Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-29 / 37. szám
XV. évfolyam. 1929. szeptember 29. 37. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPIO SzertcsrtAsti és kiadóhivatal:- LEBENY (Moson m.) Kiadja : I LUTHER-SZŐVÉTSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. Alapította : DR. RBfFIY SUDOR püspök SutkMiMifrl Iclal&a NÉMETH KÁROLY esperes. Mealelenik hetenként envszer. vasárnap. Ellllzelési ár: Egész évre 6 P. 40 IIIL, félévre 3 P. 20 ML, negyedévre I P. S0 (ÜL [fi szán 16 Ilii Hlrdatésl árak aieiagyezés szerint. Közösség. „Hü az Isten, ki elhívott titeket az ö Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztusául való közösségre.“ 1. Kor. I, ». Nein jó és nerti helyes, ha a hivó keresztyén csak a saját lelkének üdvösségével van elfoglalva, s ezáltal mintegy önmagát teszi meg a világ és az üdvrend központjának. Pedig önmagában véve egy ember sem igen fontos a világban. Jézus volt az, aki a legkifejezettebben tanította a személyiség értékét. »Mit használ, ha valaki az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall.« Ezt az értéket azonban az Isten- * be?, való visaotyban és közösségben ismerte csak el. Az Istentől elszakadt ember olyan mint a polyva, a gyom, a konkoly: tüzbe vele! A só ha megizselteiül, nem jó semm re. A gyertyát nem szabad a véka alá rejteni. A főparancsolat j Istennek és a felebarátnak s/eretete. Az ember mint égvén, m'nt egyes ember, ízetlen só, véka alá rejtett gyeriya, vagy polyva. A keresztyén vallás az egyéniséghez és személyiségbe? főidül. A megváltás munkája mint világmegváltás is az egyénnel kezdődik: Te pedig jöjj és kövess engexnet! De az »ént mellett azonnal ottvan a más« is: a Jézus Krisztus. »Meghaltatok és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal.« A megváltott égvén meghal, megszűnik, elmerül a megváltottak seregében, a Krisztusnak nyájában, az egyházban. Krisztus azért imádhoz k, hogy tanítványai, övéi, megvál- lottjai mindnyájan egyek legyenek, miképen O és az Atya egyek. Mit akar ezzel a mi Urumk? Azt akarja, hogy övéi olyan, szoros közösségben éljenek, működjenek, szolgáljanak a világban, ahogyan ő se volt sohasem egyedül, hanem mindenkor vele volt az Atya és mind g közösségben volt az Atyával. A magának élő, remetéskedő, önmagával elfoglalt keresztyén nem azt az életet folytatja, amelyet Jézus követel az övéitől: Szeresd Istent, és szeresd felebarátodat. A keresztyén életeszményt nem lehet kifejezésre juttitm, megvalósítani a magánosságban. Azért a remeték is csoportokba verődtek és szerzetházakat alapítottak. A keresztyén ember Pál apostol hatalmas hasonlata s/erint tagja a Testnek, a Krisztus Egyházinak. A testről levágott tag nem az, és nem végezheti azt, ami rendeltetése. A tagoknak különböző funkciója van, de egyiknek funkciója sem olyan, hogy a testtől elszakadva végezhetné. A világban az egyes keresztyénnek csak a Krisztus testével, az egyházzal való közösségben, a hívők közösségében van értéke, feladata és munkája. Krisztus a világ megváltója, életadója, királya akar lenni. De ezt a télt cr»ak agy éri el, ha az egyes hívek készek életüket elrejteni az egyháznak, a hivők közösségének életében. Ez vonatkozik az egyházakra, felekezetekre és szektákra is. Ha ne.n akarnak Krisztussal együtt el- temetke/ni a halálba, nem akarják életüket elrejteni a Krisztussal együtt, hanem mindegyik a saját életét iparkod k menteni: aki nteg akarja tartani az ó életét, elveszti azt, ,s aki elveszti az ó ételét érettem és az evangélioinért, megnyeri azt. Ha az egyházak azzal vannak elfoglalva, hogy önmagukat erőszakolják rá a megváltásra szoruló és azt szomjuhozó világra'; ha a ni iguk dicsőségéi hajháss/ák* vagy ön magukat akarják erősíteni és gazdagítani: a szckularjzmus és is- .terctclcnség gyorsabb lábakon iut, s eltiporja a Krisztushoz hűtlenné lett, önmagához tapadt és pártolt egyházi közösségeket. Nem az öntudat hiánya: az öntudat tűlten- gése sorvasztja az egymással harcoló keresztyén közösségeket. Nem a közöny, hanem az önzés, az »éne kultusza, az ön érvényesítés vágya emészt cl. Nem akarunk a Jézus Krisztussal közösségben eltemetkezni és ő vele életünket önfeledt szolgálatban elrejteni. Ez a bajunk. Rc- piezentálunk, ahelyett, hogy meghalnánk és ,el- temetkeznénk a Krisztussal. Erősek akarunk
