Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-09-01 / 33. szám
260. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. ajándékok útján. Tehát az írás szava a fő. Az úrvacsora szentségiét illetőleg természetesen a szereztetési Igle. Már most a fent kifejtettek alapján az úrvacsorázók hitvallása hitüknek a szereztetési Igéhez való viszonyát fejezi ki, és oltári unió csak azoknál lehetséges, kik a szereztetési Igéhez ugyanazon hitbeli viszonyban vannak. Az union isztikus» mozgalomban1 résztvevő egyes keresztyén egyházaknak a szereztetési Igéhez való hitviszonya illetve hitvallása, mely ilyenformán vizsgálatunk tárgyát képezi, gondolom, általánosságiban ismeretes. Egyelőre csak azt jegyzem meg, hogy miég! a lausaninei konferencia is, amely pedig kétségtelenül az egység momentumait kereste és domborította ki, kénytelen volt az úrvacsorára vonatkozólag bizonyos eltéréseket leszögezni, melyeket négy pontban foglalt össze: »Nézeteltérés, van köztünk különösen ezekben a pontokban: 1. azon mód vagy forma tekintetében, ahogyan a mi Urunk a szentségben jelen van;.2. a megemlékezés és az áldozat fogalma tekintetében; 3. az elemek és a közölt kegyelem viszonya tekintetében; és 4. a kiszolgáltató minőségének a rítus érvényessége vagy hatékonysága közti viszony tekintetében.« Ezen eltérések alkalmasak voltak arra, hogy »jelenleg (Lausanneban) meggátolják azt, hogy valamennyien együtt részesüljünk az Úrvacsorában,« Az a kérdés, vájjon olyan lényeg szerintibe ezen eltérés, hogy oltári Unió lehetetlensége folytán az oltári u n i o n i z m u s okvetlenül elkerülendő? Ezen kérdést természetszerűleg csak az »egyes kérdéses felekezetek úrvacsorái tanának tüzetes »egybevetése útján tudjuk eldönteni. Az »egybevetés alapjául, mértékéül az ev. egyház tana ,fog szolgálni. Valamennyi egyház úrva- csiorai tanának a próbaköve azonban az írás marad, mert hiszen — és. ezt sohasem szabad elfelejteni — minden tan s minden hitvallás s az írás minden interpretálása a változásnak és elmúlásnak van alávetve, csak maga az írás, Isten Igéje nem változik s nem múlik el soha. Amily mértékben valamely tan s hitvallás irásszerű, olyan» mértékben részese az Isten Igéje lényegének, örökkévalóságának. Ennyiben, de csákis »ennyiben beszélhetünk a hitvallásnak mint történeti dokumentumnak is az »absolut« jellegéről, ha Söderblom egyáltalában tagadja is bármely hitvallás absolut értékét. Anélkül, hogy szövegkritikába bocsátkozhatnánk, egyszerűen kijelentem, hogy problémánk tárgyalásánál, a liberális theológiától eltérői eg, Luther, Ihrnels, Zahn szellemében nemi Lukácsra, hanem Pál apostol I. kor. levelére, mint a Iegi- régibb forrásra támaszkodom elsősorban. Azután a két »első szinoptikus evangéliumra, valamint Lukácsra, fontos szerepet játszik Ján. ev. 6. fejezete is, ha Luther ezt nem is vonatkoztatta az Úrvacsorára. 1. Az úrvacsora nevezett forrásaink szerint, mint az ószövetségi páska vacsorának a Jézus Krisztus által szerzett analógiája (Zahn), mindenekelőtt em lék vacsora: »Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre«, melyben Jézus haláláról emlékezünk meg: »Az Urnák halálát hirdessétek«. De nem bánattal szivünkben, hanem ö r v;en d e z v e és hálával eltelve: »És» mindéin! nap... megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel, dicsérve az Istent.« Elég okunk van reá, hiszen Kr. halála a szeretet cselekedete, s ha a szeretetre gondolunk, hogyne örülne szivünk? Az úrvacsora egyúttal vallás» tét »el is: »Ezt csel eke djétek az én emlékezetemre.« Továbbá a közösséginek, úgy a Krisztussal való, mint az egymás közötti közösségnnek a dokumentálása: »A hálaadásnak pohara, melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, melyet megszegünk, nemi a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan»; mert mindnyájan az »egy kenyérből részesedünk.« De nem csupán az e világon meglevő közösségnek a jele, hanem az örök életben létezendő közösségnek az elővetitése is: »Bizony mondom nektek, n»em iszom többé a szőlőtőnek a igyümiölcslóbőí mind ama napig, miikor mint újat iszom azt az Isteni »országában.« (Folytatjuk.) Iskoláink az 1928129. tanévben. (Az iskolai értesítők alapján.) 11. A békéscsabai reálgimnázium (dr. Rell Lajos igazgató). Az intézet keletkezése a m'ult század ötvenes eveiben Csabán működött Brez- myik-Mpkry- és Stiaszny-fóle magániskolákra vihető vissza; 1857-ben a város 43.000 forintot adott az »evang. gyülekezetnek, ez átvette a magánintézet két »osztályát s 1860/61-re négy osztályú reálgimnáziummá fejlesztette. 1898-ban (főleg Zsilinszky Mihály érdeméből) létrejött az állammal á szerződés, 1900-ban» felavatták az Uj, kétemeletes épületet, az első érettségi 1901-ben volt. A tanári testület a hitoktatókon kívül 20 tagiból áll: uj; rendes tanárok dr. Szeberényi Lajos (tört., földr.) és Kimer Gusztáv (vall.). Az intézetet a békéscsabai gyülekezet 50 mázsa búzával, Békéscsaba r. t. város 11.000 P-vel segélyezte, a vall. és közokt. miniszter a tanári fizetésiekhez és korpótlékokhoz 94 százalékot (76.496 P) adott; az egyetemes egyház a vallástanár fizetóskiegészitésére 310.20 P-t. Az iskola fenntartója a békéscsabai evang. egyház, a kormányzóhizcttság elnöke dr. Sailer Vilmos. A tanlulók száma 454, közülök evangélikus 191. Egyesületek: Gyáminrézet (egyházi Gyámintézetnek 90 P, szekszárdi templomnak urvacsorai »edények a csabai Nő- lés Leány egyesületekkel); Luther-Szö vétség; Segítő Egyesület (218 tainuló- nak 1114 könyv); Önképzőkör 78 taggal; Cserkészcsapat; Sportkör; Vivőkor; Ének- és zenekar. Az Értesítőben megjelent dr. Rell Lajos »A műalkotás lélektanából« c. tanulmánya.
