Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-09-22 / 36. szám

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

283.

1929

ségé. Igen jellemző azonban, hogy mindezen hatást nem az objectiv szereztetési Ige, hanem a Szent Lélek munkálja. Kálvin szerint — Luthertől eftéróleg — az Ige »an sich« nem foglalja magában és nem hozza eo ipso a Szentielket, hanem ez független attól; a Lélek az Igén kivül és az Ige nélkül is munkálkodhatik, hiszen Isten absolut független s senkihez — semmihez kötve nincsen. Ha mégis az Ige által munkálkodik, úgy esetről esetre érintkezőbe lépett vele, belement az Igébe. Kálvin tehát az Igét nem poziiivisz- tikusan, miként Luther, hanem spiritualisztikusan méltatja, ami természetesen helvtclen. Egyébként Kálvin is az úrvacsorában vaTlástétdt lát, amiből folyólag egvrészt a minél gyakrabbi, de legalább hetenként egyszeri úrvacsorázásnak, másrészt a szinte rigorózus, egészen a kizárásig menő egyházi fegyelmezésnek a követelményét állítja fel.

Az 1349-iki u. n. Concensus Tigurinus, mint általában a ref. egyház hitvallási iratai lényegileg Kálvin tanát adják vissza, úgy hogy a lúva- talos ref. egyház úrvacsorái tana lényegileg így fejezhető ki egy' mondatban: Az úrvacsorában, mely Krisztus halálára való emlékezés és vallástétel a Krisztusról, a hivő, de csakis a hivő azaz praedestinált a kenyér és bor szimbóluma alatt nem Krisztus reális testét, mely a mennyben lokalizálva lévén, az úrvacsorában jeden nem lehet, hanem csak a megfeszített krisztusi test által szerzett megváltás gyümölcseit, mint szellemi javakat, nem érzékileg, csupán szellem leg élvezi.

Milyen lyilekezeteket nevel Luther kis és nagy kátéja ?

(Konferenciai előadásból.)

(Folytatás és vége.)

Bizonyos, hogy ez értelemben a káté sok gyülekezetnek lett hitre nevelője. A reformációt követő idők puritán, mélységes hitéletü gyülekezeteinek nagyrészt a káté volt a nevelője. £s ez önmagában sokat mond. Hogy a hamis, külsőséges, mesterségesen alkotott istentisztelet és a lelki kényszeren alapuló vallási gyakorlat helyébe nem lépett rendetlenség, közöny, teljes hitetlenség és a testi szabadosság különböző megnyilatkozása, ami pedig az akkor uralkodó világi irányok folytán közelfekvó lett volna — abban az Ur kétségkívül a kátét tette áldott eszközévé. Hogy a lelkek mindenütt önként és alázatosan merültek el az evangéliom újonnan megnyílt mélységeibe, hogy a hit bizonyosságával, örvendezésével és hűségével gyakorolták az Isten igéjéből fakadó életet, erre tanítómesterük a káté volt, mert az terjedt el mindenütt, ezt tanították szorgalmasan Luther utasításai szerint és ez vált lelki birtokává azoknak, akik azt tanították.

így vált a káté sok nemzetség számára az istenismeiet és keresztyén gyülekezeti élet tanítómesterévé.

Luther a célt, az Urnák hivó lelkeket nevelni, egy pillanatra sem téveszti benne szeme elől. Nincs benne semmi polémia, nincs benne semmi tudományos, theológiai magyarázat, hanem az egészet a keresztyén üdvgondolat hatja át, az talál benne folytonos, nyomatékos és gazdag alkalmazásra. Erezni lehet minden sorban, liogy egy olyan lélek adománya, aki kegyelmes Istenét megtalálta és azt akarja, hogy azok a lelkek is megtalálják, akik olvassák vagy tanulják.

Ebből már az is következik, hogy minő yülekezeteket nevel, illetőleg milyen embere- et nevel a káté a gyülekezetek számára? Lutheri lelkeket, akiknek az üdvigazságok élettapasztalattá, élménnyé és drága lelki birtokukká váltak. Akik messze eltávolodtak az önigazság hamis értékeitől és csak egyet tudnak, hegy uruk van, hogy az ó sajátjai, az ö tulajdonai most és mindenkoron. Luther a communio sanctorumot, a communio vere credentiumot hirdeti, ö nem tulajdomtott értéket a keresztyén névnek, hanem csak annak a léleknek, amely teljesen Urának adta magát. így Írja levelében Spenleinhez: Kedves Testvérem ismerd meg Krisztust, még pedig a megfeszítettet, tanuld meg Öt dicsőíteni, magadon pedig kétségbeesni. Óvakodj attól, hogy olyan tisztaságra törekedj, hogy már önmagád előtt nem akarsz bűnösnek látszani. Csakis ö benne találsz békességet a magadon és cselekedeteiden való kétségbeesés alapján.

Tehát most már az a Jeladatunk, hogy megismerjük a módját annak, hogy a káté ilyen igazán hivő, tehát szentekből álló gyülekezeteKet neveljen.

Ha a káté mesterétől tanulunk, akkor kétségkívül magunkon kell kezdenünk.

Ha Luther ezt alkalmazta a saját életében, akkor miért nem indulnánk mi is ezen az utón, hogy naponkénti csendes óránkba a kátét is felvegyük, amelynek minden sz^va az igéből jön es az igére vezet, önvizsgálatra alkalmasabb módot nem találhatunk és hitéletünk lényegalkotó részét is mind nyomatékosabbá teszi. Naponként hálára és ujjongasra indit. Bizonyos, hogy a hitvallásnak komoly, szent bizonyság- tételben való elmondása után a világ minden baja és kisértése ellen is csillogóbb lesz lelki fegyverzetünk, határozottabb a készenlétünk.

Bizonyos, hogy a mi testi, érzéki emberünknek nem tetszik Luther tanácsa és a lelkészek számára való intése. De ez csak annál inkább mutatja, hogy szükségünk van ezen káté gyakorlási»ra. Szükség van arra, hogy bennünk testté és vérré váljék mindaz, ami abban van. Hogy amikor arról beszélünk, nem mintegy a történetből ránk maradt elméletről beszéljünk róla, nem mint valami hittani ismeretről, ame-