Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)
1929-08-18 / 32. szám
252. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1929. Oltári unionizmus? Irta: Zulauf Henrik. A keresztyéhsléjjgl történetiében az Utolsó évtizedek sajátságos mozgalmat érleltek miéig: a széleskörű umionisztikus, vagy ahogyan má* előszeretettel nevezik: ökumenikus mozgalmat. Eléig, ha három nevet említek: Mecheln, Stockholm és Lausanne. Az első névhez ,az anglo- és római katholicizmUsnlak különbem már XIII. Leó pápa1 idejébe visszanyúló, az utóbbiakhoz a1 kelleti s a protestáns egyházak egyesülési törekvéseinek az emléke fűződik. •Fiel kell tételeznem annak az ismeretét, hogy a mai ökumenikus mozgalom, amely természetszerűleg Svédországból indult ki, — természetszerűleg, mondom, miivel a skandináv lutherániz- mius ökuménikus jellegű —, miilyen alapon indult meg, milyen célt követ s milyen eredményeket tud a mai napig, felmutatni. Minket ma lezen mozgalom kizárólag az Úrvacsorára való vonatkozásban érdekel, s itt kifejezést óhajtok adni ama meggyőződésemnek, hogy a nálunk mind sűrűbben jelentkező s vezető egyházi tényezők által — ügy látszik — favorizált és, szinte forszírozott interkomfessziomális, Unionisztikus jellegű úr vacsorázás mintha amaz általános mozgalomban keresnie s találná ihletét, táperer jét Hogy ezen oltári unionizmus elvileg helyes-e és ennek következtében gyakorlatilag jogosáé, ez a probléma foglalkoztat bennünket ma. I. Néhány általános elvi megállapítás előre- boesíátása elkerülhetetlen. Az u ni ó (neim unionizmus) gondolata krisztusi és apostoli: »Hogy mindnyájan egyek legyenek« (Járt. 17. 21); »Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelékében. Egy a test és egy a lélek, mik épen elhivatástok- toknak egy reménységében hivattatok el is« (Efez. 4. 3—4). Az unió gondolata hit- vallásiszerű is. Az unió jelenti a hívők közösségét széles e világon, — nem, miként Söder- blom gondolja, a látható, az egyesült kér. egyházat, hanem — az u. n. láthatatlan egyházat, mely azonban természetesen nemi tisztán »spirituális«, hanem mindig e világ rendjének és történeti formáinak keretében és azokkal kapcsolatban, valamint az Igével és a szentségekkel kapcsolatban létezik. A láthatatlan egyház, azaz a Krisztusban hívők láthatatlan közössége a Jézus Krisztusban bírja a mag|a egységét: mindazok, akik a Jézus Krisztusban- hisznek a föld kerekségén, tagjai az egy láthatatlan egyháznak. A hi t els őso rba n a szóban, a vallás tételben, a hitvallásban jut kifejezésre, lesz láthatóvá: »Hittem, azért szóltam« (Zsolt. 116. 10); »Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre« (Róm. 10. 10). A hit-vallók alkotják a látható egyházat, a Krisztusban hívők szervezett, látható közösségét, azt a bizonyos »alkotmányos státust« (Ravasz), »ein äussierlich Wesen mit äusserlichen Gebärden« (Luther), az »ecclesia siensibilis«-t (Zwingli), Igével, szentségekkel és az obje cti vált subjecti v hitvallással, a formulázott hitvallási irattal, amely csiraképen már az írásban megtalálható s a dolog természete szerint az élőszóbeli hitvallásból hitvallási irattá, szimbólummá lett. Az eredetileg szintén egy látható egyház több egyházra, egyhlázfelekeZetre oszlik aszerint, hogy a slubjec- tiv hitvallók milyen objectiv ’hitvallást teremtenek, illetve fogadnak el. Míg a láthatatlan egyház egységének az alapja a Jézus Krisztus, addig a látható egyházé illetve egyházaké az objecti v hitvallás : a hitvallási iratok, ezek tantartalma, az egyházi tan a maga kardinális! ési fundamentális igazságaiban, — amelyekhez az úrvacsorái tan Igazsága joggal számítható. Látható .egyház egységéről csak ott lehet beszélni, ahol megvan a hitvallás egysege, az egységes egyházi tan: »Darum heisst u. ist diese Einigkeit der Kirchen, nicht einerlei äusserlichl Regiment, Gesetz oder Satzung u. Kirchenbräuche haben u. halten... Dahier heisst es eine einige hl. catholica oder christliche Kirche, dass da ist einerlei reine u. lautere Lehre des Evangelii u. äussierlich B e k e n n t n i s derselben« (Luther). Ha a hit a hitvallásban Jut kifejezésre, akkor viszont a hitvallást úgy formailag, mint tartalmilag a hit teremti mleg. A hit forrása azonban az Isten, a Jézus Krisztus élő, szentllelkes Igéje: »A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által« (róm. 10. 17), úgy hogy nemcsak a hitnek, hanem a hitvallásnak is a qualitása az íráshoz való viszonyától függ, ez által határoz- tatik meg. Ugyanazon hitvallást csak azok követik és követhetik és igy ugyanazon egyházi közösségnek a tagjai csak azok s csak azok lehetnek, akik ugyanazon hitbeli viszonyban vannak az íráshoz, adott esetben természetesen az írás konkrét szavához. Ahol nincsen meg az írásihoz való Ugyanazon hitviszony, ott nincs hitközösség, ott nincs közös hitvallás, ott nincs s nemi lehet unió. Igenis egyben igaza van a »Mortalium; animos nunquam« encyklikának, ha mindjárt a római pápa adta is ki, s ha még úgy támadjuk is, — amely igazság meggyőződésem szerint megdönthetetlen fog maradni a jelemkor minden egyesítési törekvésében és azzal szemben, — abban az elvben t. i., hogy az unió ném a szeretet, hanem igenis a közös hit és hitvallás alapján lehetséges csak. Hogy a protestantizmus a hit fogalmlát s tartalmát a pápai enicyklikától eltérően határozza meg, az ezen elv helyességén nem változtat. Igen találóan, az Ágostai Hitvallás szellemében mondotta D. Dr. Elért erlamgeni professzor múlt évi augusztus hó 3-án a lausamnei konferencián, hogy a keresztyénsíég az egységet nem egységes formulákban, hanem az »Igazság« és a hit egységében keresi. »Nemi nehéz — úgymond — olyan kompromisszumos formulákat felállítani, amelyekhez valamennyien vagy, legalább is
