tömegének birtokában is, amelyből hiányzik a lelki élet összhangját és békéjét megadó hit. A hitetlen tudós lelke olyan', mint a zenekereskedés, melynek holt és néma1 kottái kedves melódiákat rejtegetnek, de mosolyt vagy könnyet csak úgy fakasztanak, ha művészi kezek harmóniába öntik és .megszólaltatják őket. Ezek a kezek a hit. Viszont szegény az a lélek is, amely telve van Ugyan hittel, de a tudásnak meggyőződést adó és még a hitet is tudatossá tevő világosságát nélkülözi. A tudatlan hivő lelke olyan:, mint az ékszeres bolt, melyben a drágaköveknek nincsen formája és a drága gyöngyöknek nincsen foglalatja. A hit és a tudás egymást támogatja, egymást glazdagitja. Mert a tudás hitre vezet, a hit pedig tudásra ösztönöz. Az igazi tudós sohasem lehet hitetlen, mert minél jobban megismeri, minél több oldalról vizsgálja és minél mélyebben megérti a környező világ csodálatos szépségéit és végeláthatatlan gazdagságát, annál nagyobb készséggel és örömmel, sőt animál ellem- Iállhatatlanabb kényszerűséggel hódol mieg^a léíke a világ alkotója, fenntartója, kormányzója lés gondviselője előtt. Nem fontos az, hogy a {tudomány ennek a teremtő és gondviselő hatalomnak más nevet rad, mint a hit. Az a fő, hogy Iugyanarra gondol. És mert a hit is egyetemes jbirtoka az emberi léleknek, azért maradjunk !meg a hivő lélek előtt kedvesebb névnél, az 'isten nevénél, aki alkotta és fenn is tartja a nagy Imindenséget. Ha a hit csak az volna, aminek némelyek té- [vesleíni gondolják, ha csak pluszta elképzelési volna, vagy a világot alkotó és fenntartó Isten előtt való hódolás és tisztessélgtétel, akkor a tudással aligha találkoznék. Ámde a hit meggyőződés. {Olyan meggyőződés, amely belső tapasztalásból indul ki, útján szakadatlan észlelésekkel válik lm ind gazdagabbá. A hitben is megvan a tudásra és a megismerésre való törekvés, sőt az erre svaló elkötelezés is. A hit ösztönös vágya, belső Itörekvése, hogy a mindenség forrását, alkotó
