Evangélikusok lapja, 1929 (15. évfolyam, 1-50. szám)

1929-08-11 / 31. szám

1929. EVANGÉLIKUSOK LAPJA _________________245. A beiktatásról, helyettes és segédlelkészekről szóló részek a négy Szabályrendelet összeegyez­tetése útján állapi' ható meg, a szükségessé váló módosításokkal. Befejezés. Hogy a Tervezet készítőjét a legjobb intenciók vezérelték, azt talán senkisem vonja kétségbe. Ezek az intenciók, amint ez már a »Praeambulum«-ban kifejezésre jut: a gyülekezet és a közegyhdz érdekei­nek, a lelkészt hivatás méltóságának, s az egyház tekintélyének védelme és megóvása. Mind olyan élet­bevágó érdek, amelyért, ha kell, gyülekezetünknek eddigi korlátlan szabadságukból valamit feláldozni érdemes. Természetes dolog, hogy a tanítók válasz­tása hasonló szabályozást követel. A tervezet, amint ki-ki láthatja, egyelőre a váz- latszerüség jellegével bir s így nem tart igényt arra, hogy hamarosan tető alá jusson, annál kevésbé, mert az egyes egyházkormányzati testületeknek nem állott módjában, hogy vele behatóan foglalkozzanak Arra azonban talán szabad számítani, hogy az egész elaborátum, amely nem ötletszerűen jött létre, hanem hosszas elméleti és gyakorlati megfontolások és tapasztalatok eredményeként szűrődött le, objec- tiv, nyugodt, az ügy komolyságához és fontosságához méltó megjegyzések, hozzászólások tárgyává tétessék. Ha a tervezet akár csak lökést ád ilyen tárgya­lások komoly megindulásához, úgy közvetlen célját elérte. Sopron. Strdner Vilmos. Az ízűi evangélikus leinykonlerencia. Az egyházi lapokban közölt meghívó nyo­mán nem remélt számban jöttek az ország kü­lönböző vidékeinek gyülekezeteiből az evangé- likus leányegyletek jelentkezései. Tizenöt egye­sület küldte el százhúsz tagját az első evang. leánykonferenciára. Nem felesleges megjegyezni, hogy szigorú pontossággal érkeztek meg az elő­adok és résztvevők július 26-án, hogy a 27-én reggel kezdődő konferencián kezdettől fogva jelen legyenek. Azt is fel keli jegyeznünk, hogy a konferencia befejezése • előtt senki se távozott el a konferencia tagjai közül. Az érkezőket az állomáson a helyi rendező­ség, s a szives vendéglátók egy része fogadta. Feledhetetlen jelenet volt, mikor a vonatból ki­szálló leánysereg elénekelte köszöntésképen az Erős várunkat. Szombaton, 27-én reggel istentisztelettel kezdődött a konferencia, melyen Marcsek János helyi lelkész olvasta a bibliából az Efezusi levél 3* 14—21 verseit, majd a konferencia tagjaival áh itatós imádságba mélyedt. A megnyitót Victor Erzsébet, a Leányegyletek Nemzeti Bizottságá­nak főtitkára mondotta. A konferenciához töb­ben intéztek üdvözlő leveleket és táviratokat. A konferencia a megnyitás után táviratilag üd­vözölte az egyetemes felügyelőt és a négy püspököt, valamint Sulkovvski hercegnét, a Leányegyletek Nemzeti Szövetségének az el­nökét. Ezek után egy előadás-sorozat következett erről a főtárgyról: Isten országáért való munka. Ebben a sorozatban Dr. Csengődy Lajos arról beszélt, mit tesz Isten az O országáért? Az Isten kinyilatkoztató munkáját ismertette, melynek leg­fontosabb eszköze az egyház. Majd Dr. Scholtz Oszkár felelt előadásában arra a kérdésre: mit tesz Isten országáért az egyház? Kiemelte az egyház hivatását, melyet fóképen a családi élet­ben lát meg, mint evangélikus, hiszen a család a társadalmi és nemzeti élet alapja. Végül Bélák Sándor mutatta meg előadásában, mit tesz Isten az ö országáért az imádkozó ember által; az. imádkozás az evangélikus ember lelki felfrissi- tóje, munkájának irányitója, békességének alapja. Ezzel az első délelőtt véget is ért. Közös ebed után a konferencia a Rima-Murány Salgótarjáni Vasmű R. T. egyik virágos és virágzó bánya­telepére, Farkaslyukra rándult ki, ahol a bánya gondnoka és munkatársai szives szeretettel és előzékenységgel ‘fogadták a különvonattal érkező vendégeket s be is vitték több csoportra osztva a bánya belsejébe. Onnan visszajövet a kora esti órában ismét a lelki munka következett. Ez al­kalommal D. Kovács Sándor egyetemi tanár a lutheri vallásosságról tartott megkapó előadást. Abból indult ki, hogy minden vallás lényege ugyanaz: az Isten keresése és megtalálása. A kér. ember az Istent, mint lelki vallas, Léleknek látja, akit csak lélekben imádhat. A lutheri val­lásosság alapjában a tiszta evangéliumi keresz­tyén vallásosság, melynek ketté« gerincgondo­lata van: Isten szeretete irántunk és a mi szere­tetünk Isten iránt. A közös vacsora után a tagok a ha tál másán, lebilincselóen dolgozó gyárat te­kintették meg több csoportban szakszerű veze­tés mellett. Vasárnap reggel korán ismét együtt voltak a tagok jórészben, hogy egy kedves munkát, a vasárnapi iskola és istentisztelet módszerét ma­gában egyesítő gyermekistentiszteleti mintát ta­nulmányozzanak, amelyben a buzgó leányok a lelkész munkatársai lehetnek, sőt esetleg önál­lóan is végezhetnek ilyet. A minta-gyermekisten- tisztelctet Marcsek János vezette három, előre hozzákészült csoportvezetővel. Sámuel II. 23. r. 14—17 alapján a keresztyén hősnek a képét ál­lította a gyermekek ele. A délelőtti istentisztelet előtt kedves jelenet volt a nyíregyházi Luther- Szövetség egy negyvenes csoportjának hatalmas autóbuszon való megjelenése, mely a hittestvéri szeretet és támogató érdeklődés szép megnyi­latkozása volt. A zsúfolásig megtelt templomban a helyi lelkész oltári szolgálata után Dr. Csen­gődy Lajos salgótarjáni lelkész hirdette az igét I. Kor. 10. r. 6—13 versei alapján lendületes szónoki előadásban az evangélikus leány lelki képét rajzolta meg. Az istentisztelet végeztével az Ózdi Ifj. Luther-Szövetség a konferencia tisz­teletére diszülést tartott, amelyen Marcsek János

Next

/
Thumbnails
Contents