Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-10-20 / 40. szám
316 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. megérti a könnyező világ láthatatlan gazdagságlát, annál nagyobb örömmel, sőt ellenállhatatlan kényszerűséggel hódol meg a1 lelke a világ alkotója, feni tar tója és kormányzója előtt. Az nem fontos, hogy más nie vet ad neki; a fő, hogy ugyanarra gondol. A hit a meggyőződés, a hit a bizonyosság;; olyan bizonyosság és olyan meggyőződés, mely belső tapasztalásból indul ki és útján szakadatlan észleléssel válik mind gazdagabbá. Tehát a hit is tudásom épül feles erősödik meggyőződéssé. Tévednek azok, akik a vallás eredetét a természet fölötti hatalomtól való rettegésben1 keresik. Mert a hit inkább az észlelés, megállapítás és megismerés eredménye. A hit és tudás az Isten trónjának zsámolyánál találkozik egymással, hogy szent frigyben egyesülve éljenek az ember lelkében. Sem helyes, sem okos dolgot nem' cselekszik, aki a kettőt egymástól elválasztja. A hit és tudás nem ellenségek, hanem élettársak arra a szent célra, hogy együtt szerezzék meg és együttes erővel tartsák meg az emberi lélek harmóniáját és az emberi élet örök értékeit. Hit és tudomány már csak azért sem zárhatja ki egymást, mert azonosak a törekvései, azonos a célja, tartalma. Mindakettő meg akarja ismerni az éleit értékeit. A bölcs ember lelkében a hit és tudás nem lis kerül egymással ellentétbe, sőt egymíást gazdagítja és támogatja. Pál apostolra hivatkozik, aki hitben és tudásban egyformán gazdag. Pál apostol szerint a hit és tudás egyformán szükséges, hogy az életet, mint az Istentől eredő elhivást a maga valósiágában megismerjük. A hit és tudás az emberi léleknek két karja, mellyel magához öleli az életet; az a páros szemí, mely az emberi élet mibenlétét, törvényeit, célját és értékeit vizsgálja és felismeri. Az egymást segítő két láb, melyeken előre tör az emberi lélek, hogy elérhesse az élet kútfejét, az Istent. A hit a virág, a tudás a szár; virág nélkül disztélén a szár, szár nélkül meg elhervad a virág. A tudás a vizsgálódó szem, mely meglátja azt, akit szeretünk, a hit pedig a kar, mellyel magunkhoz öleljük. Vasárnap délelőtt 9 órakor istentisztelet volt a templomban, melyen Pröhle Károly prodékán tartott I. Kor. 3, 11 alapján gondolatokban gazdag, mélyen szántó beszédet a theol. fakultás alapkőletételére való vonatkozásban. Istentisztelet után a kaszinó dísztermében folyt le a fakultás tanévimegnyitó közgyűlése. Weszely Ödön rektor üdvözli a megjelenteket. A távolság, mondja, mely a theol. fakultást elválasztja az egyetem székhelyétől, nem jelenti az egyetemi gondolattól való eltávolodást. Mert összekapcsolja a tudományra való törekvés. Mind a négy kar a maga speciális területén keresi az igazságot. Ebből a szempontból nézve a theológiának jutott a legszebb feladat. Mert ez emeli fel az embert a tramszoedens szférába; a »homnan-hova, hogyan és miiért« nagy kérdéseire keresve a feleletet. Százszorosán szükség van mia arra a meg- nyugltatáisra, miit csak a rendületlen hit adhat nekünk. Ez a fakultás neveli azokat az evangélikus papokat, akik a népnek lesznek tanácsadói, vigasztalói. Ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a hazának. Utána Kiss Jenő tartja megi az 1928/29. tanévről beszámolóját. Majd beiktatja a hittudományi kar új hallgatóit. Az évmegnyitó üléshez közvetlenül csatlakozott a theol. tiszteletbeli doktori közgyűlés, mely alkalommal báró Prónlay Dezső tb. evang. egyetemes felügyelő, báró RadvánlsZky Albert egyet, egyházi és iskolai felügyelő, Geduly Henrik, Kapi Béla, Raffay Sándor ev. püspökök, Ravasz László ref. püspök, Schneller István nyugi, egyetemi tanár és Kiss Ferenc debreceni egyetemi tanár az Erzsébet- tudományegyetem evang. hittudományi karának tiszteletbeli doktoraivá avattattak. A kitüntetettek egymjás után köszönték meg a szép kitüntetést. A távollevő báró Prómay Dezső levélben, Ravasz László pedig Amerikából hazatérőben az óceánról szikratávíró útján tolmácsolta köszönetét. Délután 3 órakor folyt le ünnepélyes keretek között a fakultás alapkövének letétele. A theológiusok énekkara által előadott miagyar Hiszekegy után Petry Pál mondott a kultusz- miniszter képviseletében beszédet. A pécsi egyetem a legősibb és legmodernebb egyetem, mondja. Hiszen már Nagy Lajos idejében fennállott, de a1 legmodernebb is, hiszen a legújabb, legfiatalabb egyetemiünk. Ugyanez a jelleme van ennek a soproni theol. fakultásnak. A legmodernebb, hiszen most tesszük le az alapkövét. De mlégis a legrégibb, mert a soproni tanintézet már 1557-ben alapittatoit. És azóta az evang. tudománynak mindig voltak tanárai ezen a helyen. Ősi evangélikus tradíciók színhelyén állunk mlost. Hiszen már a 17. században a belváros egyik házának erkélyéről hirdették itt az evangéliumi hitigazságait. Malakiás próféta mondja, hogy a pap ajkai őrzik a tudományt. De a tudás magában véve nem elégi, mert a papnak egész életével, egyéniségével kell megpecsételni a Krisztus tanítását: ez a legszebb, legnehezebb feladat. Legyen ez az épület gyújtó fókusza azoknak az evang. lelkészeknek, akik elődeik példájához híven a magyar hazáért, az evangéliumért mindig készek meghozni áldozatukat. Weszely Ödön rektor szerint a irmai nap öröme a theol. karnak, de öröme az egész pécsi egyetemnek. Köszönetét mond a kultuszkormánynak, Sopron város vezetőinek, hogy lehetővé tették a fakultás mieg- épitését. Thurnier Mihály polgármester arról beszél, hogy válságos, nehéz időkben a népiek mindig megváltókat keresnek, megváltókat várnak. Soha1 olyan nehéz időket nem élt át ez a nemzet, mint napjainkban. Ma ott állunk, hogy nem látjuk a kibontakozási útját. Sopron örömmel hordja az építő köveket, miért sejti, hogy ebben az épületben ápolják azt a tudományt, mely meggyújtja azt a fáklyát, melynek fénye a kibontakozás útját mutatja. Kiss Jenő Máté1 7, 4 alapján amaz óhajának adott kifejezést, hogy legyen ez
