Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-29 / 37. szám
292 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. Mi azonban magiunkhoz is, mártírjaink áldott emlékéhez is méltatlannak tartjuk, hogy napilapok hasábjain felekezeti bákehontog'atás eszközeiül alacsonyiísuk le őket. — Ez a különbség köztünk! Sz. J. Keresztyén Leányegyesiiletek Nemzeti Szövetsége. (K. L. E.) E lap szeptember 8-i számlában cikk jelent meg a következő címmel: K. I. E. Ez a három betű — Istennek hála — már kezd egy házunkban általánosan ismert foglalom lenini. Többször hallunk a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek evangélikus ágáról, annak titkáráról, hallottunk 1927-ben Özdon tartott első országos konferenciájáról, néhány körzetkoniferencajáról és leg|- utóbb a Balatonszárszón tartott — a beszámolóban tévesen elsőnek jelzett — országos konferenciájáról. Kevésbé ismert azonban a K. I.E. testvéregiyesülete, a K. L. E., vagyis a Keresztyén Leány egyes ül etek Szövetsége. Végtelenül fontos az ifjak, a jövendő egyház férfi tagjainak és vezetőinek az evangélizá- lása, de ha ilyen téren lehet összehasonlításokat tenni, talán még fontosabb a leánymiunka. Ha a leányokat az evangéliumi világnézetnek és az egyházszeretetnek megnyerjük, általuk, mint a jövő anyái által hatással lelhetünk a jövő nemzedékre is. Mennyivel könnyebb' lesz az egyháznak és minden evanglélizáló törekvésnek a miunkája, ha a jövő gyermekei nemi vallástalan és közönyös nevelést kapnak otthonukban, hanem édesanyjuktól az evangélium szer int való életét es az egyházhoz varó ragaszkodást tanulhatják meg. Epen ezért az egyetemes egyháznak és a kerületeknek, valamint minden egyes egyházközségnek érdeke az ev. leányegyesületek támogatása és fejlesztése. Hála Istennek, vannak szép számmal evangélikus leány egyesületeink; valahogyan a leány- lélek igen hajilik az egyesületi életre, keresi a hasonló korú és gondolkodású társnőket és szívesen rósztveisz minden nyomorenyhitő szeretet- munkában. Azonban nem minden ev. leányegye- süleimek van meg az egyházias, léleknevélő célkitűzése és jellege. Sokan megmaradnak az általános keresztyén, vagy "tisztán jótékonykodó és szórakoztató egyesületek nívóján. Az egyháznak érdeke, hogy egyesületei határozott evangélikus szeííemet hordozzanak és egyházias munkát végezzenek. Ezért ajánlatos az ev. feány- egyésuleteknek a KLE evangélikus ágában tömörülni, amely az evangéliumi alapon áTTó, a lélek vallásos nevelését és a hit által gyakorolt szeietetmunkát végző egyesületeket gyűjti össze. A KLE Nemzeti Szövetsége támogatja, irányítja és vezeti a hozzá csatlakozókat és megadja egy nagy egy ség jóleső támaszának az érzését, azonfelül pedig bekapcsolja őket az egész keresztyéni ségre, a földkerekség minden országára kiterjedő Világszövetségbe. Kevés helyen van olyan nagy szükség a nagy keresztyén szövetségeknek az ápolására, mint köztünk miágyar evangélikusok között. Mi többnyire szétszórtan, egymástól távol és majdnem mindenhol kisebbségben élünk, oly gyakran erőt vesz rajtunk a gyengeségnek és elhagyatottságnak az érzése. Milyen erőt ad akkor a nagy evangélikus népekre gondolnunk azzal a tudattal, hogy mi velük szoros hitrokoni és munkaközösségi kapcsolatban állunk! Magukat erősitik és az »egyházat építik, akik a KLE »ev. ágához csatlakoznak és mindazok is, akik azt hathatósan támogatják. Marcsek Jánosné. Jegyzetek. A kopenhágái konferenciáról D. Laible V., az Allgemeine Evang. Luth. Kirchienzeitung szerkesztője egy hosszabb ismertető cikksorozat végién ezeket írja: A gyűlésről nem könnyű ítéletet mondani. A résztvevők közt is akadtak, akik »csalódásról« beszéltek. Tűlcsigázott várakozással jöttek. Különösen a fiatalság; tűzjeleket várt, amelyek köré sereglelhetne. Gondoljunk csak arra az erkölcsi boszorkányokszombat- jára, amely most beszáguldja a világot, a keresztyén nevelés feldúlására, atbeizmussal átitatott nemzedékben a keresztyén ifjúság; hadiállapotára, az egyház missziói megbízatására, a nő problémájára s »egyebekre. Igaz, hogy mindezekből egysmás megbeszélés tárgyát képezte és érintve lett. Azonban, egyes kivételektől eltekintve, nem gyújtott; az »előadások gyakran túlságosan doktriner, hozzá igen jól ismert utakon jártak, theiológiai szempontból sem voltak mindig kiválók. Talán a szónokok kiválasztásában kevésbe kellett volna tekintettel lenni az »egyetemességre«, vagyis arra, hogy lehetőleg; sok országból váró előadók jussanak szóhoz, mint inkább arra, hogy elsőrendű thieoTögusok és »előadók szerepeljenek, akik a problémáknak gyökeréig tudnak hatolni, üj tüzeket gyújtanak és vezényszavakat adnak ki. A reggeli áhítatoknál, az imákban és prédikációkban is talán túlságosan tekintettel voltak az egyetemességre, talán a rangra is. Nem mindenki, aki talán kiváló egyházi férfiú, bir azzal az adománnyal, hogy hallgatóságát a szentélybe vezesse, az Isten igéje mélységeibe, Istennek színe elé. Az áhitatok gyér látogatottsága ierre a hiányra látszik mutatni. Harmadik »csalódás«. Különösein az amerikaiak azt remélték, hogy ez alkalommal megalakul a lutheránus egyhiázszövetség, amelynek élén áll, a végrehajtóbizottság, végrehajtó hatalommal. De erre a világiszövetségre nem került a sor; a világikonvent egyelőre megmarad a világi lutheránusai, illetve lutheránus egyházai önkéntes összejövetelének és együttmunkálkodásának. Mit
