Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-10-06 / 38. szám
298. evangélikusok lapja 1929. Isten dolgain elmélkedve és saját érdemeden voltát érezve: mindezért én neki hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozom. Csodálatra indítja Isten meg nem érdemelt szeretetének ímegtapasztalása; és ez a csodálkozás az alapja egy odaszentelt életnek. I gyiieftezet mozgósítása.*) »A gyülekezet mozgósítása« érdekes probléma elé állít bennünket. Érdekes azért, mert közvetlenül az iemberi természettel foglalkozik és probléma azért, mert a gyakorlatban mindegyik gyülekezetünk érzi, hogy tagjai részéről hiányzik a széleskörű tevékenység. Sok más problémához (hasonlóan, ennek a problémának is megtaláljuk a nyitját, ha kellő oldaláról ragadjuk meg. Az üzleti világiban számos példáját látjuk annak, hogy mire képes a szervezés, valamint a racionalizálás ; és ha a gyülekezeti tevékenység: kérdésére is ugyanekkora gondot fordítanánk, kimagaslót tudnánk létrehozni. Kérdés tárgyát képezheti, hogy a kereskedelem és ipar módszerei milyen mértékben tekinthetők kivánatosnak egyházi ügyekben, de akad egynémely dolog, amit nagy haszonnal lehetne átvenni az üzleti világtól. Amikor azt vizsgáljuk, hogy mii módon lehetne fokozni az egyháztagoknak a gyülekezet munkájában való részvételét, szemlelőtt kell tartanunk bizonyos alapvető tényeket. Első sorban is a vállalkozás indokát kell vizsgálnunk. Az indító ok azon szolgálat összegének növelése, amelyet a gyülekezet a maga egészében1 Istennek tesz, nem pedig az, hogy amiugy is elfoglalt embereknek valamivel több dolgot adjunk. A munkát mindig! Isten szempontjából kell elbírálni. Más mértéket nemi alkalmazhatunk. Egy másik tény, amit szem előtt kell tartanunk, az, hogy protestáns egyházunk Amerikában demokratikus intézmény. Ha népünk isten- tiszteletre összegyülekezik, az Ur előtt a paritás alapján találkoznak, mindenki a maga erényével és a maga bűneivel. Keresztyén tanításunk szerint Isten előtt egyforma a gazdag és a szegény, s minden férfinak és nőnek joga van a gyülekezetben ahhoz, hogy ezt az egyenlőséget érezze és megkövetelje, ha hiányozna. A gyakorlatban tehát el kell ismerni az autokratikus tekintély hiányát. A szervezetben senki sem kényszerithető ennek vagy annak a dolognak megtételére. Az egyetlen érvényben levő tekintély az, amely a gyülekezet akaratából létezik és lutheránus gyülekezeteinkben még a lelkészt is a tagok választják. Tehát amikor a gyülekezeti tagok munkába *) Gaarder H. M., akinek pályadíjnyertes értekezéséből vettük át ezt a cikket, az oswegoi (New-York állam) lutheránus gyülekezet vasárnapi iskolájának felügyelője és gyülekezeti pénztáros; foglalkozását illetőleg a Diamond gyufagyár vegyésze. állításának tervét készítjük, fontos, hogy kezdettől fogva elismerjük, hogy az egyéniséggel gondosain számolnunk kell. Egészséges, jó pszichológiát kell alkalmaznunk, máskülönben az ilyen természetű akció hamarosan félreértéseket szül, és a gyógyítás rosszabb lesz, mint a betegség volt. Az átlagos gyülekezet elemzése igen sokféle típust fog mutatni és a munka kijelölésében tekintettel kell lennünk az egyén típusára. Itt van például az az önérzetes férfi, vagy nő, akinek valóságos tortúrát jelentene, ha a gyülekezet színe leié kellene állami. Ezzel ellentétben ott van az a másik típus, amelyiknek hébe-hóba gyönyörűsége telik egy kis parádéban. Azután ott van az a típus, amelyik csendesen, egyedül szeret dolgozni, s ennek ellentéteként az a másik, amelyik csak társaságiban tud lelkesedni. Némelyek vezetők és szervezők. Mások szívesen átengedik a felelősséget. Némely típusok örömest dolgoznak együtt, másokat távol kell tartanunk egymástól. Itt csak néhány típust említek illusztrálásul. A vezetőnek a feladata, hogy a szerepeket a legmegfelelőbben ossza ki, elkerülve azt,, hogy az egyéniségek összeütközésbe jussanak egymással. Mielőtt a végleges munkatervet életbe léptetnénk, előbb nevelő munkát kellene végezni, amely a keresztyén szolgálatot szorgalmazná. Ez az alapvető munka. Erre a célra, fel használni a szószéket, a sajtót, a körlevelet és más jó eszközöket, amik keze ügyébe esnek annak, aki a gyülekezet informálására van hivatva. Az efajta propagandának központi gondolata az egyház szolgálata s arra tanítja meg a tagokat, hogy inkább szolgáljanak, mintsem, azt várják, hogy mások szolgáljanak nekik. Nem az a kérdés, hogy mennyit tudunk magunknak kikovácsolni gyülekezeti összeköttetésünkből, hanem hogy mennyit tudunk belefektetni. Mennyit tudok adni, nem pedig, hogy mennyit tudok kapni. Ahelyett, hogy a gyülekezetnék adott időt és pénzt áldozatnak tekintené, az igazi keresztyén azt tekinti áldozatnak, ha nem tud adni. Ez a gondolát azon afapul/hogy Krisztusnak szolgálni egyenlő azzal*, hogy Ö szolgál nekünk, mert a Mesterhez váló viszonyunk ebben a tekintetben kölcsönösségen nyugiszik. Ez a nevelési programm igen fontos, különösen abban az esetben, ha az akciót úgy tervezzük, hogy az egész vonalon egyszerre kezdjük meg a munkát. Ha a terv ügy készült, hogy fokozatosan aTTitjuk munkába az egyéneket és a bizottságokat, akkor a nevelési programmon ezen eljárásnak megfelelően módosításokat kell eszközölni. Ebben az esetben eredményesebb lesz, ha kevésbé intenzív és hosszabb időre nyúlik ki. Közvetlen érintkezésbe kell lépni az'illető- vei röviddel mielőtt a specifikus feladatot Ráruházzuk. A gyülekezetét ügy kell megszervezni, hogy a munka áttekinthető legyen. Az itt ajánlott terv
