Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-10-20 / 40. szám
EVANGÉLIKUSOK lapja Í929. 314 féta által népiének, úgy az ifjúságon keresztül egyháziunknak is, megtartása, dicső múltja után szebb jövendője1. Legyeinek azért tárva-nyitva ennek az Otthonnak az ablakai. Szóljon! be1 azokon a múlt. Hívogasson azokon át a jövő-. Szálljon ki azokon imádság és áradjon be azokon át erő, áldási, a benne otthonra lelő ifjúság és az Otthonhoz reménységeket fűző evangélikus egyház léikébe, életébe. 'Erre a hivatásra avatom 'fel és adom át ezt az Otthonit a thleol. otthonbizottságnak, arra kérve: legfőbb gondját képezze, hogy ez otthon hivatását betöltve a hozzáfűzött reményeket valóra váltsa. Utón a közeledő Jézushoz „Mikor a királyi ember meghallá, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, hozzá méné és kéré őt, hogy gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.“ János ev. 4, 47. Nagyon különbözők azok a lelki rugók, amelyek az embereket arra indítják, hogy elinduljanak a Jézushoz vezető úton. De mindegyik esetben megtalálható az a két körülmény, amelyet az idézett helyen! találunk: Jézus közeledik az emberhez és az ember hall Jézusról. Mind a kettő tulaj doniképpen rajtunk kívül ered és történik; de minid a kettő talál kapcsolatokat a magiunk személyes életében és lelki világában. Az isteni kegyelem működésének csodája az, hogy úgy vezérli életünk folyását, hogy egy bizonyos helyen beletorkollik Jézus életének hatalmas folyamába. Bércek tornyosulnak, lapályok terülnek; az eglyik bántó vagy fájó akadály lehet ma- gunkszabta utunkban, a másik meglassítja futásunkat, miikor rohanni szeretnénk; de á végjén látjuk, hogy azoknak, akik Istenit szeretik, mindeneik javokra vannak. Eljön az idő, amelyről az apostol mondja: »Mindenkor az Úrral leszünk!« Milyen kimondhatatlan boldogság lesz az, Övele lenni, aki által és akihez teremtettünk! De milyen hosszú az út odáig? Mennyi megpróbáltatáson, a siralomnak mely gyászos völgyein, minő harcokon, győzelmieken és kudarcokon, éjjeleken és nappalokon, sivatagokon és rózsakerteken kell keresztülmienned odáig1, te Isten után sóvárgó, Istenitől távol és Isten nélkül megnyugodni nem tudó lélek; én annyiszor csüggedő, annyiszor magabizó, oly sokszor ujjongó és oly sokszor kesergő, annyiszor gyáva és annyiszor vakmerő lelkem! Mennyi útvesiztés, mennyi bizonytalanság! Mily szédítő magaslatok és mily döbbenetes szakadékok! Ennek a királyi embernek halálán volt a fia. Mikor amiatt kell aggódnom, hogy valamely reményem megjhiusul, valamely tervem nem sikerül; vagy hogy bizalmiamban csalódom, szereteteimet elpazarlom: mennyi tépelődés, aggodalom, szivetszoiromgató, lelket marcangoló fájdalom! Mennyire irtózunk attól a pillanattól, amely majd meghozza a másithatatlan bizonyosságot! Előre áíérezzük mindazt a kínt, amellyel szemben tehetetlenek leszünk, mert okát eltávolítani nem bírjuk. A királyi emberre a gyermekében! intézett rohamot a gond, a bánat, a félelem. Itt nemi egy remény, nem egy terv, nem emberekbe helyezett bizalom, vagy emberek iránt tanúsított szeretet forog kockán. Itt a földi élet bizonyta- I íansíágá s múlandó voltának bizonyossága resz- Retteti meg a szivet. Határán volt a fia. Ahogyan itt minden élet mindig halálán van s a haláltól mindig Isten menti meg és óvja. A királyi ember gondja, félelme, bánata, nyugtalansága valamennyiünké. Legégőbb szeretetünkkel élők felé fordulunk s az élők meghalnak. Hol van az az élő, akit szeretni lelhet s, aki soha meg pem hal? Ki az, akit nyugtalanság nélkül szerethetünk, aki számiunkra el nem veszhet: ebben a szeiretetben fogjuk megtalálni a békességet és örömöt. Meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába ment. Jézus közeledett feléje. íme, ez a közeledő Jézus az, akit nyugtalanság nélkül lehet szeretni, akiben csalódás nélkül lehet bízni, akihez a visz- szautasittatás veszedelme nélkül lehet fordulni. Szeretetünk nemi marad viszonzás nélkül nála. Mert Jézus niemi kutatja, hogy vájjon nem ér- demetlenre pazarolja-e szeretetét. Szelíd és alázatos, amilyen csak a mindenható és szent tud lenni. Szelíden és alázatosan közeledik felénk, anélkül hogy tudnánk, mii csak azt halljuk, hogy megérkezett. Néha azt hisszük, hogy előbb kellett volna jönnie; néha úgy gondoljuk, még várhajtott volna az érkezéseve! Ö azonban közeledik, jő, megáll az ajtóban! és zörget. Bebocsátást kér: jó hír által és rossz híir által; öröm által és fájdalom által; gazdagság által és szegénység által; dicsőség által és gyalázat által: Jézus közeledik hozzád, téged keres és téged akar, téged kíván, hogy benned éljen és te őbenne, hogy te légy a szőlővessző és a szőlőtőke. Jézus jő és mi hallunk róla. Hirdetteti magát. Követeket küld maga előtt. »Menjetek el az egész világira!« és hirdettetik az evamgéliom, a kegyelem, a bűn- bocsánat, a váltság, az örökélet és az üdvösség. Jézus a maga résziéről megtesz mindent. Elvégeztetett és napiról napira elvégeztetik a halál és a feltámadás. Úgy halálának, mint feltámadásának ereje itt van a közelünkben. Nem kell messze mennünk. Jézushoz kell mennünk, aki hozzánk jön. Milyen balgatag vagy én lelkem, amikor a közeli Jézustól eltávolodsz bajaiddá! sebeiddel, keserves könnyeiddel! Milyen balgatag vagy, amikor nem hallod meg az üzenetet: Jézus Judeából Galileába érkezett, a távolból a közeibe, az idegenből a szoimlszédságba, az égből^a földre, az Atyának dicsőségéből a dicstelen világba, a roi- m ól hatatl án|s[á|glbó I az elmúlás hionába, hogy lel-
